Állat külföldre? Kínozni vagy nem kínozni?

Megint egy megosztó témába sikerült beletenyerelnünk. Tudom, a háziállat családtag, de azért vizsgáljuk meg másik szempontból is a helyzetet.
andi – Minden Ami Külföld

A cikk célja a figyelemfelkeltés. Nem szeretnénk megmondani Te mit tegyél, dönteni meg végképp nem akarunk helyetted. Elgondolkodtatni viszont igen. Az állat is… ha nem is ember, de érző lény. Az ő igényei és szükségletei mennyire vannak figyelembe véve mikor átrángatod a fél világon? Ismered a szabályt: vedd ki ami hasznos, dobd ki ami nem.

A kezdetek

Felötlik a nagy terv: költözünk külföldre! Elindul a tervezés. Apa, anya, gyerekek, kutya, macska, papagáj… Jó, jó, de ki megy és ki marad?

Mi az hogy marad? Senki nem marad! Mindenki jön! – gondolhatjuk első nekifutásra. Csak aztán ahogy megy a tervezés, újabb és újabb akadályok, megoldandó problémák, extra kiadások merülnek fel itt meg ott.

Az attól függ…

Merthogy sok minden ugye attól függ, hogy… hova költözünk. Ha a határ mellett lakunk akkor a másik országban lévő szomszéd faluba történő átköltözés nem jelent igazi távolságot. Bár mindenféle jogi és egyéb hercehurcák várhatnak ránk. Meg ugye az állatainkra. Amennyiben visszük őket. Oda még talán… Nincs 20 perc autóval.

Bár ilyenkor sem ússzuk meg a jogszabályok bogarászását, és / vagy hozzáértő szakember igénybe vételét. Mert tetszik vagy sem, kettéválasztódik a családi költözés intézése: emberek és nem emberek. Arról a szempontról se feledkezzünk el, hogy a szomszéd falu, ahova költöznénk, az Európai Unió tagja-e vagy sem. És ez milyen lehetőségekkel és korlátozásokkal jár – emberi és állati viszonylatban.

És ha nem a szomszéd falu…

Azonban, ha nem a szomszéd faluba tervezünk átköltözni, akkor már az utazási és utaztatási (kényes) kérdéseket sem tudjuk elkerülni. Mert magunkat is vinni kell – csomagostul. Meg esetleg az állatokat is.

Na jó, de mindet? Mennyire lesz békés a több órás – több tízórás – autózás összezsúfoltan az állatokkal? Egyáltalán, vihetjük őket magunkkal, át a határokon? Ha igen, hogyan osszuk szét őket? Hány autóval megyünk végül? Milyen gyakran kell majd megállnunk? Magunk miatt? Na és az állatok miatt? És a cuccaink hova fognak beférni?

És még repülőre sem ültünk!

Még mindig szárazföldön közlekedünk és belefuthatunk akár számtalan jogi és technikai akadályba, ami megakadályozhatja az állatainkkal együtt történő kiutazást, azaz az egyszerű kiköltözést. Mert attól, hogy mi emberek szabadon közlekedhetünk és munkát vállalhatunk az Európai Unión belül, az állatainkra ez már nem vonatkozik. Már az Európai Unión belül is kell sokuknak útlevél. Azaz még egy-két-sok feladat a költözéses feladatlistára, a vonatkozó költségek meg csak a hab a tortán.

Szárnyalunk az új életünk felé… állat nélkül

Az állatok nélkül. Merthogy a repülőre, valljuk be, nem igazán tudjuk felvinni őket. Ez esetben tehát már nagy valószínűséggel igénybe vesszük külső partner szolgáltatásait, aki intézi az állataink szállítását. Csendesen megjegyzem, pénzért. A kiköltözésre rendelkezésre álló keret egyre vészesebben fogy.

… egy messzi, messzi galaxisba országba

És akkor a bevándorlási ügynök díjával még nem is számoltunk. Na igen, ha olyan országba költözünk… van, hogy nem árt helyi szakembert fogadnunk a saját bevándorlásunk elősegítése érdekében. Főleg, hogy ez az a hely, ahova turistaként háziállatot nem igazán célszerű vinni. Szóval az állatok költöztetésének kérdése akkor merül fel, mikor mi már tutira kijutottunk – vagy rengeteg pénzünk van oda-vissza utaztatni az állatainkat. Na és szívünk?

És Neki vajon mi a legjobb?

Családtag. Értem. És neki mi a jó?

Persze, persze, attól is függ milyen állatról beszélünk. Egy teknős lehet, hogy eleve túlél minket, neki valószínűleg nem oszt, nem szoroz hol van az akváriuma. Egy papagáj.. hát… erről hadd meséljek kicsit.

Nem rongybaba az az állat

Egyszer régen, voltam vagy 19 éves, mikor az akkori papagájunk (akitől az eredeti gazdájának költözés miatt meg kellett válnia) több év boldog velünk-lét után elhalálozott. Másnap, látva az üres kalitkát, elindultunk a helyi kisállatboltba. Ahol ott volt Ő. A ketrec aljáról nézett rám: „Na mi van? Kellek?” Kellett. Igazi családtag lett. Beleivott a sörbe, húztam ki a teámból, amibe kóstolás közben beleborult, imádta mikor beraktuk a zuhany alá – háton fekve.

Én közben elköltöztem otthonról, megházasodtam, megszülettek a gyerekek, majd elköltöztünk a világ átellenes végére. És ő még mindig élt. Otthon, anyámnál. Élt 22 évet. Nyugodjék békében. Vajon meddig élt volna, ha össze-vissza hurcolászom magammal? Azt se nagyon bírta, ha időnként átmenetileg máshova került, mert úgy alakult, hogy nem volt otthon senki, aki gondját viselte volna. Kinek tettem volna jót, ha cipelem magammal? Pedig őt még sétáltatni sem kellett.

Családtag – de van-e határ?

Millió egy szempontot figyelembe kell venni szerintem mikor arról döntünk, hogy költözzön-e velünk a házi kedvenc vagy sem. Persze, értem, családtag. De Neki mi a jó?

Volt egy tündéri kutyus. Gazdik elmentek nyaralni, nem tudták magukkal vinni, ment kutya-hotelbe. És nem bírta. Az idegrendszere, a szíve, ki tudja… egy hetet sem bírt ki. És ez nem egy akár több hónapos karantén volt, hónapokig a gazdik nélkül, repülőn utazva. Egy hét.

Családtag az állat, de mennyire? Azért ragaszkodunk hozzá, hogy vigyük magunkkal hogy nekünk jó legyen vagy azért, mert neki így lesz jobb? Őszintén? Tegyük a szívünkre a kezünket: mi a valós motivációnk?

Új család?

Miután nagyon-nagyon mélyen magunkba néztünk – a gyerekek érveit a helyükön kezelve – és arra jutottunk, hogy nem 100% azért akarjuk vinni a négylábú vagy szárnyas családtagokat mert nekik jó lesz, akkor a feladatlistára az állatszállító cég helyett lehet, hogy az új család találását lenne célszerű felírni.

A koruk, az egészségi állapotuk, a sérülékenységük miatt lehetséges, hogy akkor teszünk igazán jót nekik, ha szerető, új családba kerülnek. Ami tudom, hogy jócskán rátesz a külföldre költözéssel járó gyászra, de közben örülhetünk annak, hogy nem tettük ki őket egy csomó stressznek, kényelmetlenségnek és szeparáltságnak. Elszeparáltságnak olyanoktól, akik szeretik őket, mint családtag.

Mit választasz?

Ja, és míg nincs vége!

Amikor tudnád vinni, de nem teheted

Mert például mind Ausztráliában, mind Új-Zélandon vannak fajta-korlátozások. Szóval, ha házi kedvenc a tiltott kategóriába esik, akkor akármennyire megvan a pénzügyi fedezet és a szándék is a veletek együtt való költöztetésre, egyszerűen nem lehet megoldani. Sőt, ha az angolom nem csal, akkor Új-Zélandra keveréket egyáltalán nem lehet importálni (”No hybrids (offspring of dogs or cats crossed with another species) are eligible for importation, with the exception of Bengal cats.”).

Szóval a család (és a gyerekek) jövőbeli lehetőségei állnak szemben a családtaggá minősült állat családban tartásának szándékával.

Nem egyszerű döntés, de jól gondold végig.

És dönts bölcsen!