Kedves Naplóm – utazás az új Magyarországra – 1. rész

Tervezett vagy sem, az utazás jött, én pedig mentem – az új Magyarországra. Alig több mint egy évvel az előző utam után ismét útra keltem.
andi – Minden Ami Külföld

Kedves naplóm!

Nem gondoltam volna, hogy mindössze egy év, 3 hónap és 3 nap után újra útra kelünk. A sors ezt a kockát dobta. Bár látszólag nem telt el sok idő, mégis a világ fenekestül felfordult. A felkészülésben és útvonal választásban szerepet játszó szempontok meglehetősen eltolódtak.

Na de kezdjük az elején! Mivel aránylag élénken él az emlékezetemben a tavalyi útra való felkészülés és az út maga, így volt mihez nyúlni. A Wise a tavaly út miatt már alapból el volt rendezve. A magyar eSIM, mint lehetőség, a tavalyi kudarc után – rövid hezitálás után – végül fel sem merült mint opció, így maradt a választás a travel eSIM – és a vele együtt járó teljesen internet alapú kommunikáció – és a magyar mobilszám (plusz a vele együtt járó plusz egy telefon) között. Utóbbi a tavalyi tapasztalatok alapján nagyon ritkán volt használva, mivel a kapcsolatok több mint 90%-ával úgyis valamilyen üzenetküldő alkalmazáson keresztül tartottam a kapcsolatot akkor is. Így maradt az, hogy a maradékkal is találni közös platformot és átváltani teljesen internetalapúra. Szóval így is lett. Ami azt jelentette, hogy appjaim száma gyarapodott a Viberrel.

A travel eSIM-ek végeláthatatlan kínálata – melyet tavaly alaposan körbebogarásztam – idén valahogy nem vonzott. Továbbá belefutottam egy kuponkódba ahhoz a szolgáltatóhoz amelyiket tavaly is használtam, így maradtam a már ismert márkánál. Juhéjj, nem kellett appot telepíteni, mert ott volt tavalyról 😊 Amit viszont alaposan – már ugye a tavalyi tapasztalatok alapján átgondoltam – az az adatcsomag volt. Mivel tavaly az 5GB-ből alig több mint 1 GB-t használtam el két hét alatt, és idén csak 11 napot töltöttem ott (a landolás estéjét is beleszámítva), így maradtam egy kisebb, de 30 napig jó, 2 GB-s csomagot választottam.

Bár nem terveztem idén utazni, a tavaly feltelepített és használt applikációkat (travel eSIM, NZTD, utazási biztosító appja) nem töröltem, szóval könnyen elővarázsolhatóak voltak, könnyedén meglettek mind.

Appok pipa, de…

A tavalyi fészekről fészekre szállós utazás helyett – mikor is a város különböző részein hajtottam álomra a fejem – idén maximum 2 helyen tervezek aludni, így a városi közlekedés egy hátizsákra redukálódott, ami a repülőútra is pont jó kézipoggyásznak. Kiegészítésként – rövidebb utakra – bekészítésre került egy kicsi hátizsák is, mely a repülőn a „personal item” kategóriába esve a sűrűbben használt dolgok – kézfertőtlenítő, papír zsebkendő, vizesüveg – tárolóhelyévé is vált a hosszú repülőutak alatt.

Mivel a keményfedeles tavaly a visszafelé úton behorpadt – lévén szegény nem volt kitömve rendesen – így idén a puhafedelesre esett a választás mint feladott poggyászra. Mivel cippzáras, így beszereztem életem első poggyászpántjait is (luggage strap).

A tavalyi út legelejéről élénken él bennem a kép, ahogy a 8 órás layovert „élvezem” a nagy bőröndömmel együtt üldögélve a reptéren – vagy inkább a bőröndömet lábtartóként használva –, így idén a választás során ez is – pontosabban ennek lehetőség szerinti elkerülése is – számításba került. Merthogy ott volt a kérdés:

Hát igen, megyek, de kivel repüljek?

A tavalyi utam szervezése 4 hónappal előbb kezdődött, az ideire 6 hét ha volt. Vagy még annyi sem.

Tavaly olcsón repültem, kipróbáltam milyen protein poron (túl)élni 1-1 napot (hagyjuk, valami nagyon hiányzott mellé, lehet, hogy a zsiradék), és belekóstoltam a kínai kedvességbe és levegőbe is. Bár árban még mindig ők nyertek volna, de mentálisan és érzelmileg most nem vállaltam ezt a tortúrát. Főleg az étel-vonal tartott vissza. Meg a 2 és fél napos út / irány.

Hogy egyszerűbb legyen az élet, a közép-keleti útvonalak is lekerültek a listáról, nem csak az árak miatt, hanem az esetleges légiforgalmi korlátozások sem hiányoznak. Meg az esetleges – egyébként teljességgel érthető – járattörlések sem. Ismerek olyat, aki több mint egy hónappal később tudott hazarepülni Új-Zélandról Magyarországra emiatt, nekem most meg időre ott kellett lennem.

Továbbá az USA-n keresztül repülni – bár odafelé jóval gyorsabb, de – még mindig drága. Így kizárásos alapon maradt Ázsia – pontosabban annak is a déli része, hiszen Kínát most – személyes okok miatt – kizártuk. Azt valahol olvastam már korábban, hogy a Közel-Kelet kiesésével Szingapúr és Malajzia felé nőtt meg az Európába tartó forgalom, meg persze mentek fel az árak. A repülőjegy ügynököm (van erre szebb magyar kifejezés?) szólt, hogy ami olcsó arrafelé, ahhoz nem tudja hozzákötni a helyi (domestic) járatot, szóval az az útvonal is kiesett. Az élet kicsit bonyolultabb, ha az ember lánya nem Aucklandban lakik 😊

Így földrajzi ismereteimet latba vetve – köszönet a vaktérképes beugróért gazdaságföldrajzból a főiskolán, a világ összes országa fővárossal – merengésem során felrémlett Dél-Korea neve. És… legnagyobb meglepetésemre találtam egy olcsó dátumkombinációt két olyan dátumra, amivel pont jó voltam az ottlétre. Repjegyesem gyorsan be is foglalta, valamint gyorsan hozzá tette a helyi járatomat is. Az időjárás (elvégre tél van, június!) és a kerozinár és -hiány okozta esetleges járatkimaradások és -törlések folytán, merő kockázatcsökkentési célból, az lett a döntés, hogy a nemzetközi járatom előtti nap, már az első géppel felrepülök Aucklandba, biztos ami biztos. Ott alszom egy éjszakát, és aztán reggel irány a nemzetközi terminál a shuttle busszal.

Hamarosan- KÖVETKEZŐ RÉSZ >>>

Csatlakozz a Minden Ami Külföld közösségéhez!

Iratkozz fel hírlevelünkre, és elsőként értesülhetsz a legfrissebb hírekről, hasznos tippekről és exkluzív ajánlatokról!