Egy elítélt kendőzetlenül őszinte tervei a szabadulás utáni életre

Második esély 30 év után

Igen-igen sok időm volt- van- lesz is gondolkozni, jóformán bármiről. Sokszor gondoltam az első 10 évemben arra, mi mindent akarnék csinálni, ha 30 év után mégis kiengednének engem s kaphatnék egy második esélyt, akkor mit tennék odakint. Mit akarnék csinálni? Talán ez is érdekes kérdéskör lehet az olvasóm számára. Mit tenne a gyilkos a bűnhődése után, ha… (Egyébként élnek kint gyilkosok, csak ők nem életfogytot kaptak. Nade most ez mindegy is.)

Irány Németország: Mosogatástól a fűszerkutatásig

A legfőbb vágyam elhagyni magyarországot végleg és örökre. S lehetőleg német állampolgársági jogot szeretnék szerezni. S ha ezt követően kettős állampolgár lehetnék, utána megpróbálnék lemondani a magyarról, hogy teljes értékű német állampolgár lehessek, és többet be nem tenném ide a lábam. Lehet, hogy először valami étteremben vállalnék mosogatói munkát. Utána, ha jobban megy az angol nyelv, megpróbálnék villanyszerelőként elhelyezkedni, dolgozni.

Nagy álmom, hogy legyen egy darab megművelhető földem, ahol gyümölcsfa csemetéket ültetnék, ill. fűszernövényeket termesztenék. Pl. a kezdeti lakhatáshoz támadt egy ötletem. Engem különösebben nem érdekel az, ha van olyan lakás eladó, ahol korábban megöltek valakit. Tudom, ez brutál morbid lehet az arra érzékeny olvasóimnak, de engem tényleg nem foglalkoztatna. Nem hiszek se Istenben, se a szellemekben… De pl. börtön közelében lévő, vélhetően olcsóbb lakások is érdekelnének. Pardon- érdekelnének! Feltételes módban!

Gyakran látogatnék fűszerüzleteket, mert szeretnék ízkutatással foglalkozni. Hogy a különböző fűszereket módszeresen hozzákeverem sajtokhoz, tésztákhoz, joghurtokhoz…stb.Tán vlogot is indítanék erről. Készítenék újrahasznosított papírból bútorokat magamnak. Bevallom, könyvet vélhetően kevesebbet olvasnék. Ha 28 évig olvasok szinte éjt nappallá téve, talán addigra elmondhatok magamról bizonyos szintű olvasottságot.

Keresem a párom – molett szépségek és különleges találkozások

Gőzerővel keresném álmaim molett nőjét, társközvetítőkkel is, interneten, személyesen. S persze ha Németországban is vannak cigány vajdák, akkor velük is beszélnék ez ügyben. De vak nőt is keresnék, hátha gazdagíthatnám az életét. Talán módszeresen és fokozatosan beosztva és elosztva elkészíteném magamnak azokat az ételeket, amiket 30 évig nélkülöztem, amikre vágyakoztam.

Aztán odakint hobbim volt a lomizás, vagyis a guberálás. Egy-egy lomtalanítás alkalmával a házak elé kitett szemétkupacok közt kerestem a számomra értékes holmikat. Pl: öntapadós tapétákat, régi újságokat…stb., csak ezúttal könyveket keresnék elsődlegesen, és próbálnám eladni pénzért antikváriumokban. Elvem volt odakint is, hogy nem szemetet gyűjtök otthonra, hanem felhasználható dolgokat. S ha abban az évben mégsem használom fel, akkor kidobom én is.

Vágyálmom elmenni minden évben (vagy amíg nem lesz kedvesem) plus size model showra. Remélem, ez is van Németországban! Ez a molett nők szépségversenye, s azt hiszem, tán divatbemutatója is. Nézőként szeretnék jelen lenni, s ha lehet, gratulálni a győztesnek is. Kárpitosoktól és bőrdíszművesektől kérnék, vagy vennék olcsón selejt, illetve kidobásra szánt bőröket, s azokból csinálnék- készítenék mindenféle dolgot. Kesztyűt, kulcstartót, pénztárcát, kisebb táskákat, ilyesmiket. Otthon az ablakpárkányon termesztenék fűszernövényeket, ha a nagy telek álmom nem jönne össze. Otthon TV-m nem lenne, esetleg projektor, film nézéséhez. Megpróbálnám megcsinálni a világmegváltó weboldalamat, és önkéntes segítőket, illetve támogatókat találni ehhez.

Sírásástól a lélekmentésig: Munkák tabuk nélkül

Jajj, majd elfelejtettem! Tudom, ez is morbid lesz, de engem érdekelne a sírásói munka is. Sőt, a hulla öltöztető is. Úgy tudom, ezeken a munkaterületeken igen erős a munkaerőhiány, ellenben a fizetés meg príma. Ha úgy van, szívesen mennék a vízművek csatornatisztítójának is. Felveszem a szükséges védőoltásokat, a védőoverált, s megyek le a csatornába takarítani. Jó fizuért? Büntetett előéletűként? Ho-hó! Simán! Ha felvesznek…

Tervem még, hogy kórházakba mennék, oda, ahol az öngyilkos-jelölteket mentették meg. Próbálnák beszélni velük, erőt adni nekik, akár a magam példájával is, hogy 30 évig voltam sitten, s a társadalom engem, mint gyilkost, megvet. De ettől mégsem leszek egyből öngyilkos, s igyekszem nyitottan fordulni a világ adta lehetőségekhez. Próbálnák segíteni az embereknek. Próbálnák én is tudatosabban élni, táplálkozni, fogyasztónak lenni. Áá! Lehet, hogy csinálnék saját készítésű gumicukrokat is, csontból, porcból kifőzött kollagénből, vagy pektinből- gyümölcs zselatinból. Lekvárt tuti biztos főznék, s tennék el télire.

Érdekelne olyan munka is, ahol házakba, lakásokba kell menni rendet rakni, mert pl. az ott élők kacatgyűjtögetők, s rendetlenség, rumli van náluk, s ott kell rendet rakni. Rendrakásban jó vagyok. Azokat a zenéket, amiket idebent megkedveltem, odakint megpróbálnám beszerezni, s odakint is hallgatnám azokat. Rendszeres önkéntes véradó lennék és figyelném, kell-e valahova önkéntes árvízi védekezéshez, de ilyen munkát rendszeresen vállalnék. Hát így ennyi nagy vonalakban. Ezeket írtam össze magamnak az elmúlt 15 évember. Az első három legfontosabb dolog; elhagyni ezt az országot – örökre, feleséget, munkát, szállást keresni.

2039: Robotok, humanoidok és a megélt élet

51 éves lennék akkor, 2039 ben. Kíváncsi vagyok, milyen 3D-s filmek lesznek addigra. Mi lesz Európával. Remélem, a III. világháború sosem következik be! Milyenek lesznek Elon Musk és a Tesla humanoid robotjai?

Úgy sajnálom, hogy odakint sok ember csak gürcöl, dolgozik, este sorozatot néz, a szexuális élete megy tönkre, élete egyhangú, monoton, sivár és szürke lesz. És sok kismillió apró lehetőség mellett megy el. S kezd tartalmatlanná, üressé válni az élete. Bárcsak tudnék segíteni valahogy ezeknek az embereknek! Valamelyik Dalai Láma mondta ezt azt hiszem: „Az emberek csak leélik az életüket, s nem megélik.” Sajnos…

Mimóza Dodo