Koronavírus egy fertőzött szemével

Milyen koronavírusos betegnek lenni? Mi a helyzet a kórházakban? Mit tegyünk, ha elkaptuk a vírust? Egy magyar fiatalember tapasztalatai 2021 elejéről. -Paulikovics Réka írása

Hogyan és mikor kezdődött a betegséged? Mik voltak a tüneteid? 

Lázzal és hányással indult, szaglásom és ízlelésem néha volt, néha nem. Ami még említésre méltó, az a hatalmas fáradtság, ami más betegségnél nem nagyon fordul elő. Ennek valószínűleg az az egyik oka, hogy gyakran a Covid tüdőgyulladással párosul, az ember szervezete emiatt sokkal fáradékonyabb. Jöttek a tünetek, a 39 fok fölötti lázat nem tudtam levinni. Ami számomra meglepő volt, hogy nagyon durván izzadtam, nem vagyok ez a típus, de amikor belázasodtam, azonnal éreztem, hogy át kell öltöznöm, mert nem tudok aludni. Aznap éjjel négy alkalommal öltöztem át, ahogy levettem a ruhát, olyan volt, mintha a zuhany alól jöttem volna ki. Ez a sima lázas állapotra azért nem jellemző. Azt mondom, ez a betegség simán megkülönböztethető minden mástól. Társul hozzá egy nagyon kellemetlen rosszullét, ami talán a nehézlégzés miatt van, oxigénhiányt érzel. 

Szilveszter éjjel kezdődött, elsején egy gyorsteszt kimutatta, hogy koronavírus-fertőzésem van, aztán 2-án éjjel, mikor még mindig nem tudtam levinni a lázamat és nehezen vettem a levegőt, kihívtam a mentőt. És itt jött az első nagyon érdekes tapasztalat. A mentős megpróbált lebeszélni arról, hogy kórházba menjek. Ez valószínűleg azért van, mert az úgymond „bizonytalan” eseteket nem akarják beküldeni a kórházba, mert kevés a kórházi ágy, nem mondják ugyan ki, de érezhető a szándék, hogy jobb, ha az ember otthon marad. Aztán a mentőorvos is elmondja, hogy a kórház nem szereti, ha bevisznek embert, azt szeretik, hogy ha kifelé mennek onnan. Furcsa ez, mert véleményem szerint a kórház azért van, hogy segítsen a betegeknek és utólag visszagondolva, a legjobb döntést hoztam azzal, hogy bementem. Még egy furcsaság, hogy a 112-n a diszpécser azt mondja, hogy a mentő csinál majd covid-tesztet, ennek ellenére nem készült teszt.”

Mi történt, miután bevittek a kórházba? 

A lakhely szerint területileg illetések kórháznak mindenhol van Covid-osztálya, ha ott van szabad hely, oda visznek. Éjjel 2.30-kor értünk be, ágyam viszont csak reggel 7-re lett. A kórház osztályai, épületei nem voltak összekötve belső folyosóval, így, amikor elküldtek tüdőröntgenre, beültettek egy tolószékbe és a hidegben áttoltak egy másik szárnyba. Ha addig nincs tüdőgyulladásod, ott tuti lesz. Gyakorlatilag áttoltak a kerten, majd vissza a betegfelvételre, újra várakozás. Az orvosok viszont nagyon jól végzik a dolgukat, ebben semmi kivetnivalóm nem lehet. A koronaosztályra megint csak úgy szállítottak át, hogy áttoltak az udvaron, az udvaron várakoztam, hogy megjöjjön a lift, úgy éreztem, évtizedekkel ezelőtti állapotok vannak. 

Milyen volt a Covid-osztály? Milyen tapasztalatokat szereztél?

Az osztály maga régen valamiféle elfekvő volt. Többször voltam már kórházban, azonban ez messze alulmúlta az összes addigi tapasztalatomat. Ami pozitívum, hogy amint a mentőbe beülsz, onnantól adnak lélegeztetőt, kapsz oxigént, ami abban az állapotban sokat segít. Az osztályon, ami egy nagyon rossz állapotban lévő épület, ahhoz képest, hogy ez fertőző osztály, a tisztaságra nem igazán figyelnek. A szobában nincs szekrény, csak az a jellemző kórházi tologatós fiók, az összes cuccot abban kéne tárolni. Nem fér bele sok minden, így volt egy táskám az ágyam alatt és volt egy hátizsák az ágyamban. Aggódtam, hogy amikor jön a takarítás, útban lesz a táskám a földön az ágy alatt – de nem volt, mert ott nem takarítottak. Amikor hozzák a kórházi kosztot, a becsomagolatlan zsemlét leteszik arra az asztalra, amit senki nem takarít le. A higiéniáról pedig a következőket tudom még elmondani: Csak saját magam által bevitt kézfertőtlenítővel találkoztam. A fürdőkben nincs sem szappan, sem fertőtlenítő. Egy jóérzésű ember alapvető szükségletei közé tartozna. a fürdés, de itt a folyosón egy fürdő van, illetve a túloldalin egy másik. Két folyosó, összesen két fürdő. A hozzánk közelebb lévőben nem volt meleg víz, így nem igazán akartunk kísérletezni tüdőgyulladással a hideg vízben. Második napon azt mondták, nézzük meg a túloldali folyosót, ami három-négy perc séta, betegen elég fárasztó volt. Megkerestem, a következő fogadott: ez egy olyan fürdőszoba, ahol az ágytálakat is mossák, ezért állandóan nyitva tartják az ablakokat is. Melegvíz ugyan volt, de nem kockáztattam, hogy öt fokban fürödjek. A személyzetről is felemás tapasztalataim vannak, a nappalos nővérek nagyon kedvesek voltak, segítettek, amiben csak tudtak. Az éjszakás nővérről viszont nincs jó véleményem. A 81 éves bácsi például nem kapta meg időben a gyógyszerét, mikor este bekerült, még az orvosi utasítás ellenére sem, mert a nővér reggelre készítette be neki és nem volt hajlandó változtatni. Egyik este kifogyott az oxigénpalack, ám azt már tudtuk, hogy a nővérhívót felesleges megnyomni, mert felénk sem néznek. Így kisétáltam a pulthoz, majd bejött a nővér és egy negyedórás kiselőadást tartott, gyakorlatilag végig kiabálva, hogy mi mit képzelünk… Tudom, hogy stresszes ez a helyzet, de azért mindenki ember, ő pedig a betegek ápolását választotta hivatásaként. 

Milyen kezelést, milyen gyógyszereket kaptál?

Kétfajta gyógyszert adnak mindenkinek. A szobában, ahol voltam, mindenkinél tüdőgyulladás és koronavírus volt a diagnózis. Adnak egy antibiotikumot a tüdőgyulladásra és egy japán gyógyszerkészítményt, a Favipiravirt a koronavírusra. Azt gondolom, ez jó, mert mindenkin, aki bekerült, egy nap után már szemmel látható javulást lehetett tapasztalni. Azonban szerintem nem is nagyon tudják, hogy mi ez a gyógyszer, hogy mi van benne, valószínűleg a hatóanyagát sem igazán tudják. Gondolom ezt abból, hogy kaptam gyógyszert otthonra is, gyári csomagolásában, a nevén kívül minden más japánul volt a dobozon. Egyébként összesen, a kórházi tartózkodással együtt öt napig kellett szedni a gyógyszereket. 

Mennyi ideig voltál kórházban? A hazaérkezés után hogyan telt a karantén? 

Az én helyzetem szerencsésen alakult, az állapotom a kapott gyógyszerektől javult, az orvos pedig felkínált egy olyan opciót, hogyha tudok egy teljesen külön lakásban gyógyulni, akkor három nap után hazaenged. Nagyon örültem, sokkal jobb és higiénikusabb az otthoni környezet, de, kérdem én, az emberek hány százaléka teheti ezt meg? Ráadásul a kórházi időszámítás kicsit máshogy működik, mint gondoltam. Elvileg tíz nap, ami után már nem fertőzöl. Nekem elsején volt egy pozitív tesztem, harmadikán kerültem be a kórházba. A karantén ideje a második időponttól indult, ami nem feltétlenül baj, inkább csak óvintézkedés, de jó, ha ezzel tisztában van az, aki bekerül. A karanténban, egyedül tíz nap hosszú idő, de az ember elfoglalja magát a saját betegségével. Amikor már nem ezen gondolkodsz, az az utolsó három nap, akkor már számolsz vissza, hogy nincs sok hátra. Január 12-én produkáltam egy negatív tesztet, ózonos tisztítóval lefertőtlenítettem a lakást, hiszen nem akartam a családot kitenni semmiféle veszélynek, minden óvintézkedést meg akartam tenni és betartottam a karantént. 

Hogyan viselted ezt az egészet lelkileg?

Az első sokkhatás az volt, amikor realizálódott, hogy ez ténylegesen koronavírus és gondolkodni kezdtem, milyen lehetőségeim vannak. Oké, én elkaptam, de hogyan óvjam meg a környezetemet? Mi az, amit meg tudok tenni, hogy a családom, a szeretteim ne kapják el tőlem? Rossz élmény volt, bár nekem többször volt már egészségügyi problémám, fel vagyok készülve arra, hogy rossz bármikor történhet. A feleségem negatív tesztet produkált, de a kontakt miatt ő is karanténban volt tíz napig, ahogy a gyermekem is. 

Tudod, hogy hol fertőződtél meg? 

Ez egy érdekes dolog, a kórházi szobában mindenki tisztában volt vele, hogy hol, mikor és kitől kapta el a vírust. Senki nem volt, aki azt mondta volna, hogy ’lehet, hogy a boltban’. Én tudtam egy illetőről, hogy pozitív, volt egy találkozónk, az autóban eltöltöttem vele tíz percet és nem szálltunk ki. Ennyi elég is volt. Az emberek legtöbbje ilyenekről számol be, például egy félórás karácsonyi buli a cégnél, ami a fertőzést okozta. Ez még nem is dühítő, de elmesélek egy sztorit. Volt a szobánkban egy 81 éves bácsika, akinek van egy hatvan év körüli felesége, aki megfertőzte a bácsit és az anyukáját is. Mivel karácsonykor azt gondolta, hogy meg akarja látogatni az anyukáját, van autójuk, de ő azt mondta, lemegy tömegközlekedéssel. Így lettek mindhárman pozitívak, a bácsi pár nap múlva bekerült hozzánk, a felesége ottnon, ahogy az anyósa is. Ezt a vírust viszont nem olyan könnyű otthon kiirtani magunkból. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy amíg otthon voltunk, az állapotunk folyamatosan csak romlott. Az igazság az, hogy addig kell bemenni a kórházba, amíg nem vagy teljesen lerobbanva, mert minél rosszabb az állapotod, annál tovább leszel kórházban. És ahogy a bácsi telefonált, hallotta, amint a felesége azt mondja, hogy akkor ő most újra leutazik anyukájához. Miközben pozitív és ő fertőzött meg mindenkit. Emberek, mit csináltok? Ez egy nagyon fertőző betegség és így nem is fog megállni. Az én feleségem, aki negatív, betartja a karantént, a bizonyítottan pozitív pedig szabadon mászkál. Hol élünk? Az embereknek nincs felelősségtudatuk és következetlenek. A tárgyak – állítólag – tíz-tizenöt napig hordozzák magukon a vírust, ha valaki tömegközlekedik, akkor számoljunk egy kicsit. Egy nap alatt akár több tízezer fertőzöttről beszélünk. Ez az, amit sokan nem értenek: meg lehetne állítani, ha az emberek egy kicsit jobban odafigyelnének magukra és egymásra. 

Milyen tanácsokat tudnál adni most, hogy már túl vagy a fertőzésen?

Az első és legfontosabb a prevenció, a helyes kézmosást mindenképpen el kell sajátítani. Valószínűleg mindenki találkozott már koronavírusos emberrel, csak nem fertőződött meg. Még. Tehát a kézfertőtlenítés elsődleges, nagyjából úgy kéne gondolkozni minden alkalommal, amikor emberek közé mentünk, mintha a fertőző osztályt látogattuk meg. Tehát az első és legfontosabb, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: Milyen óvintézkedéseket tehetek a magam és mások védelme érdekében? Aki elkapta a vírust, és észreveszi a nehézlégzést, azonnal hívjon mentőt, nem kell teketóriázni. Az, hogy enyhe vagy veszélyes osztályra kerül valaki, pontosan annak a függvénye, hogy az illető mennyi ideig próbálta magát otthon kigyógyítani. Én csak pár órát voltam a palackos lélegeztetőn, de volt olyan szobatársam, aki az én ott tartózkodásom alatt végig. Összességében az a legfontosabb, hogy – bár már közhelynek számít az utóbbi időben – vigyázzunk magunkra is és egymásra is.