Egy elítélt kendőzetlen őszinte írása a szabadságról

Az alábbi gondolatmenetet egy életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt fogvatartott vetette papírra egy korábbi főiskolai feladat kapcsán. A szöveg saját tapasztalatok és filozófiai olvasmányok alapján vizsgálja az isteni és az emberi szabadság határait. A szerző a világi gazdagság és a Teréz anya-féle önzetlen, egyházi szolgálat kontrasztján keresztül keresi a választ arra, hogy a kényszerű korlátok között miben is rejlik a valódi belső függetlenség és az élet célja.

1. Személyes háttér és a szabadság dolgozat eredete

Egy évet jártam a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolára idebent. Csak sajnos az ottani követelmények nem az én körülményeimhez, gyenge képességeimhez valók, így egy évnyi gyötrődés után otthagytam. Noha kezdetben egy szociológia tanárunktól kaptunk egy házi, azaz zárka feladatot. Írjunk max. 12 oldalt a szabadság témaköréről, magunktól, a jelenlegi ismereteink alapján. Számomra ez azért volt érdekes dolog, mert addigra már vagy 5. éve törtem a fejem ezen a nehéz kérdésen. Ez volt 2018 elején. A dolgát megírtam, 5-öst kaptam rá… No, de azóta is gondolkozom ugyanúgy ezen a kérdésen, s igyekeztem elolvasni a témát feldolgozó irodalmat is. Pl.: beszereztem John Stuart Mill – Szabadságról c. tanulmányát, és újra elolvasni Lev Tolsztoj – Háború és béke c. regénye végén lévő leírást, a szabadság és hatalom kapcsolatáról is…

2. Az isteni és az emberi szabadság alapjai

Továbbá a szabadság kérdéskörét én úgy igyekszem megközelíteni, hogy miért, mitől lehet az ember a legszabadabb, legfüggetlenebb, és mi a maximális határa a megtehető cselekedetek számának. No de nézzük sorban, pont mint anno a dolgozatomban: ha azt feltételezzük, hogy van Isten, akkor ő birtokolja a teljes szabadságot. Az igazit. Mindentől, mindenkitől teljesen független. Hisz ő a minden, és bármit megtehet, ill. akár anyagot is teremthet. Így hát a fiziológiai szükségletekkel a „földhöz kötött” ember sehol sincsen hozzá képest, a szabadságot érintően. Ez a kiindulási alap, hogy ki, mi birtokolja az igazi szabadságot, illetve mi pontosan az igazi szabadság. Ezt követően a fiziológiai szükségleteket igénylő ember, a jó/ rossz döntéshozási képességével és korlátozott számú eszköztárával csak bizonyos szintű szabadságot élvezhet a földön.

3. Emberi eszközök, függőségek és a vágyak elengedése

Érdekesség, hogy nem csak a pénz, mint fizetőeszköz, vagy evőeszköz, szerszám, gép stb. lehet az ember eszköze, hanem az ember társai is. Ez adja az úr-szolga viszonyt, melyben az úr igényei függnek a szolgától, s a szolga bére függ az urától. De én valahogy úgy gondolom mégis, hogy az úr függetlenebb, mint egy szolga. Érdekes megközelítés az is, hogy az az ember, aki le tud mondani a vágyairól, s ki tudja azokat gyomlálni magából, az szabad lesz. Az önös vágyak a gátja a szabadságnak. S elképzelek egy oszlopos Simeon-féle jógit, aki nem eszik, iszik, alszik, wc-zik, nem vágyik semmire sem, max. néha vakarózik, s így ül egyhelyben évekig, évtizedekig. Ez a tétlen és tartalmatlan élet jelentené a szabadságot? Én ezt nem hiszem el. Miféle szabadság és autonómia ez így?

4. Világi szabadság: A kiapadhatatlan anyagi források és az élmények

A szabadság kérdését megpróbáltam egyházi és világi élet vonatkozásában megközelíteni. Előbb nézzük a világit. Úngy gondolom, ha valakinek irdatlan-gusztustalan sok pénze van, s kilép az újabb vagyonok szerzésének munkaköréből, az lehet a legszabadabb. Noha a vágyainak, céljainak eszköze a pénz. A fizetőeszköz. Így ő függ a fiziológiai szükségletektől és a pénztől. (Vajon van ilyen doc. film a szabadságkutatásról?) Tehát ennek a gazdag embernek „csak” az a dolga, hogy valamiképp biztosítsa magának mindenhol a földön a kiapaszthatatlannak tűnő pénzforrást. (Bár ekkora vagyon kamatai is szépek lehetnek.) Ő a pénze miatt tehet jót is, rosszat is. S a rossz tettei következményei elől is kitérhet, ha akar. Tehát jóformán bármit megtehet. Nyilván életet ő sem tud visszaadni, illetve az időben sem tud utazni… Szerintem egy ilyen gazdag embernek érdemes világkörüli utakat szerveznie, turné buszokkal, személyzettel, élmény koordinátorral, aki segít neki módszeresen felfedezni és megélni a különböző országok gasztronómiáját, és bemutatni neki a kultúrákat, látványosságokat…stb. Tehát a tengersok pénzből szerintem élményeket érdemes vásárolni, s a vágyait valami ésszerű mederben tartani. A Megalottó nyerteseinek tudnám ezt javasolni, vagy olyanoknak, akiknek sok pénze van.

5. Egyházi szabadság: Teréz anya és az önzetlen szolgálat tőkéje

Most nézzük a szabadság kérdéskörét egyházi vonatkozásban. Ehhez nekem a legjobb élő példát Kalkuttai Szt. Teréz anya adta. Ő kb. azt csinálta, hogy lemondott az önös vágyakról- nyilván a táplálkozáson túl- (noha úgy tudom, sokszor az evésről is lemondott) és önös vágyai helyére tette Isten vágyait / terveit, illetve más emberek vágyait. Tehát ő arra vágyott, amire mások. Ha valaki éhes volt, arra vágyott, hogy azt az embert megetesse. Ha valaki beteg volt és egészségre vágyott, akkor az lett az ő vágya, hogy azt az embert meggyógyítsa. S így tovább, ha valaki magányos, szeretetéhes…stb. volt. S láss csodát, a „Teréz anya vágyai”, és tettekben megnyilvánuló történetei sok más emberben szimpátiát, rokonszenvet váltottak ki. (Noha volt sok unszimpátia érzet is és ellenszenv érzet is) No de a szimpatizánsok támogatni kezdték Teréz anyát. S fontos, hogy ő bűnös dolgokra nem vágyott. (Másképp nem is avatták volna szentté]) Teréz anya megépítette a béke városát- egy kórházat- és a Föld számos pontján hozott létre lepra kórházakat, segélyezőpontokat, s meg úgy különben is döbbenetesen hatalmas és jó hatással volt az emberekre. Az őt támogató emberek segítségét nevezhetnénk kapcsolati tőkének. S ez a tőke kiapaszthatatlanabb forrású, mint a gazdag ember dollár milliárdjai. Mivel ez körkörös visszacsatolású, azaz végtelen. Továbbra is igen jó szívvel ajánlom olvasóm figyelmébe – Teréz anya, a szegények szolgája kétrészes önéletrajzi dokumentum filmjét. Hogy az olvasóm pontosan megérthesse, mit is jelent az, hogy ha segítek másokon, mások is segíthentnek nekem…

6. Összegzés: Az élet célja és a földi igazság

Végezetül úgy hiszem, igazi szabadságunk akkor lesz a földön, ha ismét eljön az igazság a földre. Állítólag 2000 éve a megtestesült igazság itt járt-kelt a földön, de az emberek keresztre feszítették. Na bravó! Ezért gondolom úgy, hogy az élet értelme, célja az, hogy lehetőleg csak jó hatással legyünk egymásra. Krisztus is, Teréz anya is, Assisi Szt. Ferenc is…stb. erre törekedtek… Vajon a gazdag embereknek miért oly nehéz erre törekedniük?

Versajánlóm: Henri Visconti: A meghallgatott imádság és Isten azt mondta: nem

Mimóza Dodo