A szeptemberi támadás

2001. szeptember 11-én támadás érte az Amerikai Egyesült Államokat. Öngyilkos terroristák több polgári repülőgépet eltérítve, azokat élő bombának használva hazai földön mértek csapást Amerikára. Arra az Amerikára, amit a polgárháború óta hazai földön nem értek veszteségek. Nem bombázták a második világháborúban porig városait, iparát csak duzzasztották, nem rombolták a háborúk borzalmai. Valamennyi konfliktust, ha erkölcsileg nem is, de gazdaságilag megerősödve vészeltek át. A XX. század bővelkedett háborúkban, amiben fontos szerepeket kapott az Amerikai Egyesült Államok hadserege. Koreai háború, Vietnámi  háború, mind szerves részét képezi történelmünknek.-Kosza írása 

Az, hogy hazai földön, saját polgári körében arasson a halál, teljesen elképzelhetetlen volt számukra. Hogy több, mint tízezer polgári áldozatot követeljen egy „bombázás” amerikai földön, ami a leghatékonyabb légvédelemmel rendelkezik, még álmukban sem gondolták. Intő jelek azért mutatkoztak szép számmal. Amerika a „világ rendőrsége” sok olyan megoldatlan politikai és humanitárius helyzetet idézett elő és hagyott megoldatlanul, amibe kódolva volt, hogy előbb- utóbb az amerikaiak iránt érzett gyűlölet, konkrét cselekvésbe csap át. Több kisebb támadás világszerte érte őket, de ez leginkább a hadsereget vagy a végrehajtó hatalmat érintette. Hadihajókat, követségeket támadtak meg, robbantottak fel.  A civileknek nem kellett komolyabb veszélytől tartaniuk, főleg amerikai földön nem. Külföldi támadástól legalábbis nem, mert azért gyakoriak voltak az iskolai lövöldözések, vagy a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok fegyveres támadási, hogy az őrült szektákat már ne is említsem. 

Amerikai bevándorlási, munka -és cég jogász (magyar nyelven is!) >>>kapcsolatfelvétel<<<

Szerintem nem is az a nagy kérdés, hogy miért történt meg ez a szörnyű támadás 2001. szeptemberében, hanem az, hogy hogyan történhetett meg?! 

Az Egyesült Államok kormánya rendelkezik a legtöbb, legszervezettebb, elméletileg leghatékonyabb elhárító és felderítő szervezettel. CIA, FBI, NSA, katonai hírszerzés, tengerészeti hírszerzés, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Mégis, hogy lehet, hogy ezen ügynökségek nem tudták megakadályozni, hogy Amerikát ilyen csapás érje? A válasz nem is olyan bonyolult. Az ügynökségek nem csak a külső belső ellenséggel állnak harcban, de egymással is folyamatosan vetélkednek. Vetélkednek, mert Amerikában minden a pénzről, a teljesítményről és sikerről szól. A kongresszus annál nagyobb költségvetést biztosít egy-egy ügynökség számára, minél hatékonyabbak. Ennélfogva egymás előtt is titkolóznak, nem osztják meg az információkat. Ennek volt egyenes következménye, hogy nem tudták időben elfogni, likvidálni a terroristákat. 

Különböző ügynökségek ugyan rendelkeztek rész információkkal, amiket ha rendszereztek volna akkor kirajzolódott volna a teljes kép, és nagy valószínűséggel meg lehetett volna akadályozni a new yorki, washingtoni vérengzést. 

Lebombázták New York büszkeségét a World Trade Centert, ami az egész kapitalista világ egyik legfontosabb jelképe volt. A tornyok több ezer embert temettek maguk alá. Sok rendőr és tűzoltó is áldozatul esett a mentési munkálatok közben. A pentagon Amerika katonai erejének jelképe és parancsnoksága is a komoly károkat szenvedett, mikor az egyik eltérített gép belezuhant az épületbe. Véleményem szerint ez nem is „egyszerű” terrortámadás volt, hanem egy konkrét, összehangolt katonai támadás az Egyesült Államok ellen. Csak a terroristák nem viseltek egyenruhát. A nemzetközi jogban az minősül terroristának, aki nem visel egyenruhát, megkülönböztető jelzést és így hajt végre katonai akciót. Ez azért egy érdekes kérdés, mert ha ez így van, akkor mikor egy önálló állam, vagy katonai szervezet (NATO) tagjainak különleges erői hajtanak végre túszszabadítást, vagy megelőző csapást, sokszor ők sem viselnek egyenruhát, dögcédulát. Mert ezek titkos küldetések! Akkor ezek a katonák terroristák?  Vagy a terrorista, aki életét áldozva támad, az katona?? 

Sokan összeesküvést kiáltanak a szeptemberi események hallatán. Véleményem szerint butaság. Egyszerűen az Egyesült Államok sebezhetetlennek érezte magát. A pénz, a hatalom annyira az agyukra ment, hogy azt hitték, ők bármit megtehetnek és az soha nem fog visszaütni rájuk. Ez katonailag igaz is lehet, hiszen hazai földjükön a világ egyik reguláris hadserege sem tudna csapást mérni rájuk. Így a terroristáknak, ha oda akartak csapni a világ legnagyobb hatalmának, csak ez az egyetlen esélye volt. Beépülni és belülről csapást mérni. Félre ne értsetek, nem pártolni akarom őket, csak megjegyeztem, hogy katonailag csak így lehetett ezt végrehajtani, ha ekkora pusztítást akartak elérni. 

A szeptemberi támadás a mai napig rányomja bélyegét az amerikai bel- és külpolitikára. Lehet, sosem tudják kiheverni ezt a szégyent, ami csak Pearl Harbour-hoz mérhető.  

A támadást követően hatalmas tisztogatás indult a védelmi szerveknél. Törvénnyel kötelezték őket, hogy összehangoltabban dolgozzanak, ne az egyéni dicsőség, hanem nemzet védelme legyen a legfontosabb. 

Megindult a felelősök felkutatása, ami az afganisztáni háborúban, Saddam Hussein megbuktatásában és Osama Bin Laden likvidálásában csúcsosodott ki. Osama Bin Laden volt a fő kitervelő és pénzügyi támogató, akit még a CIA képzett ki és pénzelt. Ez egy újabb pofon volt Amerika számára. 

A háború megint csak jót tett az Amerikai Egyesült Államoknak. Gazdaságilag legalábbis. Hiszen nincs semmi, ami jobban pörgeti az ipart, mit a háború. Ott nincsenek megszorítások, megvonások. Addig tömjük a hadigazdaságot, amíg szükséges. Megszerezhették a felügyeletet újabb olajforrások felet, csökkentve ezzel energiafüggőségüket. Az elnök népszerűsége az egekbe emelkedett. Voltak hősök is, amerikai hősök. Nemcsak a mentő csapatokra gondolok, akik saját épségüket nem kímélve tették a kötelességüket, hanem a híres 93- as járatra. A 93- as járat utasai nem hagyták magukat megtörni, és mikor biztossá vált, hogy mi a gépeltérítők célja, harcba szálltak. Önfeláldozásuknak köszönhetően az ő gépünk nem jutott nagyváros közelébe és nem tudta végrehajtani pusztító célját. 

A terror elleni háború azóta is tart. Ez egy olyan háború, amit egy arctalan ellenség ellen kell megvívnunk, így szinte megnyerhetetlen harc ez! 

A cikkben elhangzottakért felelősséget nem vállalunk. Ez a cikk nem feltétlenül tükrözi a mi álláspontunkat! Mivel szeretjük az elgondolkodtató, érdekes írásokat a Tiédet is várjuk szeretettel vagy ha szívesen megosztanád tapasztalataid, de nem erősséged az írás jelezd és egyeztetünk Veled akár egy interjút.