Kedves Naplóm – utazás az új Magyarországra – 3. rész

3. nap. Vagy valami hasonló. Elvesztettem a fonalat. A telefonom és a beszállókártyám még megvan 😊
andi – Minden Ami Külföld

Kedves naplóm!

3. nap. Vagy valami hasonló. Elvesztettem a fonalat. Biztos ami biztos, 3 órával beszállás előtt kijöttem a reptérre. Nem volt hiábavaló. A beszállókapu a világ végén található. 20 percet írtak rá a táblán, amit végre nagy nehezen megtaláltam a biztonsági ellenőrzésen, majd az útlevélellenőrzésen átjutva. Van még mit fejlődnöm a „reptereken kiismerem magam” témakörben is, ugyanis a kihívás még jóval a közel 2 kilométeres túrával elérhető beszállókapu elérése előtt elkezdődött, mikor a shuttle buszról az érkezési leszállván az utat (mozgólépcsőket) az indulási szintre ugyan megtaláltam, de azt, hogy hol lehet bejutni a biztonsági ellenőrzésen keresztül a beszállókapuhoz, az időbe telt.

Na de a lényeg, hogy a beszállókapum meglett. És bár a világ végének tűnt, volt még utána néhány. Itt ugyan duty free boltok nem nagyon voltak– a gyalogtúra közben láttam mindenfélét, Prada, Hermes, Balenciaga, a helyi népművészeti alkotásokat áruló boltok mellett –, de kávézó volt 😊 Bár az utazásom előtti hónapokban átálltam eléggé koffeinmentes életre – immáron sokadszorra, szóval jobban inkább ne firtassuk –, a 4 órás alvás után úgy gondoltam mégiscsak belefér egy koffeines kávé.

3 óra időeltolódás is 3 óra – annak minden következményével együtt

Nem, nem azért volt 4 óra mert ilyen kevés időm volt aludni, hanem azért, mert a szervezetem úgy gondolta, hogy helyi idő szerint hajnali háromkor reggel van. Az ugyebár új-zélandi idő szerint reggel 6. Pedig késő volt mire végül ágyba kerültem – landolás, gyaloglás a terminálon a világ végéről, karantén ellenőrzés (hőkamerák), az útlevélellenőrzéshez kígyózó hosszú sor, várakozás a hotel shuttle-ra, némi sorban állás a hotelben, stb. Így belegondolva izgalmas lesz majd a hazaút, átvágni a reptéren az érkező és induló gépek közötti mintegy összesen 3,5 órában.

Rendesek voltak, hogy Aucklandban a bőröndöt feladták Budapestig, így csak a hátizsákom kellett cipeljem magammal. De abban is három napnyi cucc, plusz tartalék, plusz fogalmam sincs mi még. Minden egyes órával egyre nehezebbnek érződik az a hátizsák. Valaki titokban köveket tesz vajon belé?

Persze a hajnali ébredés folytán az elsők között voltam lent reggelizni, nyitáskor. 3:20 perccel ébredés után. Még szerencse, hogy későn szoktam reggelizni. Az étteremben elég nagy választék várt. Szerencsére a sok ismeretlen étel mellett ott voltak a számomra megszokottak is. Szóval a tojásrántotta és a sült bacon vitte a prímet a tányéromon (voltak mindenféle müzlik és hasonlók is az azokat kedvelőknek). A „mit eszek” meg volt, de a „mennyit” még hátra volt.

Valahogy be kellett lőni azt a mennyiséget, amivel nem eszek túl sokat sem, de túl keveset sem – figyelembe véve, hogy dél után indult a gépem, és felszállás után körülbelül egy óra, vagy még több, mire hozzák az ennivalót. Azaz – helyi, mármint indulási idő szerint – fél kettő körül várható az első étkezés a gépen. És ugye ekkor fél hetet mutatott az óra. Azt az évek során megtanultam magamról, hogy üres gyomorral nem bírom jól se a felszállást se a leszállást, de még a turbulenciát sem. Lehet, hogy valamit majd még kell ennem a kávé után, meglátjuk.

És ami nélkül régen azért még meg lehetett lenni, most viszont lassan lépni sem tudunk nélküle:

Ja, meg telefontöltőt sem ártana találni. Ugyanis a 4 USB aljzatból, amit a szállodai szobámban találtam, egyetlen sem volt hajlandó tölteni a telefonomat. Pedig több kábellel is megpróbáltam. Éljen az Airplane mód – így ugyanis jóval kevesebb akkumulátort használ a telefon. Meg éljen a VPN is – mivel a szállodában is jelszó-mentes volt a WiFi, és a lakatocska sem volt ott jelezvén, hogy biztonságos lenne. A reptéren is szabadon használható WiFi van, itt is jócskán elkél a VPN által biztosított biztonságos kapcsolat. De itt legalább működik a VPN, ellentétben a tavalyi utammal. Ott viszont az USB töltő működött. Tudom, ne legyek válogatós 😊 Köszi a VPN-t … ez itt a reklám helye (lenne), ha nem lenne a … férj 😊

Most először használok Viber-t (a feltelepítéstől és a telefonszámok felvitelétől eltekintve), az gyorsan magára talált a VPN bekapcsolása után. Az iMessage-nek idő kellett. Lehet, hogy nekik lassabban megy az ismerkedés és a bizalom kialakítása?

A koreai kávéspohár meglepetése

A kávém lassan elfogy, ahogy az oldalak is telnek a füzetemben. Apropó, itt az elviteles kávéspohárra tettek egy cuki, színes, nyomtatott kartonpapírból készült „fogót” – igazából egy plusz karika a poháron kívül –, hogy ne égjen le a kezem miközben fogom a poharat. Okos megoldás. Kókusztej nem volt, de zab igen, és finom is lett. Nem égették meg a „tejet”, amit könnyű sajnos, mivel a növényi tejeket a rendes tejnél csak alacsonyabb hőfokra szabad melegíteni, különben furcsa és rossz, égett ízük lesz. Ez azért van, mert kevesebb zsiradékot tartalmaznak mint a rendes tejek, és ezért van az is, hogy jóval nehezebb habot kicsikarni belőlük. Legalábbis ezt tanultam – a lányomtól, aki a középiskolában, iskolai keretek között elvégzett egy barista kurzust.

Lassan beszállás. Pá puszi pá, legközelebb remélhetőleg Pestről jelentkezem!

LEMARADTÁL? – ugrás a cikksorozat elejére >>>

<<< ELŐZŐ RÉSZ

KÖVETKEZŐ RÉSZ >>>

Csatlakozz a Minden Ami Külföld közösségéhez!

Iratkozz fel hírlevelünkre, és elsőként értesülhetsz a legfrissebb hírekről, hasznos tippekről és exkluzív ajánlatokról!