Miért nincsenek a mai világban igazi barátok?
Egy olyan világban élünk, ahol leginkább csak a külsőségek számítanak, hogy ki mit ért el, mit tud felmutatni. A „barátainknak” is ezeket szeretnénk büszkén megmutatni, lehet, hogy éppen azzal a céllal, hogy na had irigykedjenek ránk. Igen ám, de így a ha bajba kerülünk, vagy valami gondunk támad azt már nem is merjük elmondani, mert az kínos, hogy már nem „tökéletes” az életünk. Ezért kezd véleményem szerint annyira nagy teret hódítani a sok agy turkász. Hiszen nekik jó pénzért mindent elmondhatunk, „elméletileg” meg is őrzi a titkainkat. -Farkas Richárd írása
Sőt meg is erősít minket abban, hogy ha tettünk is valamit ami nem illik bele a elvárásokba, akkor majd ő megerősít, hogy igen is jól tettük és nekünk ez jár. Az a gond, hogy Ő nem ismeri az utat, amivel mondjuk letértünk a helyes és normális útról, így nehezebben is tud, ha egyáltalán tud segíteni, hogy visszataláljunk. Ekkor lennének jók a barátok, akiknek bármit elmondhatunk nem fognak azzal visszaélni, vagy ítélkezni felettünk. Például ha valaki mondjuk megcsalja a párját, és ezzel bűntudata támad, azt milyen jó lenne a barátjával megosztani, hogy segítsen már kisilabizálni, hogy ennek mi az oka. Ő már régóta ismer, ha igazán jó és őszinte barátod, akkor ismer is annyira, hogy megmondja az igazat. És itt a lényeg, hogy az igazat vágja a szemünkbe kertelés nélkül ne szépítse a dolgokat, ne hagyja, hogy mást hibáztassunk a saját hibánk miatt. A legtöbb baj abból van, hogy az agy dokik és a „barátaink is nem a fájdalmas igazságot mondják nekünk, tisztelet persze a kivételnek, hanem mindenféle felmentő külső tényezőt keresnek, hogy miért is tettük, vagy tesszük ami zavaró az életünkben. Visszatérve a megcsalásos példára, például nem azt kapjuk az arcunkba, hogy „hát figyelj öreg te egy bunkó vagy, hogy ilyet tettél a pároddal”, hanem megerősítenek minket, hogy igen is okod volt rá. Természetesen ezt a „megerősítést” Ő is elvárja tőled, ha Ő tenne bármi hasonló dolgot, mert nehogy már az igazat mondjuk…Az olyan kispolgári! Inkább a trendi igazságokat, nagy szavakat használjuk. Az igazi barátnak bármit elmondhatunk még a legféltettebb titkainkat úgy, hogy tudjuk ő segíteni fog, akár szavakkal akár tettekkel ha erre van szükség. Ha két barát beszélget ne a menőzés legyen a lényeg, hogy ki mennyit keres, milyen kiváló pozícióban van, milyen boldog párkapcsolatban van. Mert ez nem baráti beszélgetés. Tudom rosszul hangzik de egy baráttal, pont nem a jó dolgokat kell megbeszélni, hanem ami nyomaszt, amivel nem tudok másnak „menőzni”. Egy igazi barát így is elfogadja az embert, nem csak a jó dolgokban áll mellette. Az igazi barátok olyanok mint a testvérek vérségi kötöttség nélkül, akire feltétlenül számíthatunk. Szomorúan látom mostanában, hogy egyre kevesebb ilyen kapcsolat van, bár szerencsére még akad. Ezért járnak egyre többen „szakemberhez” beszélgetésre nagy pénzeket kifizetve, mert megszűnni látszik az igaz barát fogalma.
Kedvencem, hogy mostanában sokan inkább a kis házi kedvencüket helyezik a barát/barátok helyére. Való igaz, ők mindenben igazat adnak nekünk, nem vitatkoznak velünk és mivel a bánatunkat, problémánkat is megérzik valahol tudat alatt, így megértően csóválnak nekünk.
Másik a mostani „nagy barátság” az online barátság, mikor még csak nem is láttuk még egymást és kinevezünk olyan embereket barátnak, akik hajlandóak lájkolni a képeinket, vagy megcsodálni az online farmunkat. ÉS persze ha bármi nem tetszőt mond, vagy esetleg nem lájkol eleget, akkor azonnal letiltjuk a fenébe, hiszen micsoda barát már, aki ilyet tesz.
De ne már! Igenis fogadjuk el, hogy egy barát nem csak a jó és trendi dolgokban van mellettünk, nem csak azt mondja amit hallani akarunk, hanem igenis felvállalja, hogy akár nem tetsző dolgokat is fejünkhöz vágjon és természetesen ha kell segítségért fordul hozzánk. Mert természetesen egy jó barátsághoz, mindkét fél szükségeltetik. Aki segít éppen a másikon, annak tudnia kell, ha ő kerül hasonló vagy még nagyobb bajba elvárhatja ezt a másik féltől is. Mert egy igaz barátság sem épülhet másra, mint kölcsönös bizalomra.
Szerencsés esetben az ilyen barátságok még gyermekkorban kialakulnak és végig kísérnek minket az élet rögös útján, megkönnyítve az akadályok vételét. Így együtt nőhetünk fel és tényleg végigkísérjük segítjük egymás fejlődését.
A cikkben elhangzottakért felelősséget nem vállalunk. Ez a cikk nem feltétlenül tükrözi a mi álláspontunkat! Mivel szeretjük az elgondolkodtató, érdekes írásokat a Tiédet is várjuk szeretettel vagy ha szívesen megosztanád tapasztalataid, de nem erősséged az írás jelezd és egyeztetünk Veled akár egy interjút.
Szólj hozzá