Szárnyát vagy a combját? Avagy a francia konyha ínyencségei

A francia konyha már nem is csupán ételeket és italokat jelent, hanem egy külön művészeti ág. Változatossága és kiemelt minősége teszi világszerte olyan titokzatossá és kívánatossá. Olyannyira művészet, hogy még az UNESCO szellemi világörökségének és részévé vált közel tíz évvel ezelőtt. Tájanként is nagyon változatos és eltérő és ami fontos világviszonylatban egészséges és kalóriaszegény leginkább a magyar konyhához viszonyítva. Az étkezés a franciák számára nem a szükségről hanem az élvezetről szól. Ennek eredményeként még a nagyüzemi étkeztetés is egészséges és több fogásos menüket sorakoztat fel. – Minden ami külföld- Kosza írása

Ki ne hallott volna a már nálunk is közkedvelt croissantról, ami a francia reggelik elengedhetetlen „fogása” mellé egy jó meleg kávé vagy kakaó dukál. Ezzel a franciák a reggelit le is tudják. Az ebéd már inkább tükrözi a franciák ételekhez fűződő viszonyát. Itt a híres és kalóriaszegény egyben végletekig hagymaleves, amit ha egy ropogós cipóban tálalnak mennyei mondhatni királyi lakoma tud lenni. Második fogásról nem beszélhetünk mert a pontos megfogalmazás, hogy második fogások. Ezek különböző húsok finomabbnál finomabb mártásokkal mint például a gombamártás, és természetesen a saláták sem hagyhatóak ki egy jó francia ebéd folyamán. 

A francia vacsora viszont már nem csak az élvezetekről szól, hanem elengedhetetlen része a hagyományos családi programnak, ahol megbeszélik kivel mi történt, segítenek megoldani a problémákat, egyszóval együtt vannak. Természetes maguk az étkek sem elhanyagolhatóak. A franciák nem vallják a vacsorázz úgy mint egy koldus mondást. Előétel főétel és desszert mindig kell, hogy legyen az asztalon. Az édességek meg aztán a krémesektől a legfinomabb tortákig és égetett tésztákig szinte mindent és minden ízben magukban foglalnak. A különféle francia sajtok és gyümölcsök is elengedhetetlen részét képezik egy igazi francia lakomának. A francia sajtkülönlegességek talán a világ minden részén ismertek, bár némelyik elég megosztó, hiszen sokan nem szívesen esznek meg egy penészben úszó és egy hatnapos zokni szagát árasztó iszonyú borsos árú sajtot. De a franciák igen. Minden zokszó nélkül, mert tudják, hogy ez igazán különleges és egyben egészséges is. Láthatjuk, hogy a franciák szeretik megadni a módját az étkezésnek, de ennek ellenére nem beszélhetünk egy elhízott népről. Ennek oka, hogy a magyar konyhához mérten viszonylag kalória szegényesnek mondhatóak a francia konyha remekei és persze hozzá kell fűznöm azt is, hogy egyes fogásokból mondhatni madár adagokat fogyasztanak. Inkább az élvezeti érték a fontos nem a mennyiség. Természetesen a könnyű vörösborok is kihagyhatatlan részei az étkezésnek, ami segíti az emésztést. 

Természetesen ki kell térnem az igazán különleges francia ételekre is, mint például az kagyló, osztriga, rákfélék vagy a libamáj és a különböző töltött húsok. Ezeket leginkább csak ünnepek alkalmából fogyasztják. Az ételek nincsenek túl fűszerezve, szeretik ha az ételek megtartják eredeti ízüket. Vajjal és olívaolajjal készítik az ételek, és mivel rengeteg gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak, ami például a magyar konyhából eléggé hiányzik, a legtöbb étel egészséges és könnyű nem terheli le a gyomrot. 

Ha meglátogatjuk a francia vidéket, akkor igazán különleges vadhúsokból kaphatunk jobbnál jobb válogatást, illetve a méltán híres szarvasgomba tökéletes elkészítést és különböző húsokkal való társítását is élvezhetjük. 

Gondolom legtöbben láttátok a híres Szárnyát vagy combját című Louis de Funès vígjátékot, amiben a legfontosabb konfliktus, hogy a hagyományos, tradicionális, élvezetekre épülő francia konyhát felül tudja e múlni a nagyüzemi minden művészetet nélkülöző mondhatni íztelen és, mint a filmben is jól kitűnik szörnyen egészségtelen gyorsételek sokasága. A válasz a filmben és a valóságban is egyszerű: nem!

A franciák azok, aki leginkább próbálják elkerülni a gyorséttermek sokaságát, vagy legalábbis ha már a fejlődés elkerülhetetlen részét képezik, akkor azokba is becsempészni valami változatosságot. Nem tudom, hogy ennek tudható- e be, de mikor kint jártam és igazi „bunkóként” betértem egy Mcdonald’s-ba, akkor úgy éreztem, hogy az ott kapott hamburger és krumpli sokkal frissebb és zamatosabb, mint amit nálunk adnak. Lehet csak érzéki csalódás volt, de ki tudja. 

Becsületemre legyen mondva természetesen betértem egy igazi francia kisvendéglőbe, hogy megkóstoljak néhány francia specialitást. Nem kellett volna, mert bár mindenki bátorított, hogy ha már kimegyek az osztrigát és csigát, vagy a békacombot nehogy kihagyjam, de kár volt rájuk hallgatnom. Bár nem lettek kiütéseim mint szegény Funés-nek a filmben az osztrigától, de aznapra már semmi más ételt nem voltam képes magamhoz venni. Biztos nem vagyok elég még a francia művészi konyhához. Persze ha ti mentek kóstoljátok meg, hátha ti tovább juttok, mint én.

Ha francia konyhát szeretnétek! Ne hagyjátok ki a francia hagymalevest, a beef bourguignon, parmentier, piperade és cassoulet nevű ételeiket!