A szivárvány útja avagy milyen is melegnek lenni külföldön

Utam kezdete

“Az Utam 13 évesen kezdődött el mikor rájöttem, hogy a fiúk nem csak azért nem érdekelnek, mert még nem értem meg rá, hanem mert egyszerűen én is a gyengébbik nemet tartom vonzónak.  Hetedik év vége volt és az akkori német tanárnőnk bejelentette, hogy elköltöznek, hamarosan pedig új tanárnénik lesz, aki már nagyon izgatott, hogy taníthasson minket. (na meg én milyen izgatott lettem ezután).- Mégis milyen magyarként melegnek lenni külföldön, erről olvashattok egy szuper beszámolót KÁVÉ-tól.

Eljött a próbaóra és  a bemutatkozás ideje, és én csak arra emlékszem, hogy miután megláttam őt, az új tanárnőt. A világ megszűnt létezni ahogy a lélegzetem is egy pillanatra, csak az oxygén hiány térített vissza a valóságba és a kellemes bizsergető érzés a pillangók a gyomorban. Emlékszem mikor színest kért és én kaszkadőröket meghazudtoló mozdulattal csúsztam át az asztalon, hogy átadhassam neki azt. Olyan szép volt, jó volt ránézni.

Gondoltam majd elmúlik

Gondoltam ez csak fura lelkesedés és majd elmúlik, de a napok múlásával csak erősödött és már-már kezdett ijesztővé válni számomra ez az érzés. Próbáltam 13 évesen logikus magyarázatot találni a bennem lezajló érzelmekre, amik egyszerre voltak csodálatosak, vadak és rémisztőek.  A 90- es években járunk, amikor a Backstreet Boysot kellett szeretni és ha nem volt pólód valamelyik tag fejével akkor nem is léteztél. Nekem volt. Vetettem anyuval, aki nem értette, hogy minek kell kiadni ennyi pénzt egy pólóra mikor nem is szerettem őket, sőt nagyon nem voltak a kedvenceim. Mégis sikerült megmagyaráznom édesanyámnak, hogy ezzel a póló vásárlással csak megkönnyíteni fogja a hátralévő egy évemet és ha egy kicsit is szeret akkor megveszi, értem, nekem. És így is lett! Megkaptam Briant, mert csak ő meg Kevin volt kapható a piacon szóval maradtam Briannal, mert ő volt amúgy is main karakter.

Az első új tanárnénivel töltött németórán éreztem először azt, hogy életem egyik legjobb döntése volt az, hogy a németet választottam második nyelvnek.Minden óráján úgy ültem, hogy észrevegyen, hogy hozzám szóljon. Az első padba költöztem, javultak az eredményeim és ezért óra végén külön megdicsért ( csak sajnos nem én voltam ott  egyedül, osztoznom kellett a dicséretet egy másik csajjal ). A szívemet és az agyamat elnyomta a szerelem bódító mámora könnyűvé és zavarttá tett, de a legjobb dolog volt ami az agyamban valaha is történt. A tudat, hogy szerelmes vagyok bele, úgy csapott arcon, mint apám tenyere amikor majdnem Felrobbantottam a lakást.

A küzdelem amit egyedül lebokszoltam magammal

A küzdelem amit egyedül lebokszoltam magammal szörnyű volt és fájdalmas. Elfogadni, hogy egy nőbe vagyok szerelmes nem egy betegség, nem vagyok rossz vagy szörnyeteg, de tudtam, hogy nem szabad senkinek sem beszélnem róla, mert ezért szét fognak szedni. Sajnos ahogy látom ez még nagyon sok helyen főleg vidéken ahol mindenki ismer mindenkit még nem változott. 

Mire középiskolás lettem, egyre jobban elfogadtam magam. Újra szerelmes lettem, persze plátói módon hisz az egyikőjük harmadikos a másikójuk pedig az irodalom tanárnőm volt. Később pedig egyre több osztálytársamnak beszéltem róla, akik mind tündérien reagáltak és egy pillanatra sem néztek rám másképp mint előtte.Az iskolák után és technikai okok miatt kis szünettel ( munkanélküli voltam) felköltöztem Pestre, hogy elkezdjem önálló életem, de főképpen, hogy becsajozzak. 

Magyarországon nehéz melegnek lenni

Nekem Magyarországon nem úgy volt nehéz melegnek lenni, hogy az utcán lenéztek, beszóltak vagy inzultáltak hanem inkább párt találni volt nehéz és a pasikkal megértetni, hogy meleg vagyok és attól még, hogy próbálkoznak és erőszakoskodnak nem fog megváltozni semmi. Belefáradtam a hazudozásba s a sztorik kreálásába, abba hogy indokot találjak ki srácoknak, hogy miért nem akarok randizni velük. Ezért mindenkinek az elején elmondtam, hogy meleg vagyok, de még igy is van bennünk valami közös, mégpedig, hogy én is a nőket szeretem 😏.

Nagyon sokat próbálkoztam,de nem sok sikerrel. Volt pár kalandom többségében hetero lányokkal. Erre mondta egy kedves barátom mindig; hogy nincsen hetero csak makacs. Ne értse félre senki nem erőltettem rájuk magam. Szimplán kíváncsiak voltak. De barátnőt nem találtam magamnak.

Már majdnem feladtam

Már majdnem feladtam amikor rám írt a mostani párom, aki Angliában élt és akihez ki is költöztem.Kint éreztem igazán magam szabadnak. Nem kellett titkolóznunk egy percet sem. Kéz a kézben sétáltunk és szabad volt a csók is. Emlékszem egyszer Northamptonban egy angol nénike leállított minket, hogy mennyire örül nekünk és milyen jó látni, hogy eljött ez az idő amikor azonos neműek is merhetnek kéz a kézben sétálni. Annyira édes volt.

Angliában is, mint más felvilágosult országokban is legális a meleg párkapcsolat és házasodhatnak a felek mint a heterosexual párok. Meg vannak templomok is ahol összeadnak. Például Ausztráliában most nemrég láttam egy templomra írva Kogarahban, egy szivárvány és alá írva “welcome here”.

Egyik országban sem tapasztaltunk negativitást, pedig voltunk jó párban, de sehol nem úgy néztek ránk, mint valami undorító, abnormális jelenségre. Persze megnézni megnéznek minket még itt is  Ausztráliában és más országokban is, de főleg pasik és azzal a perverz arc kifejezéssel. Azt kijelenthetem, hogy lányként könnyebb melegnek lenni, mint a fiúknak. Sajnos őket sokkal több sérelem éri, mint minket lányokat. Persze ez is csak azért mert egy hetero férfi agyában  nem az fut végig két leszbikust látva, hogy fúj ez undorító, hanem egy komplett pornófilm vele a főszerepben, ahogy a két lány meg osztozik rajta. 

Most itt élünk Sydneyben és azt kell, hogy mondjam, elfogadásban csillagos ötös a város. Külön meleg negyed van kocsmákkal, klubokkal, boltokkal. Az egész  városban lehet látni fiú párokat és lányokat is kéz a kézben sétálni vásárolni, kutyát sétáltatni, élni a mindennapi életüket. Nemrég az IKEA ban láttunk egy meleg fiú párt kisgyerekkel. Ausztrália a melegek egyik legjobb választása lehet, itt hagyják az embert élni. A meleg fesztiválon ott van kicsi, nagy és vallási hovatartozástól, bőrszíntől, származástól függetlenül együtt ünnepel a nép. A rendőrség és a tűzoltóság is részt vesz a felvonuláson és az egész város ünnepel. Egyedül Marrakechben és Isztambulban voltunk óvatosak nem szerettünk volna felháborodást kelteni.

Összességében

Összességében, külföldön sokkal könnyebb melegnek lenni sokkal több szabadságot kapunk és az emberek nyitottabbak és barátságosabbak velünk szemben”

2020. Június 27.

KÁVÉ