Minden Ami Külföld | 20 éve külföldön – 2. rész - Minden Ami Külföld
Minden ami kulfold logo feher
Minden ami kulfold logo feher
Minden ami külföld
  • Anita Ausztralia Minden ami kulfold

20 éve külföldön – 2. rész

Anglia, Amerika, Ausztrália. Összesen húsz év külföldön. Rengeteg élmény, rengeteg tapasztalat. Jaskó Anitával beszélgettünk arról, hogyan indult el, neki mit jelent külföldön élni, és milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodott az elmúlt évek során. -Paulikovics Réka írása

Interjúnk első részében Anita angliai és amerikai tapasztalatait olvashattátok, most pedig Ausztráliáról mesélt nekünk. 

Amerika után egyből Ausztrália. Hogyan jött a lehetőség? 

Amikor hazajöttem Magyarországra, minden alkalommal gyakorlatilag csak becsomagoltam és mentem tovább, mivel mindig megvolt a következő lépés. Ez akkor is így történt. Folyamatosan tartottuk a cserediákprogrammal a kapcsolatot egy újságon keresztül, ahol az ausztráliai lehetőség is megjelent. Volt egy srác, akivel a programon keresztül nagyon jó barátságba kerültem, eldöntöttük együtt, hogy jelentkezünk. Az eredeti terv szerint hat hónapra Új-Zélandra, hat hónapra pedig Ausztráliába akartunk menni, de 12 hónap Ausztrália lett belőle, amit egyáltalán nem bántunk. Úgy indultunk neki az útnak, hogy lesz, ami lesz. Nem nagyon volt fogalmunk, hogy mi is vár majd minket Ausztráliában. Felültünk a melbourne-i gépre, ám két nappal indulás előtt még nem volt helyünk, hogy egyáltalán pontosan hova megyünk. Jó, hogy ketten voltunk haverok, mert egyedül nem lett volna könnyű. Az első éjszakát Melbourne belvárosában töltöttük, hogy majd másnap beszélünk a programmal és biztos lesz helyünk, de nem volt. A szállásról kijelentkeztünk, de épp akkor volt a városban a Cup Day, ami az ország egyik legnagyobb ünnepe, így esélytelen volt másik szállást találnunk. Hívogattuk a program szervezőit, az első két hetet egy motelban töltöttük. A második héten találtak nekünk egy kertészetet, ahova elmentünk felvételizni. Az első időkben a motelből jártunk dolgozni, ezt az akadályt vettük, hamarosan viszont lakást kellett keresnünk, ami külföldiként nehéz, ha nincs semmilyen referenciád. De nem hátráltunk meg, húztuk egymást, segítettünk egymásnak, így ez is megoldódott. 

Ausztráliába készülsz? Tanácsadóink segítenek: https://mindenamikulfold.hu/a-csapat-aki-segit-neked/tanacsadok/

Hogy sikerült a lakáskeresés? Milyen volt a munka? 

A srác, aki a kertészetet vezette, magához vett minket, amíg nem találunk saját lakást, így odaköltözhettünk a kertészet közelébe. Pár hónapot terveztünk ott maradni, végül hét évet dolgoztam ott. Gyönyörű virágkertészet volt, szakmailag a lehető legjobb számomra. Már pár hét után azt éreztem, itthon vagyok, szerettem dolgozni és ott is akartam maradni. A harmadik hónap után a főnök behívott minket, hogy látja bennünk a tüzet és szívesen szponzorálna bennünket. Tehát az egyéves vízumról átváltottunk a szponzorált vízumra, ami két évet jelentett, majd jött a letelepedés, aztán az állampolgárság. 

Hogy lettél ausztrál állampolgár? 

Az Ausztrália-nap január 26-án van, olyan, mint Magyarországon az augusztus 20, gyakorlatilag ez az államalapítás ünnepe. Ezt már akkor tudtam, amikor Angliában éltem, hiszen a család, akiknél dolgoztam, ausztrál volt. És nekem ezen a napon van a születésnapom. Jelzésnek vettem, tudtam, hogy dolgom van Ausztráliában. Az állampolgári avatóm tíz éve volt, a születésnapomon, ennél szebb ajándék nem is kellett. Azt mondhatom, minden a helyére került, amikor ebbe a távoli országba mentem.

Hogyan zajlott az életed? 

Az emberek nagyon barátságosak, befogadóak, úgy vettem észre, hogy az első naptól kezdve segítették az utunkat. Voltak nagy bulik, ahol összetartottuk a magyar közösséget. A munkámban folyamatosan szükségem volt a kihívásra, három hónap után menedzser lettem, de mindig egyre többre és többre vágytam. Eljött a nap, mikor már nem volt elég a kertészet, átkerültem irodára, ám mást akartam. A rádió és az újságok tele voltak a rendőrség hirdetésével. Várták az új jelentkezőket és igazából semmi extra nem kellett hozzá. Gondoltam, miért ne, ki kell próbálnom. Egy novemberi napon elmentem felvételizni, rá egy hétre megjött eredmény, jöhetett a következő lépés. Orvosi vizsgálatok, fizikai teszt, panelinterjú, júliusban pedig kezdtem az akadémiát. Az állampolgárság után fél évvel kezdtem, nyolc hónapot töltöttem az iskolában, tanultunk önvédelmet, törvényeket, szabályozásokat. Előnynek számított, hogy nő vagyok és a tapasztalataim miatt sok plusz volt bennem. 2012-ben levizsgáztam, megkaptam a diplomát és rögtön ki is kerültem egy állomásra. Öt évet töltöttem az ausztrál rendőrségnél, ezalatt mindent végigjártam. Kutattunk rendszeres lopások, bankkártya-visszaélések miatt, házkutatásokat csináltunk, de számoltunk fel kábítószer ültetvényeket is, kicsitől nagyig. Szerencsém volt, hiszen a párom nem rendőr, így nem ezek a dolgok voltak az állandó témáink, nem erről szól a kapcsolatunk. Nagyon élveztem az egyenruhát, talán egyedül a vezetést nem szerettem ott. Mindent kipróbáltam, amit akartam és egyáltalán nincs hiányérzetem.

Most Magyarországon vagytok. Miért alakult így?  

2014-ben hazajöttünk Magyarországra öt hétre, kirándultunk, utazgattunk Európán belül. Sokat beszélgettünk arról, hogy majd mikor nyugdíjasok leszünk, ideköltözünk. 2016 májusában úgy döntöttünk, egy évre visszajövünk. 12 hónap fizetetlen szabadsággal eljöhettem, de úgy érkeztünk, hogy bármikor vissza tudunk menni. Közben lett egy kutyusunk, a párom rajtam keresztül megkapta az ötéves tartózkodási engedélyt, dolgoztunk mindketten, de 2019 őszén már mehetnékünk volt. A kutyánk papírjait kellett intézni, 2020 májusában utaztunk volna, a Covid-járvány miatt viszont nem lehetett. Úgyhogy most miatta nem megyünk, de mostmár nélküle sem. Kivárunk, újrakezdjük a folyamatot. Idén júniusban, ha minden igaz, visszamehetünk. 

Mit fogsz csinálni, mikor visszamentek?

Nem fogok visszamenni a rendőrségre, ez biztos, valószínűleg újra is kéne kezdenem a folyamatot, de ez már nem vonz. Sok mindenre rájöttem, amikor hazakerültünk, ahogy idősödik az ember, egyre inkább a biztonságra vágyik. Már nem tenném ki magam annak, hogy ki tudja, a műszak végén hazamegyek-e vagy sem. Mostmár ez számít, hogy biztonságban hazamenjek a családomhoz. Valamiféle irodai munkát fogok vállani, abban jó vagyok és szeretem csinálni, itt Pesten bevándorlási tanácsadóként dolgoztam, lehet, hogy ezen a vonalon indulok majd el. Sokat tapasztaltam már és azt hiszem, ezzel tudok igazán segíteni másoknak.  

Milyen Magyarországon lenni? 

Mikor visszajöttünk, Pesten vettünk egy lakást, amit aztán kiadtunk, hogy úgyis megyünk vissza, így most a szülővárosomban élünk. Nem vagyok az a fajta, aki sokat tud otthon ülni, meg sokáig „egy helyben tud maradni”. Valamit mindig kell csinálnom. Így elmentem egy helyi étterembe nyáron, jelentkeztem egy konyhalány pozícióra. Egy nagyon jó bandába kerültem három hónapra. Nem a pénzért mentem, hanem hogy kimozduljak, emberekkel találkozzak. Folyamatosan bennünk volt a párommal, hogy nemsokára visszamegyünk Ausztráliába, így most még beugrós munkát szívesen vállalok, van még pár hónapom, de hosszú távú állásban egyáltalán nem gondolkodom. Őszintén megmondom, kicsit kultúrsokk volt Magyarországra jönni, hiszen én egy alapvetően pozitív ember vagyok, de sajnos meg kellett tapasztalnom, hogy itt még mindig sok a negativitás. Ezzel nem tudunk mit csinálni, sok emberben megvan a szándék, de nincs erejük, ami elég legyen ahhoz, hogy átbillenjenek. 

Mit tanácsolsz az olvasóinknak? 

Én úgy állok hozzá az élethez, hogy bármit is csináljak, attól csak több leszek. Tehát azt mondom, ha nem csináltad, csináld! Csak kezdj neki! Mindenből tanulsz, mindentől több leszel, én ezt vallom. 

Ha pedig érdeklődnél már Ausztráliában élő magyaroktól, csatlakozz Facebook-csoportunkhoz itt: https://www.facebook.com/groups/1203254613142170

Szólj hozzá