Magyar szokások külföldön – furák vagyunk vagy szimplán csak különbözünk?

Magyarok vagyunk, a legtöbb ételbe hagymát és pirospaprikát teszünk, madártejnek hívjuk az egyik legfinomabb édességünket, képesek vagyunk édes dolgokat enni főételként és imádjuk például a túró rudit, amiről a legtöbb országban fogalmuk sincs az embereknek, hogy egyáltalán mi az. -Paulikovics Réka írása

És ez még csak a gasztronómia kultúránk néhány – mások számára – furcsasága. De ezen kívül is vannak még olyan tipikus magyar szokások, amikre furán néznek más országokban. 

Étkezés 

Megvárjuk egymást az evéssel. Sok országban, amint megkapja valaki az ételt egy étteremben, azonnal nekiáll. A magyaroknál pedig szépen bevárja egymást a társaság – még akkor is, ha már majdnem éhen hal – amíg nem kapta meg mindenki a kaját, addig nem esznek. Ja, és jó étvágyat kívánunk egymásnak – a külföldiek számára ez is szokatlan. Bár például Amerikában sok helyen áldást mondanak az étkezések előtt, ott körülbelül ez jelenti egymás köszöntését. 

Paprikát és hagymát használunk majdnem minden ételbe. Gyakorlatilag az összes magyaros recept így kezdődik, a külföldiek pedig ezzel nem igazán tudnak mit kezdeni. Túl ízes és fűszeres nekik a magyar konyha, arról nem is beszélve, hogy a németek például minden magyar ételt „goulasch”-nak hívnak – emiatt elsőre nem is értik, mi a különbség egy marhapörkölt és babgulyás között. És akkor a tejfölről még nem is beszéltünk – mert ugye az minden ételhez passzol. 

A gyümölcsleves, mint étel, máshol igazából nem is létezik. Pláne nem a főétel előtt. Ha esznek is valahol ilyesmit, akkor desszertnek számít, mivel édes. És ha már itt tartunk, kevés nép van, akik édes dolgokat esznek főételként, nálunk pedig felsorolni is lehetetlen, hogy mennyi van. A teljesség igénye nélkül néhány ilyen fogás: mákosguba, vargabéles, aranygaluska, palacsinta és grízes tészta – utóbbi kettő persze csakis házi baracklekvárral. 

Maradjunk még egy kicsit az ételeknél! A főzelék is egy igazán magyar étel, hiszen magát a zöldséget értik a külföldiek is, de a rántás, habarás témakörével nincsenek képben ebben a viszonylatban. 

Desszerteket tekintve is „furák” vagyunk, a gesztenyepüré például teljesen ismeretlen külföldön. A túró rudit nem értik, több magyar ismerősöm külföldön csak direkt magyar ételeket árusító boltban tudja beszerezni – pedig ugye tudjuk, hogy ez az édesség komoly függőséget tud okozni. 

A magyarok mindenféle teába citromot tesznek, mindegy, hogy fekete-, zöld- vagy gyümölcsteáról van szó. Ezt külföldön egyáltalán nem értik. 

Szokások

Az első és legfontosabb a disznóvágás. Nálunk ez családi, baráti program, sőt, már több cég csapatépítő rendezvényeket is szervez ebben a témakörben. A külföldiek számára ez egy ijesztő folyamat, kezdve azzal, hogy hajnali háromkor kell kelni és még a vágás előtt körülbelül két deciliter, legalább negyven fokos pálinkát kell meginni, anélkül el sem kezdődik a nap. Viccet félretéve, ez tényleg egy igazi magyar szokás, máshol nem igazán van hagyománya. 

És ha már pálinka. Gyakorlatilag Magyarországon mindenhol találkozhatsz vele. A magyarok szerint különös gyógyhatása van, mindenre jó. Fáj a fejed? Fáj a fogad? Ideges vagy? Rossz a gyomrod? Igyál pálinkát!  

Mindenhova rendesen felöltözünk. Még általában a boltba is. De az tuti, hogy legalább a hajunkat megszárítjuk, nem vizes fejjel megyünk ki az utcára. Amerikában például semmi gond nincs azzal, ha pizsamában viszed le a kutyát sétálni, itthon ezt el sem tudjuk képzelni. Sőt, sok helyen télen is elég lezseren öltözködnek, nem számít a réteges öltözködés. Mondjuk itt belénk táplálták, hogy ha nem így teszünk, tutibiztos megfázunk. 😀 

Levesszük a cipőt az otthonunkban. Amerikában ez nem szokás. Még vendégségben sem. Van egy nagyon kedves barátom, aki mesélte, hogy folyamatosan azt kérdezték tőle, miért van mezítláb, ő pedig eleinte nem értette, mi a baj ezzel. 

Nyelv

Mindannyian tudjuk, hogy a magyar a világ egyik legnehezebb nyelve. Déli szomszédaink könnyebben, a tengerentúliak sokkal nehezebben tanulnak magyarul. Ezzel együtt a nevünk is furcsa, hiszen azon kevés állam közé tartozunk, ahol a vezetéknév van elől. 

Tagadva kérdezünk, amit a külföldiek nem értenek, mi viszont ezt tartjuk udvariasnak. Például: Nem kérsz egy fagyit? Nincs kedved eljönni moziba? (Őszinte leszek, ezt néha én sem értem.)

És ha már a negativitásnál tartunk, sajnos ez elég jellemző a magyarokra. Furcsa, hogy három negatív szóval mondjuk el, hogy ’minden rendben van’, azaz ’nincs semmi baj’. És bármiről tudunk panaszkodni, sőt amikor alkalom nyílik rá, megtesszük (én tudatosan figyelek arra, hogy ne tegyem, gyakorlással sokat lehet ezen a szokáson javítani). 

Ünnepek

Közeleg a karácsony. Magyarországon a Mikulás Miklós napján érkezik és csokit hoz, Szenteste pedig a Jézuska hozza az ajándékokat. Ez külföldön teljesen máshogy van, ott a Santa Claus jön karácsonykor és inkább december 25-én érkezik, külön Mikulást nem ünnepelnek. De például az USA-ban sok családnál már december elején áll a karácsonyfa, amit itthon szigorúan az angyalok díszítenek fel és csak december 24-re. 

A húsvéti locsolkodás is egy tipikus magyar szokás – pláne, hogy festett tojásért borítanak a lányok nyakába egy vödör vizet. 

#mindenmás

A külföldiek szerint a legkiborítóbb magyar szokás a hangos orrfújás. Ez más országokban tiszteletlenségnek számít, sőt, sok helyen nem is használnak papírzsebkendőt. 

Egyedül jobbak vagyunk, mint a csapatmunkában. 

Nehezen kérünk segítséget, de bármikor szívesen segítünk másoknak. 

Nehezen mondunk nemet. 

A nők szülés után három évig otthon maradnak a gyerekkel és az állam fizet nekik – ez külföldön elképzelhetetlen. 

Minden nap fürdünk. Kényes téma, de sok országban az emberek nagy része csak hetente (!) tisztálkodik. Ez számomra tényleg fura, mert például én egy nyári, forró napon akár négyszer is képes vagyok lezuhanyozni. (Bár egy háromnapos erdőben sátrazással sincs bajom.)

Ügyeskedünk, mindent megoldunk magunk – ennek van pozitív és negatív oldala is, hiszen ismerni kell, hol vannak a saját határaink, mi az, amire valóban képesek vagyunk. 

Nem tartunk távolságot. Ha beszélgetünk, sokkal közelebb állunk egymáshoz, mint ahogy az külföldön szokás. Az USA-ban például az esetek többségében egy beszélgetés alkalmával több lépés távolság is lehet egymás között. 

Magyarországon a pincérek felveszik a rendelést, kihozzák az ételt, majd fizetsz náluk. Külföldön ezen felül még beszélgetnek is veled, hogy egy kicsit jobban megismerjenek. (Amikor vendéglátós voltam, én utóbbi kategóriába tartoztam és állítom, nem csak a vendégnek jobb érzés, de a pincérnek is.)

Keveset mosolygunk csak úgy. Az utcán, a tömegközlekedési eszközökön, az üzletekben csak magunk elé nézünk mogorván. Ez mindenkinek feltűnik. tehát tessék gyakorolni a mosolygást! Sőt, más országokban a boltokban is mosolyogva fogadnak, bármiben segítenek – a külföldiek nem értik, hogy ez nálunk miért nem így van. 

A mozikban alig találni Magyarországon feliratos filmet, mert mindent szinkronizálva nézünk. Pedig eredeti nyelven sokszor sokkal jobbak. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a nyelvtudásunkat is tudjuk fejleszteni. Tehát nézzetek angol nyelven filmet, mert megéri, több szempontból is. 

A lista végére értünk, bár biztosan vannak még olyan dolgok, szokások, amiket a külföldiek nem értenek bennünk, ahogy mi sem az ő kultúrájukban. Az, hogy valami számukra fura bennünk, vagy számunkra furcsa bennük, nem jelenti azt, hogy bármelyik oldal is rosszabb vagy jobb lenne a másiknál. Mások vagyunk. Viszont tiszteletben kell tartanunk egymást, ezt soha ne felejtsétek el!

Ez az írás nem jöhetett volna létre az Ausztrália és Új-Zéland kérdezz-felelek Facebook-csoport ( https://www.facebook.com/groups/1203254613142170 ) segítsége nélkül, hiszen rengeteg dolgot írtak meg nekünk, amit az utóbbi éveik során tapasztaltak külföldi életük alatt. Ezúton is köszönjük a segítséget!