Párizs vöröslő ékköve! Roland Garros

Eiffel torony, Champs-Élysées, Louvre, Diadalív, Moulin Rouge, szabad szerelem…

Párizsról ez jut eszébe a legtöbbünknek. Van itt azonban még valami. A sport és tenisz rajongók vöröslő ékköve a Roland Garros. A hosszú kiélezett végeláthatatlan labdamenetek Mekkája. A pokoli kondíciót igénylő salakos csatákban a legnagyobbak vére is elhullik a vörös salakon. Sampras-nak sosem sikerült, Federer-nek csak egyszer, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Hol van a legendás Becker? Itt ő sem tudott érvényesülni, mert a salak felemésztette, legyőzte őt. Itt a döntő játszmában nincsenek rövidítés, akár 6-7 órát is eltarthat az idegőrlő küzdelem. Volt rá példa nem is egyszer. – Kosza írása

A pályák jól láthatóak az Eiffel torony tetejéről is. Egy jó vacsora a toronyban egy kis tenisszel fűszerezve?! Ez az igazi kulináris élvezet. 

A francia közönség össze sem hasonlítható a többi nagy verseny látogatóival. Olyan franciásak. Bekiabálás, hőbörgés, folyamatos susmorgás övezi a meccseket. A franciák nem restek hangot adni a nemtetszésüknek, akár még a bírót is elküldik melegebb éghajlatra, ha úgy látják jónak. El kell azonban ismerni, hogy ünnepelni és szurkolni sem tud úgy senki mint ők! Ha kell még kedvencük ellen is képesek drukkolni, ha éppen hatalmas küzdelembe bonyolódik egy esélytelenebb gladiátorral. Elismeréssel adóznak az igazi küzdőknek, de ugyan ilyen módon képesek szinte megalázni azt a játékost, aki nem teszi oda magát a pályára, nem küzd utolsó leheletéig? 

A salak egy speciális borítás, speciális technikát igényel. Nem véletlen, hogy sok csillag hullik itt el idő előtt, vagy sosem képes felérni a csúcsra. Hihetetlen kondíciót igényel a vörös „pokol”. Nem elég a technika, tehetség. Ide igazi harcosok kellenek! Például 1995 bajnoka az osztrák Thomas Muster, a salak király. Volt olyan mérkőzés ahonnan hordágyon vitték le, mert kiszáradt a hőségben, de másnap már újra a pályán küzdött és végül a csúcsra ért! Elérhetetlen labdákat ért el, lehetetlen helyzetekből ütött nyerőt, mikor ellenfele már a labdamenetet ünnepelte. Sosem adta fel! 

Itt kezdte szárnyalását a német csoda Steffi Graf. Soha olyan eredményes női játékos nem volt még, mit ő. Graf képes volt valamennyi borításon maradandót alkotni, begyűjteni a végső győzelmet.  

Nagy ellenfele volt a tragikusan megkéselt Szeles Mónika, akit ha Graf egyik őrült rajongója nem szúr hátba egy késsel, nagy valószínűséggel letaszította volna Steffit a trónjáról. Szerencsére Szelesnek fizikálisan nem lett maradandó károsodása, de lelkileg soha nem tudta feldolgozni ez a támadást és ez eredményein is meglátszott. Fiatalon vissza is vonult a profi tenisztől. A német szurkolók sem teljesen normálisak, mint láthatjuk. 

Steffi Graf később egy szintén Roland Garros menő Agassi felesége lett. 

Az extravagáns francia közönség imádta a sokszor megbotránkoztató szerelésben megjelenő, de a pályán lehetetlent nem ismerő Agassit. Néha franciább volt a franciáknál. 1999-ben el is hódította vörös ékkő trófeáját.

A legnagyobb tenisz legendának Federer-nek is meggyűlt a baja a vörös salakkal. Nem feküdt a játék stílusának a lassú borítás, ahol nem érvényesült tökéletes szervája és bomba erős ütései. Szerencsére 2009 -ben sikerült begyűjtenie Roland Garros serlegét, miután nagy ellenfele, Nadal idő előtt búcsúzott az elődöntőben. Így mind a négy Grand Slam trófea a vitrinjébe került.   

Nem hagyhatom ki Nadalt sem. Hiszen ő az igazi salak király! A spanyolt hihetetlen kondíciója, győzni akarása, vesztett pontot nem ismerő mentalitása teszi legyőzhetetlenné. Tizenkétszer hódította el a vörös ékkőt. Ez már önmagában olyan rekord, amit szinte nem lehet utolérni. Többször vesztes meccseket fordított meg olyan földöntúli ütésekkel, ami teljesen demoralizálta ellenfeleit. Őt még nem tudta megtörni, felőrölni a vörös katlan!

1981-ben itt diadalmaskodott férfi párosban kitűnő teniszezőnk Taróczy Balázs, majd 1986-ban a gyönyörű Temesvári Andrea hódította el a vörös ékkövet női párosban a legendás, szinte már misztikus magasságokba emelkedő Martina Navratilova oldalán. 

Navratilova volt az első női profi sportoló, aki nyíltan felvállalta másságát, hogy leszbikus. Tudása, tehetsége, küzdeni akarása mindezt feledtette abban az 1980-90-es években mikor ez még megbotránkoztató volt. Pályafutása során tizenöt  egyéni Grand Slam tornát  gyűjtött be, ebből kettőt Párizs vörös salakján. 

Honnan jött a Roland Garros név?

Roland Garros egy első világháborús vadászpilóta volt-lehet a Vörös Báróval is összerepült- aki bár aratott négy légi győzelmet, de ideje nagy részét német hadifogságban töltötte. Miután többszöri próbálkozás után sikerült megszöknie a fogságból visszatért az aktív szolgálatba. Szerencsétlenségére 1918-ban alig pár héttel a háború vége előtt lelőtték és szörnyethalt. A háborút követően mivel nagy teniszrajongó hírében állt,, 1920-ban elnevezték róla a Párizsban lévő kedvenc pályáját, ami mára már egy tizenöt pályából álló komplexummá nőtte ki magát.

Ha ellátogatsz a vörös ékkőhöz, hogy élvezd a kiélezett meccseket, a vérre menő csatákat, azért a tenisz mentes időben ne feledkezz meg Párizsról! Sétálj egyet a Szajna partján, látogass el egy kis francia vendéglőbe, hogy kipróbálhasd a francia konyha nevezetességeit, hódolattal adózz az Eiffel torony monumentális lábainál és a tetejéről csodáld meg ezt a csodálatos világvárost. Csodálkozz rá szépségére és egyediségére. A pezsgő éjszakai életet mindenképpen fedezd fel. Ha arra jársz, semmiképpen nem hagyhatod ki a kivilágított, szórakozni vágyó emberektől nyüzsgő Párizs látványát! 

Ne feledd Audrey Hepburn szavait: „Párizs mindig egy jó ötlet!” 

A cikkben elhangzottakért felelősséget nem vállalunk. Ez a cikk nem feltétlenül tükrözi a mi álláspontunkat! Mivel szeretjük az elgondolkodtató, érdekes írásokat a Tiédet is várjuk szeretettel vagy ha szívesen megosztanád tapasztalataid, de nem erősséged az írás jelezd és egyeztetünk Veled akár egy interjút.