Mint a mesében

A legáltalánosabb mesekezdési formula: „Édesanyám, nekivágok a világnak, szerencsét próbálni!”

Főhősünk névtelen, csak annyit tudunk róla, hogy ő a legkisebb fiú. Mivel hiányzik a legfontosabb identitása – a neve – így bárki képes azonosulni vele. A mesék bevezető mondata – az a bizonyos „Egyszer volt, hol nem volt” –, pedig arra utal: bárhol, bármikor kezdődhet a kaland. Vagyis a történet szólhat akár rólam, rólad, akárkiről…-Balogh Eszter írása ( 2020 június )

Érdekel az asztrológia? Kapcsolatfelvétel Eszterrel

Bár manapság kezdjük elfelejteni a meséket, a mesék emlékeznek ránk. Saját nyelven szólalnak meg, az analógiák nyelvén, de ha lefordítjuk a bennük rejlő mély, spirituális üzeneteket, felfedezhetjük a párhuzamot a saját életünkkel és sokat tanulhatunk az örök érvényű viselkedési- és helytállási mintákról.

AZ ELINDULÁS

A mesehős elindulásnak több oka is van: egyrészt olyan szegény, mint a templom egere, másrészt az anya már özvegy és öreg. Természetesen ezt nem szó szerint kell érteni, egyszerűen csak arról kapunk tájékoztatást, hogy az a közeg, amiben a hősünk él, sem fizikai, sem lelki, sem pedig szellemi szinten nem tápláló többé. A főszereplő kinőtte a szűkös kereteket.

Sokszor érezhetjük mi is ezt a beszűkülést és ilyenkor megfogalmazódik bennünk, hogy többre-másra vágyunk. Szeretnénk jobb anyagi körülményeket, boldog társkapcsolatot, izgalmat, felpezsdítő élményeket. Mesehősünk rögtön meg is fogalmazza legmerészebb álmait, ami akár a mi álmunk is lehetne: királylányra (kiteljesedésre), fele királyságra (megelégedettséget hozó bőségre) áhítozik.

Személyes motivációink is nagyon hasonlóak: egy szebb jövő reményében a hátunk mögött akarjuk hagyni a múltat. Ehhez azonban a szűkös keresztmetszeteinkből bele kell tágulnunk egy új, komfortosabb valóságba. A spirituális utak során először „fejben kezdjük el” ennek a kiépítését, azonban a külföldre költözés még élőbbé teszi az elhatározást – hiszen nem csak szellemileg, de fizikailag is nekiindulunk a nagyvilágba. Ráadásul azonnal a nyakunkba szakad a hétköznapok realitása és az önismeret fizikai megtapasztalása.

AZ ELBIZONYTALANODÁS

Szinte minden esetben, amikor ki akarjuk szakítani magunkat az ismerős mókuskerékből, megjelenik a bizonytalanság, ami megpróbál lebeszélni minket az elhatározásunkról. A legkisebb fiú szintén szembetalálja magát a „visszatartó erővel”, az anyja személyében: „Jaj, fiam, minek mennél? Maradj csak itt mellettem!”.

Ezek a hangok megszólalhatnak a családtagjaink, a barátaink hangján, de belülről is fakadhatnak, kétségek, félelmek álruhájába öltözve. Kérdések kavaroghatnak bennünk: vajon mihez fogok kezdeni, tényleg jó döntést hoztam, helyt fogok állni és így tovább.

Bizonyos szintig ezek a felmerülő kérdések jogosak, hiszen segítenek abban, hogy körültekintően készítsük elő az indulást. Mesehősünk is begyűjti batyujába a hamuba sült pogácsát, felvértezi magát az anyai áldással – így a kellő muníció a rendelkezésére áll. Az elszántságon kívül nekünk sem árt, ha vannak kézzel fogható és lelki tartalékaink is.

AZ ISMERETLEN

Ha valami igazán újat szeretnénk, el kell fogadni, hogy már maga az odavezető út is ismeretlen számunkra. A legkisebb fiú jól ismeri a faluját, a helyi embereket, a lokális szokásokat, de az álmai felé lépdelve olyan egzotikus lényekkel találhatja szembe magát, mint sárkányok, óriások, beszélő állatok, ijesztő vén boszorkányok. Nem csak az élmények, a helyszínek is idegenek: be kell merészkednie a sűrű, sötét erdőbe, le kell ereszkedni a feneketlennek tűnő barlangba, esetleg fel kell másznia az égig érő paszulyra.

Bármilyen önismereti út során találkozhatunk rémisztő felismerésekkel, kihívásokkal teli helyzetekkel, de külföldön a magány, a magunkra utaltság, a teljes körű felelősségvállalás, az idegen kultúra, az ismeretlenség érzése azonnal tapinthatóvá válik. Ezekre a szituációkra nem lehet a bevált sablonok alapján reagálni. Muszáj nyitott szívvel-szemmel járni és befogadni az új élményeket.

A KAPCSOLÓDÁS

Mesehősünk további fontos ismérve, hogy kezdeményez. Kérdez, segít, sőt segítséget is kér. Már az időszámítás előtti 3. században élt filozófus, Arisztotelész, is így fogalmazott: „Az ember természeténél fogva társas élőlény.” A modern pszichológia szintén alaptézisnek tekinti ezt a megállapítást. Csíkszentmihályi Mihály a „kultúra pajzsának” nevezi a jelenséget. „A kultúránk egyik legfontosabb szerepe az, hogy a benne élőket megoltalmazza a káosztól, és biztonságérzettel töltse el őket saját fontosságukat és végső sikereiket illetően.”

Bár a régi szociális hálót a hátunk mögött hagyjuk, az új életünkben muszáj újat fonni magunk köré. Ezért minél előbb belevetjük magunkat a kapcsolatépítésbe, annál magabiztosabbnak fogjuk érezni magunkat, hiszen lesz kihez szólni, lesz kire támaszkodni.

AZ ÉLET MAGA

Az élet sosem egyenes vonal, sokkal inkább hullámvasúthoz hasonlít. Vannak jobb-rosszabb napok, hetek, hónapok. A mesehősünkkel és éppúgy történnek pozitív dolgok – rábukkan egy kinccsel teli ládára, szállást, élelmet és jó tanácsot kap egy idegentől vagy megajándékozzák őt a „Terülj, terülj asztalkámmal” – mint negatívumok – eltéved, megreked, kénytelen kerülőutakat keresni.

Viszont egyben biztosak lehetünk: a célt nem téveszti szem elől! Nem feledkezik meg önmagáról, nem riad meg az első akadály láttán, nem adja fel az álmait. Elköteleződik és kitart maga mellett.

A mesék – önismereti utak, a külföldre költözés úgyszintén. Érdemes a legkisebb fiú tapasztalatát útmutató térképként a lelkünkbe vésni és követni azt a hegyen-völgyön, megpróbáltatáson-célba érkezésen vezető ösvényt, amin már számtalan mesehős, kalandor, ön- és világfelfedező végiggyalogolt.

„A térkép nem terep” – vagyis a mi utunk éppoly egyedi, saját felismerésekkel teli lesz, mint mindenki másé. De szem előtt tarthatjuk a jó tanácsokat, a bátorságról, kitartásról, kíváncsiságról, ítéletmentességről szóló „széljegyzeteket”, amit az élet atlaszára az előttünk járók feljegyeztek.

Balogh Eszter- Padparadsa Astrology
http://padparadsa.blogspot.com

Ez a cikk nem feltétlenül tükrözi az álláspontunkat! De mivel szeretjük az elgondolkodtató, érdekes írásokat a Tiédet is várjuk szeretettel!