Minden Ami Külföld | A koronavírus hatása a családi életre - Minden Ami Külföld
iranytu_feher
iranytu_feher
Minden ami külföld
  • koronavirus minden ami kulfold

A koronavírus hatása a családi életre

Így vagy úgy mindenkire hatással van a koronavírus-járvány és a vele járó korlátozások sokasága is. Most arra voltunk kíváncsiak, hogyan élték-élik meg családok az összezártságot és a távolságot, illetve, hogy milyen negatív és pozitív tapasztalataik voltak az elmúlt hónapok során. – Paulikovics Réka írása.

Három nő, három ország, rengeteg tapasztalat. 

Az első hölgy Svájcban, egészen pontosan Zürichben él, gyakorlatilag egyedül, így már eddig is elég sok időt töltött a családja nélkül, kéthavonta egy hétvége jut a szeretteire, amit – tapasztalatból mondom – maximálisan ki is szokott használni. A helyzetnek köszönhetően azonban hónapokig nem tudott Magyarországra utazni, így „ha a hegy nem megy” alapon a szülei látogatták meg karácsonykor, ráadásul nem csupán napokra. Lássuk, hogy látja ő a családi kapcsolatait a koronavírus tükrében. 

Svájc, Zürich

„Alapvetően befolyásolta kapcsolataimat az, hogy Svájcban élek, de tulajdonképpen nem minőségében, hanem „csupán” mennyiségében, hiszen csak az volt a kérdés, mennyi időt és milyen gyakran lehetek a szeretteimmel. Akiket szeretek, akik fontosak nekem, azokkal tartom a kapcsolatot, csak nem tudtunk fizikailag együtt lenni. Sok olyan rokonom van például, akiket egy éve nem láttam. Ez nagyon nehéz, hiszen napi nyolc óra videóhívás sem tudja pótolni azt, amikor valaki megölel. Azt, hogy beültök egy kávéra vagy kimentek együtt a parkba, nem tudja helyettesíteni a technika. Folyamatosan figyeltem, figyelem, hogy hogyan alakulnak a szabályok, mikor van lehetőségem hazamenni, keresem a megoldásokat. Nyáron még haza tudtam utazni, a karácsony közeledtével azonban nem tudtuk, mi legyen, napról napra változott a helyzet mindkét országban. Bíztunk benne, hogy az ünnepek körül lesz majd némi enyhítés a külföldön dolgozó magyaroknak. Svájc december 14-én karanténlistára tette Magyarországot, döntést kellett hoznunk, hogy hogyan töltsük az ünnepet. Végül a szüleim utaztak hozzám, december 12-én, és egészen január 2-ig velem voltak, tehát három hetet együtt töltöttünk. Úgy érzem, valahogy kiegyenlítődnek a dolgok, hiszen a szüleimmel együtt tölteni három hetet már nagyon régen nem volt alkalmam. Ha otthon töltöm a karácsonyt, valószínűleg minél több dolgot sűrítettem volna bele az időbe. Ha bármikor máskor jöttek volna hozzám, akkor nem lett volna ennyi időnk, nem lett volna erre lehetőségünk. Most szabadságon és home office-ban voltam, úgy gondolom, hogy a lehetőségekből kihoztuk a maximumot. Nekem a karácsony egy egész éves projekt, gyakorlatilag az előző után egyből indul (ha meglátok valamit, volt olyan, hogy nyár közepén vettem meg egy barátomnak). Akivel nem találkoztam, azokkal majd pótoljuk az ünneplést tavasszal, amikor már biztonsággal lehet utazni.”

A második hölgy sportoló gyerekeket nevel és sportban dolgozik, mellette mesekönyvet ír és alapítványt vezet, férje építőibarban tevékenykedik, tehát alapvetően pörgős életet él az egész család. A két fiú összesen négy csapatban játszik, ráadásul a kisebbik még csak második osztályos és ha a jégkorong még nem lenne elég, zenélni is tanul. Mi kérdeztünk, Zsuzsi pedig válaszolt. 

Március óta tart a járvány, két sportoló gyermeked van, egyikük alsó, másikuk felső tagozatos. Hogyan oldottátok meg az otthoni tanulást?

A nagyobbik fiunk hatosztályos gimnazista, tavasszal online oktatás volt náluk, amit szerintem nagyon jól megoldott az iskola. Bendegúz reggel 7.45-kor beült az órára és csak akkor láttuk, ha végeztek, így Ő gyakorlatilag egyedül oldotta meg a tanulást. Ősszel, nyolcadikosként nem érintette az online oktatás, normálisan járt és már nagyon várta az iskolakezdést, a barátokat. A kisebbik fiunk tavaly volt első osztályos, így, bevallom őszintén, nem volt egyszerű pedagógusképesítés nélkül. Itt is szerencsés helyzetben voltunk, mert a tanító nénik nagyon felkészültek voltak, ennek ellenére nem könnyű megtanítani betűket írni, vagy matematikai alapműveleteket átadni. Megizzadtunk vele, illetve azzal is, hogy bizony le kell ülni és meg kell csinálni a feladatokat.

Mennyire kellett ebből kivenned a részed? 

Bendegúz esetében annyit tettem, hogy kikérdeztem, Ő tényleg egyedül megoldotta, ami nagy segítség volt, hiszen Bencével sokat kellett együtt tanulni. Bevallom, volt olyan technikafeladat, amit inkább megcsináltam és hagytam csak rajzolni vagy játszani, bár tudom, hogy ezen most sokan megrökönyödnek.

A te munkádra hogyan hatott, hiszen több fronton is helyt kellett állni? 

Nem volt egyszerű, hiszen „tanítani”, főzni, dolgozni, még „edzést” is tartani, hiszen ott is profin működtek a dolgok és ott is teljesíteniük kellett. Szóval az esték, kora reggelek teltek munkával. Time management volt a javából. 

Mit jelentett nektek „összezárva” lenni? 

Szerencsés helyzetben voltunk, hiszen családi házban élünk és a szünetekben én valóban kiküldtem a gyerekeket, ráadásul a tavaszi időszak ebben pont kapóra jött, egyre jobb idő volt. Nem okozott problémát az összezártság, hiszen egyébként is sokat vagyunk együtt a szabadidőnkben. Még erősebb kötelék alakultak ki köztünk, sokat beszélgethettünk, ami mindenkinek jót tett.

Mit csináltatok otthon a kijárási korlátozás alatt? 

Elsősorban mindenki csinálta a saját, kötelezőnek mondható dolgait, de ebben a helyzetben nagy szükségem volt a fiúk segítségére, így a házimunkából is ki kellett venni a részüket. A férjem dolgozhatott, így a sok kerti focira, ping-pongra, kidobóra(!!!) hétvégén került sor. Nagyon sokat társasoztunk, sokat „moziztunk” közösen.

Az édesanyáddal való kapcsolattartást hogyan oldjátok meg? 

A kisebbik fiamnak ez volt a legnehezebb. Nem értette, hogy miért nem találkozhatunk a Mamival. Volt egy tényleg szívfacsaró pillanat: amikor már nem volt teljes tilalom, akkor Bencével elvittük a megvásárolt dolgokat, hogy a folyósan legalább láthassa a Mamit. Álltunk nyolc méterre egymástól, maszkban, kesztyűben és váltottunk pár szót. Bence egyszer csak odaszaladt volna, meg akarta ölelni, megfogtam és mindannyian sírni kezdtünk. Nem volt könnyű. Igyekeztük a Mami kedvére tenni, így nem egyszer volt, hogy szerenádoztunk az ablaka alatt.  

Mi a legnehezebb ebben az időszakban? 

Mostanában nekem már a társasági élet hiányzik leginkább. Nem nagy dolgok, az utazás eszembe sem jut, de egy jó kávé egy baráttal, vagy rég nem látott emberekkel egy ebéd. Ezek szerintem mindannyiunknak hiányoznak.

Milyen pozitív változásokat hozott a koronavírus a családi életetekre?

A sok beszélgetés, a rengeteg játék még szorosabbá tette a családi köteléket, tényleg önfeledt pillanatokat élhettünk át. A fiúk megtanulták, hogy milyen fontos a lelkiismeretesen elvégzett munka, hiszen Ők ketten voltak azok, akik minden kiadott feladatot megcsináltak és ennek eredménye is lett. Bár közhelynek számít, de tényleg megmutatta ez az időszak, hogy a család, az egészség a legfontosabb. Nehéz időszakon mentünk keresztül, de támogattuk egymást és számíthattunk egymásra.

Végül, de nem utolsósorban következzen egy Angliában élő háromgyermekes anyuka. Nekik sem volt egyszerű, ráadásul olvassuk a híreket, tudjuk, hogy ott épp nem a legjobb a helyzet. Jöjjön most egy olyan beszámoló, amit egy négy „pasival” együtt élő nőtől hallhattok, olvashattok. 

„Gyakorlatilag március 26. óta vagyunk bezárva, mert az egyik gyerekünknek magas láza volt és mire jól lett, április 2-án jött a lezárás. Se óvoda, se iskola, márciusban megszületett a harmadik fiú, ami persze nehezített pálya volt a srácoknak, hiszen teljesen felborult a megszokott rendjük. Szeptember 7-ig online oktatásban volt a legnagyobb gyermek, aki nyolcéves, ami kicsit talán könnyített a helyzeten, hogy nem szabták meg nekik, hogy mit mikorra kell megcsinálni, hanem egy hétre megadták, hogy mik a teljesítendő feladatok. Mázlink van, hiszen ő jár különböző fejlesztő órákra, amik online vannak, ez sokat segített. Ami a legfontosabb ebben a karantén-időszakban, hogy itt van nekünk a kert, ez óriási előny, amennyit időt csak lehetett, kint töltöttek, töltenek. Most ugyan hűvösebb van, de ez az időjárás alkalmas a sétára, ezt pedig most minden nap ki is használjuk. Ez az egyik előnye a vidéki életnek, ráadásul nálunk nem olyan szigorúak a korlátozások. Az udvaron kialakítottunk egy akadálypályát, ezt mindkét gyerek megcsinálja minden nap, nagyon szeretik. Rájuk jó hatással volt az összezártság, sokkal jobban összeszoktak, jobb a kapcsolatuk, mint előtte. Számomra nőként nagy kihívás volt az, hogy márciusban megszületett a legkisebb fiunk, de a férjem rengeteget segített, mind a nagyokkal, mind a picivel. Az első karanténra nem voltunk felkészülve, a második hullámban, ami itt január elejétől van érvényben, vettünk egy nagy levegőt és tettük a dolgunkat, ez már nem ért minket akkora meglepetésként.”

És hogy hogyan alakult a házasság és a család a karantén alatt? „A házasságunk, szerintem, jobb lett, sokkal többet tudunk beszélgetni, hiszen több idő áll rendelkezésünkre, emellett pedig sokkal kreatívabbak vagyunk. A Covid hatására az életünk része lett az online színház, legalább havi egy felnőtt, és egy gyerekelőadást megnéznünk. Ami talán nehéz, hogy nem tudunk kettesben, gyerekek nélkül időt tölteni, egyszerűen nincs rá lehetőségünk. Érezzük a hiányát, azonban imádunk a gyerekekkel lenni, szeretjük, ha mindketten velük lehetünk. Amikor elfáradunk, akkor eszünkbe jut, hogy milyen jó lenne egy kicsit kettesben, de elfogadtuk, hogy jelen állás szerint erre még egy kicsit várni kell. Amit még fontosank tartok megemlíteni, hogy a nagyfiunk ekkora fejlődést még eddig soha nem ért el, mint az elmúlt időszakban, még a tanárai is megdicsérték. Azt tudom javasolni azoknak, akiknek gyerekük van, hogy vegyék igénybe az online fejlesztés lehetőségét, mert rengeteget használ. A fejlesztő pedagógus nem csak a problémákban segít, hanem a jót még jobbá tudja tenni.”

Végül pedig két tanács: „Az első: Ha a pároddal nem vagy jóban, azt a gyerekek is megérzik. Figyeljetek oda egymásra, mert nagy problémát tud okozni, ha nincs meg a harmónia. És a második: Nőként nem csak a párodra, hanem saját magadra is oda kell figyelned. Önismeret, sportolás, ne kifogást, hanem a megoldásokat keresd, hogy jobbá, kiegyensúlyozottabbá, boldogabbá válhass.”

A fentiekből is látjuk, hogy bár a koronavírusjárvány nem könnyítette meg a dolgunkat, azért mégis sok-sok pozitívuma van ennek az időszaknak. Tehát nézzünk előre, foglalkozzunk azzal, amink van, legyünk hálásak a kapcsolatainkért, a lehetőségeinkért és segítsünk egymásnak, amiben és amivel csak tudunk. 

Szólj hozzá