Harmadik birodalom páncélosai

A tank, a harckocsi nem német találmány, de a legtökéletesebben ők ismerték fel ennek a fegyvernek az előnyeit és alkalmazták kimagasló eredménnyel a második világháború forgatagában. 

Az első világháború véráztatta lövészárok csatái poklában merült fel az igény egy olyan eszközre, ami elmozdíthatja a harcokat az állóháború borzalmaiból. Az angol mérnökök megalkottak egy lánctalpas, lomha szörnyet, ami a kezelőire még a kezdeti időkben nagyobb veszélyt jelentett, mint az ellenségre. Az ágyukkal és gépfegyverekkel felszerelt monstrum képes volt a gyalogságot támogatva áttörni a németek vonalait. 1916-ban alkalmazták először a nyugati fronton a „szárazföldi hajót”. Inkább pszichológiai hatása volt, mint valós stratégiai ereje. A német védők rémülten menekültek az ismeretlen szörny elől a védett állásaikat feladva. Hamar kiismerték azonban az új fegyver gyenge pontjait, ami leginkább a lassúság volt. Ennek következtében a tüzérség komoly pusztítást tudod rendezni a tankok soraiban. A németek későn ismerték fel a páncélosban rejlő potenciált és mire kifejlesztették saját típusukat (KV7) már sem idő sem nyersanyag nem állt a rendelkezésükre, hogy komolyabb mennyiséget állítsanak elő ilyet. 

Az első világháborút lezáró Versaillesi békediktátum radikálisan megkötötte a német hadsereg kezét. Páncélossal, nehéz fegyverzettel, tengeralattjárókkal nem rendelkezhettek. 1933-ban Hitler hatalomra jutása azonban teljesen megváltoztatta a helyzetet. Führer nyíltan szembe ment a békeszerződés tiltó rendelkezéseivel. Megtehette, mert a nyugati hatalmak nem akartak ismét egy olyan pusztító háborúban keveredni, mint az 1914-1918-as világégés volt. 

Hitler, aki testközelben élte meg a lövészárok harc pokoli kínjait, olyan haderőt akart magáénak tudni, ami villámgyors hadmozdulatokkal az állóháborút kerülve képes térdre kényszeríteni ellenfeleit.  

Ennek leghatékonyabb eszköze egy ütőképes légierő és páncélos hadsereg létrehozása volt. 

Ebben a cikkben most a német páncélosok fejlődését szeretném röviden bemutatni.- Kosza írása 

Irány Anglia, de mégis hogyan? Érdekelnek a lehetőségeid? >>>kapcsolatfelvétel<<<

Mint említettem az első világháborúban kifejlesztett  KV7 német tank, ami inkább egy mozgó bunker sajnos fejlesztés szempontjából zsákutcának bizonyult. 

Hans Guderian a modern német páncélosok szülőatyja három tételben fogalmazta meg a tankok követelményeit. Mozgékonyság, páncélvédettség és tűzerő. 

A német ipar a rendelkezésére álló rövid idő alatt megtervezte és a harmincas évek közepére gyártani kezdte a PZ I. és PZ II. típusokat. Ezek a három követelmény közül csak a mozgékonyságának feleltek meg. Páncélvédettségünk szörnyű volt, fegyverzetüket pedig csak könnyű és nehéz géppuskák alkották, ami ugyan az élő erő ellen hatékony volt, de az ellenséges páncélos ellen nagyon kevés. A jövő nagy páncélos ászai, azonban ezen tanulták meg a „szakma” ügyes bajos fortélyait.  Ezek inkább csak megerősített páncélkocsik voltak. 

Az első igazi német páncélos 1936-ban jelent meg.  Ez volt a méltán híres PZ III. 1936-ban mind a három követelmények megfelelt, de a háború és a fejlesztések előrehaladtával csak 1942-ig tudott szerves része lenni a német hadigépezetnek. Ezt követően inkább védelemre és megszállt területek rendfenntartási műveleteiben, a partizánok ellen alkalmazták. A nagy német győzelmekben, mint Lengyelország és Franciaország elfoglalása oroszlánrészt vállalt. Erwin Rommel a „sivatagi Róka” pedig a PZ III.-nak és utódjának a PZ IV.-nek köszönhette hírnevét az Afrikai Hadszíntéren. 

PZ IV. 1938-tól szolgálta a német törekvéseket. Ez még a két világháború közötti fejlesztések jegyeit hordozta magán. Nem volt még döntött páncélzat, a tűzerő is hagyott kívánnivalót maga után. Mivel azonban nem talált legyőzőre egészen 1941-ig,- mert a franciák, angolok nem tudtak semmit felvonultatni vele szemben- így a németek ezt a típust tökéletesnek tartották és nem fejlesztették tovább. Ezzel komoly hibát követtek el. 

Az 1941-ben a világtörténelemben még sosem látott nagyságú Barbarossa hadművelet megindításakor a PZ III, PZ IV alkotta a német támadó ékek legjavát.  Lenézett, alsóbbrendű oroszok azonban két olyan páncélossal állták útjukat (T34, KV1) amivel teljesítményben, minőségben a Wehrmacht tankjai nem vették fel a versenyt. A német páncélos legénységek kitűnő kiképzésének és elszántságának volt köszönhető, hogy nem omlott azonnal össze a keleti csapás. 

A német ipar vihar gyorsasággal egy új, mindent átütő erejű páncélos fejlesztésébe kezdett. Ez volt a mai napig legendák tárgyát képező PZ VI, a Tigris. A világtörténelem első nehézpáncélosa mely több, mint ötven tonnát nyomot. Tűz erejét a híres 88-as ágyú biztosította, ami abban az időben minden szövetséges páncélos képes volt azonnal, nagy távolságból elpusztítani. Tűzerő, páncélvédettség kimagasló volt, de a „rekord” gyorsaságú fejlesztésnek köszönhetően a sebesség, mozgékonyság, elmaradt az elvártaktól, hiszen a motor nem bírta a monumentális súlyt. A legtöbb Tigris nem is ellenséges tűzben, hanem mechanikai meghibásodás miatt veszett oda. 

Tigris hibáinak kiküszöbölésére tett kísérlet volt a PZ V. Párduc. Ez tartják sokan a világháború legjobb harckocsijának. Én is így gondolom. Mivel ezen lemásolták az orosz T34 döntött páncélját, ezért ugyan olyan védettség elérésére vékonyabb páncélzat is elegendő volt. A párduc így sokkal könnyebb lett – 40 tonna körül – a motor amit a tigrisből örökölt sokkal hatékonyabban tudta mozgatni a német nagymacskát. 75 mm-es hosszú csövű ágyúja közel olyan átütő erőt képviselt, mint a híres 88-as.  Páncélvédettsége felülmúlt bármely tankot a harcmezőn. Kiválóan egyesült benne a hármas egység. 

Még egy említésre méltó típus van véleményem szerint, amit be is vetettek harcokban-  mert a német fejlesztések nagy része a fogyó nyersanyag miatt megrekedt a tervező asztalon- a PZVI-B, Királytigris. Dehogy volt az király. Nem is értem, miért kezdek egy olyan giga monstrum fejlesztésébe, amit sem üzemanyaggal, sem nyersanyaggal nem bírt a harmadik birodalom. Ez Hitler megalomániájának köszönhető csakis. Tény, hogy királytigris védettségben felül múlhatatlan volt, hiszen a tigris mérhetetlen páncélzatát ötvözték a Párduc kimagasló tulajdonságaival. de egy olyan szörnyet hoztak létre, aminek a súlya közel 70 tonna lett. Ennek a gólemnek az fenntartási igényeit az egyre apadó német ipar képtelen volt kielégíteni. Szerintem jobban jártak volna a Királytigrisre fordított energiát, kapacitást inkább a párduc nagyobb darab számának növelésére teszik fel. 

Ezek voltak azok a tankok amik mérföldkövet mutattak, nemcsak a német, de a világ páncélos fejlesztésében. 

Ha szeretnénk ezeket a vasszörnyeket élőben is megcsodálni, akkor érdemes ellátogatni Bovingtonba. Itt van a világ egyik legnagyobb páncélos múzeuma. Nemcsak a német csodákat, de a világháború összes jelentős páncélosát megismerhetjük, van amit élőben ki is próbálhatunk!

Tank Szerelmesek! Irány Anglia! 

A cikkben elhangzottakért felelősséget nem vállalunk. Ez a cikk nem feltétlenül tükrözi a mi álláspontunkat! Mivel szeretjük az elgondolkodtató, érdekes írásokat a Tiédet is várjuk szeretettel vagy ha szívesen megosztanád tapasztalataid, de nem erősséged az írás jelezd és egyeztetünk Veled akár egy interjút.