Két magyarországi alapítványt is támogatott a Nem vagyunk HUNtalanok közössége

A Nem vagyunk HUNtalanok közössége gondolt egy nagyot és még ősszel karácsonyi gyűjtésbe kezdett, a befolyt összeggel pedig két magyar alapítványt is támogattak. – Paulikovics Réka írása

A Nem vagyunk HUNtalanok Facebook-közösség bebizonyította összetartó erejét és segítő szándékát a magyar kamionosok megsegítésére indított akcióval. Még azelőtt a kezdeményezés előtt, az ünnepek alkalmából licites gyűjtést kezdtek szervezni a Magyarországon élő rászorulók megsegítésére. 

És hogy hogyan kezdődött az akció? 

Az oldaluk alapelve, hogy mindig próbálnak olyan segítséget keresni a segítségkérőknek, ami nem pénzbeli, hanem étel, ruha, stb., tehát inkább tárgyi vagy szellemi felajánlás. A karácsonyi gyűjtés is hasonlóképpen alakult volna, de sajnos a vírushelyzet miatt több okból sem volt kivitelezhető ez a verzió. Mivel a csapat mindenképpen segíteni szeretett volna, Hidvégi Ivett fejéből kipattant az ötlet, hogy szervezzenek licites gyűjtést. Első körben olyan, az Egyesült Királyságban élő kézműveseket, szolgáltatókat, kereskedőket kerestek, akik szívesen felajánlották egy-egy terméküket, szolgáltatásukat a nemes ügy érdekében. A következő lépésben magyarországi szervezeteket kerestek a közösség segítségével, hogy megtalálják azokat az alapítványokat, akiknek jól jönne egy kis segítség. Nem sokkal később meg is lett a két „nyertes”, a Tündérkör és a Mátrix Alapítvány. A licitáló segítők által adományozott összeget végül e két szervezett között osztották el, akik étel, ruha, tisztálkodószer formájában juttatták el a nehéz életkörülmények között élőkhöz a befolyt összeget. Adományt felajánlani két módon lehetett, a justgiving.com oldalon közvetlenül vagy a termékek, illetve szolgáltatások liciten történő megvásárlásával. 

A licitet Ivett minden lehetséges oldalon igyekezett népszerűsíteni, ráadásul egy ilyen akció a termékek, szolgáltatások felajánlóit is népszerűsíti, így bíztak benne, hogy ezzel a gyűjtéssel mindegyik félnek segíteni tudnak. A felajánlások között a bejglitől az arckezelésig nagyon sok minden elérhető volt.

A licit és a felhívás sikeresnek bizonyult, hiszen az akciónak köszönhetően a közösség végül összesen 260 ezer forintot gyűjtött, így a két alapítványt 130-130 ezer forinttal tudták segíteni. 

Az akció kapcsán Babenyeczné Szalma Emese beszélgetett Hidvégi Ivettel és Wellner Józseffel, a Nem vagyunk HUNtalanok két „vezetőjével”, illetve Rácz Anettel a Mátrix Alapítványtól. 

Hogy jött az ötlet és hogyan esett a választás Mátrix Alapítványra? 

Hidvégi Ivett: Már régebb óta terveztük, hogy valahogyan támogatni szeretnénk a magyarországi rászorulókat. Először természetesen tárgyi adományban gondolkodtunk, hogy majd ezeket gyűjtjük és küldjük haza, de a vírus miatt ez sajnos több okból nem valósulhatott meg. Nem tudtuk volna megoldani a tárolást, bizonytalanná vált a szállítás, így más irányban kezdtünk el gondolkodni. Mindenki tudja rólunk, hogy ha lehet, mi nem foglalkozunk pénzzel, viszont ez alkalommal nem találtunk más módot. Így jött ez az ötlet, amiben ugyan megjelenik a pénz, de nem az az elsődleges ereje. Ez a licites gyűjtés arról szólt, hogy mindenki adományoz benne, de kap is ezért valamit. 

Angliában élő magyar kézművesek, szolgáltatók tudták felajánlani az általuk készített, forgalmazott termékeket és szolgáltatásokat, így ezzel egy kis reklámot is tudtunk nekik adni, ők pedig ezzel járultak hozzá az adományozáshoz. Fontosnak tartottuk, hogy licitálni lehessen, hogy legyen benne egy kis izgalom is. Az elején nem tudtuk, mire számítsunk, de ahhoz képest, hogy először csináltunk ilyet és nem egy szokványos gyűjtési formát választottunk, jól sikerült. Feltettük az oldalra a termékeket, elindult a licit, közben pedig kerestük, hogy kinek tudjuk odaadni a befolyt összeget. A posztunkban az oldalunk követői elmondhatták, hogy ők kinek gyűjtenének, így rengeteg ötletet kaptunk. Az irány az volt, hogy olyan szervezetet keressünk, akik otthon, Magyarországon ugyanúgy támogatják a rászorulókat, ahogy mi itt kint, Angliában, végül így találtuk meg a két alapítványt.  

Én a Centerke Adományozó Központra figyeltem fel, így kezdtem el utánajárni a dolognak. Megtaláltam a Mátrix Alapítványt, a honlapjukon keresztül pedig felvettem a kapcsolatot Rácz Anettel. 

Milyen volt a fogadtatás az oldalon, hogy ezúttal otthoni magyarokat segítenétek? 

Hidvégi Ivett: Támogattak minket, nem nagyon érkezett erre negatív reakció és azt hiszem, minden kint élő nevében elmondhatom, hogy itt sokkal több támogatás elérhető, mint Magyarországon. Aki az oldalunkon keresztül segítséget kér, az meg is kapja. Otthon ez egy kicsit másként működik, sokkal kevesebb segítség elérhető. Az oldal célja természetesen továbbra is az itteni magyarok megsegítése, de az ünnepek alkalmából úgy éreztük, ez egy jó dolog.

Mekkora összeget gyűjtöttetek?

Hidvégi Ivett: A gyűjtés a justgiving.com oldalon keresztül zajlott, ahol összesen 685 fontot adományoztak a résztvevők. Ez egy jó hely az adományozásra, viszont a használatának van költsége, így a levonások után összesen 260 ezer forintot utaltunk, egyaránt 130-130 ezer forintot a Tündérkör és a Mátrix alapítványnak. 

Mióta működik a Mátrix Alapítvány, mivel foglalkoztok?  

Rácz Anett: A Mátrix 2003 óta működik Szegeden, közhasznú szervezet vagyunk. Fő profilunk a családtámogatás, a gyermekvédelem, az egészségvédelem. Számos programunk van, illetve működtetjük a Centerke Adományozó Központot, ami országos, tehát bárki hozhat ruhát, cipőt, tányérokat, poharak, élelmiszereket, gyakorlatilag bármit, ami az emberek mindennapi életéhez szükséges lehet. Ezekért a holmikért bárki eljöhet hozzánk, van például olyan önkormányzat, aki elvisz tőlünk 20-30 zsák ruhát és azokat kiosztja a rászorulók között. Úgy gondolom, ez egy nagyon jó tér arra, ha valaki adományozni szeretne és szeretne anonim maradni, hiszen itt az tud lenni, ahogyan a támogatottak is. Nálunk senkinek nincs az az érzése, hogy szégyenkeznie kéne mások véleménye miatt, ez pedig nagyon fontos. Sokan azért nem kérnek segítséget, mert szégyellik a helyzetüket. A Centerke egy semleges hely, ahol senki nem érzi magát feszélyezve. Jönnek nyugdíjasok, egyszülős vagy sokgyermekes családok vagy olyanok, ahol a nagyszülők nevelik a gyerekeket. Van ugyan hajléktalanellátó rendszer, ám olyan is előfordul, hogy hontalanok jönnek be, hogy tudunk-e adni takarót, kabátot, és persze őket sem küldjük el. Rengeteg dolgot kapunk, ezeket pedig oda is adjuk annak, akinek szüksége van rá. Van mesedoktor és bohócdoktor programunk, ami kórháztámogató, öröm a gyermekeknek és tehermentesítés a szülőknek arra az időre, amíg ott tartózkodunk.

Megszervezzük a Szeretetcsoki programot minden évben. Idén decemberben zárult az akció, óvodás csoportok, iskolások, cégek, magánszemélyek, baráti társaságok ajánlottak fel adományt, a három legtöbb csokit beküldő pedig ajándékot is kapott, ami plusz motiváció az adakozásra. Ez egy társadalmi érzékenyítő program is egyben, hiszen kórházban fekvő gyerekeknek juttatjuk el az édességet. Csomagokat készítünk, sokszor nem csak csoki van, hanem mesekönyv, kifestő, színes ceruza, plüssök játékok. Mi ugyan Csongrád megyén belül mozgunk, de Magyarországon 80 gyermekkórház van, ezekre a helyekre postán juttatjuk el az adományokat. Idén 12400 csokit gyűjtöttünk, ezeket fogjuk kiosztani a következő időszakban. 

Hány önkéntessel dolgoztok? Milyen tréninget biztosítotok az önkénteseiteknek?

Rácz Anett: Természetesen szoktunk képzéseket tartani, és hozzánk mindig jöhetnek új önkéntesek. A tréningeken szituációs feladatokat oldunk meg, gyakoroljuk a meseolvasást, a lufihajtogatást, kinek mi fekszik jobban. Meg kell találni, hogy kihez mi passzol. 2-3 hónapos képzéseink vannak, heti rendszerességgel. Vannak fix önkéntesek, akik évek óta velünk vannak, ez körülbelül 15 fő, ám ők mindig cserélődnek, általában közülük egyszerre egy-egy alkalommal 3-5 ember tud eljönni. Vannak újak és persze olyanok is, akik csak egy bizonyos eseményre jönnek, akkor viszont mindig. Rajtuk kívül közösségi szolgálatos középiskolásokat is fogadunk, ők is nagy segítségünkre vannak.  

Mit tapasztalsz, a magyar társadalomban mekkora a segíteni vágyás, mennyire nyitottak az emberek mások támogatására? 

Rácz Anett: Úgy látom, az emberek egyre nyitottabbak. Régóta mondjuk, hogy kopogj át a szomszédba, főleg télen, hiszen egy tál meleg étel vagy egy pokróc lehet, hogy életet ment. Látszik ez a növekedés abból is, hogy elindítottuk a Számítógép Álom programot, amiben decemberig összesen 700 gépet juttatunk el olyan családokhoz, ahol nem volt számítógép vagy kevés volt a gyerekeknek a digitális oktatás zavartalan működéséhez. 

Hogyan hatott rátok a vírushelyzet? 

Rácz Anett: A Centerke Központ jelenleg zárva van a szigorítások miatt. Mivel naponta 30-40 ember fordult meg nálunk családostól, nem akartunk gócpont lenni, az önkénteseink nagy része pedig nyugdíjas, nem szerettük volna őket sem veszélyeztetni. Telefonon és online elérhetőek vagyunk, szigorú higiéniai feltételek mellett pedig személyesen is. Most ott tartunk, hogy ruhakészletek kimerültek és egyelőre nem is fogadunk ilyen jellegű adományokat. Kihat a helyzet az egész életünkre, de így is próbálunk mindenkinek segíteni.

Amikor megkerestek benneteket Ivették, hogy támogatni szeretnének, meglepődtél? 

Rácz Anett: Nagyon örültem a kezdeményezésnek, hogy ránk gondoltak, ráadásul külföldről. Ahhoz, hogy más országból is érkezzenek támogatások, egy kicsit úgymond idegenyelvűsíteni kéne a weboldalunkat, de erre nincs kapacitásunk. Örültünk ennek az akciónak és az adománynak, közben pedig láthattuk, sok kicsi bizony sokra megy: minden nap néztem a licitet, izgalmas volt az egész folyamat, napról napra követni, hogy elérjük-e a kitűzött célt – amit végül át is léptünk. 

A Nem vagyunk HUNtalanok oldalon mivel készültök a jövőben?

Hidvégi Ivett: Továbbra is szeretnénk ugyanazokkal a dolgokkal foglalkozni, mint eddig, illetve azt tovább fejleszteni, egyre több infomációval segíteni az Egyesült Királyságban élő magyarokat. Volt a napokban egy posztunk, ahol bejelentettük, hogy egy könyvelővel fogunk beszélgetni, akitől majd lehet kérdezni. Több ilyen jellegű témával is készülünk, amivel az itteni magyarokat segítjük és próbálunk hozzájuk minél több információt eljuttatni. 

Wellner József: Született egy ötlet, ennek kapcsán szeretnénk, ha egy kicsit változna az oldalunk. Továbbra is a segítségnyújtás a lényeg, de azt szeretnénk, hogy ne csak a „gondokról” legyen szó. Szeretnénk bemutatni olyan embereket, akik Angliához (és talán Magyarországhoz) kötődnek: érdekes embereket a művészet, a tudomány vagy akár az egészségügy területéről. Meghívnánk őket és beszélgetnénk olyanokkal, akikkel érdemes, olyan dolgokról, amikről érdemes. 

Kikkel dolgoztok, dolgoznátok együtt? 

Wellner József: A kamionos segítségnyújtásból kifolyólag szoros lett a kapcsolatunk a motoros segítő csoporttal, velük ezekben a kérdésekben, akciókban próbálunk együtt dolgozni és segítséget nyújtani továbbra is a magyar autósoknak, kamionosoknak. Akivel szorosabb most az együttműködés, az a Magyarok a Föld körül közösség, aminek alapítója vagyok, három másik személlyel együtt (Diener Szilvia Angliából, Balogh Gábor Írországból és Bobák Éva Ausztráliából). Rengeteg minden van az oldalon a turizmustól a tudományig, minden, ami a világgal kapcsolatos. Velük együttműködve próbálunk segíteni a világban élő magyaroknak, oda-vissza osztunk meg információkat és segítjük egymást, amivel csak tudjuk.