BBC üdvöskéje?

Nem vagyok sorozatfüggő! Sőt kifejezetten ellenen vagyok, hogy az embereket naponta egy bizonyos időben a televízió elé szögezzük, hogy már az emberi, baráti, de akár a családi kapcsolatai is háttérbe szoruljanak, egy-egy „kiváló” 45 perces alkotás miatt. 

DE… Van egy sorozat, a tévé történelem leghosszabb ideje futó sorozata. Közel hatvan éve a BBC gyártásában. Dr. Who?! A régebbi részek már kicsit megmosolyogtatóak, gagyinak tűnnek. Nem is a látványom van itt a hangsúly. A címe is egy kérdés, és sok kérdést is vet fel. 

Számomra leginkább azt: „mi a fene történt velem, hogy nem tudok szabadulni a képernyő fogságából?!” – Kosza írása

Adva van egy „idő lord”, aki egy lopott idő géppel utazgat időn és téren át egy egy fiatal földi lány társaságában. Nem öregszik, képes a regenerációra, ilyenkor új arcot is ölt. Idegen fajokkal és történelmi személyekkel veszi fel a harcot, igyekszik a békét megőrizni a galaxisban több kevesebb sikerrel. 

Elég egyszerű story nem? Mégis számomra egyszerűen megunhatatlan, lebilincselő! 

Angol sorozatról van szó, tehát már az egy nagyszerű dolog, hogyha angol nyelven nézem nagyjából megértem. A magyar szinkronnak köszönhetően véleményem szerint a legválasztékosabb nyelvezettel rendelkezik. Ami számomra legfontosabb, hogy van mondanivalója, kerek egész történetekből épül fel. 

Mindenki számára vonzó az a lazaság, „élj a mának” érzés, amit a Doktor képvisel. Nincs nála sose pénz. Tardis az időgépe, ami maga is egy „élő organizmus”, biztosít számára mindent. Egy percre sem tud megpihenni, állandóan fut, rohan, mert egyébként megőrülne. Később megtudjuk, igazából menekül. Menekül saját maga és a múltja elől. 

Utazási során eljutunk a föld történelmének fontos pontjaira, megismerhetjük az adott történelmi időszakot, igazi fanyar angol humorral fűszerezve. Meglátogatunk idegen bolygókat, galaxisokat, találkozhatunk ismeretlen idegen fajokkal. Láthatunk fikciókat, nem éppen hízelgő köntösben, a föld jövőjéről. 

Angliába költöznél? Hogy indulj neki? Mire készülj? Kérj segítséget >>>kapcsolatfelvétel<<<

Útitársai egyszerű hétköznapi halandó emberek, akár lehetnénk mi magunk is. Mielőtt a Doktor belép az életükben csak esznek isznak, dolgoznak, hajszolják a pénzt és meghalnak. Ez az egész teljesen érthetetlen a főszereplő számára. Mikor ilyen rövid és behatárolt az életük, miért nem használják fel azt arra, hogy valóban éljenek. Tanuljanak, utazzanak, megismerjenek, elfogadjanak más kultúrákat, fajokat. 

Doktor kezdetekben le is nézi, szánalmasnak tartja az emberiséget. Útitársakat is csak nyögvenyelősen visz magával, de idővel megkedveli őket, sőt igényelni kezdi a társaságukat. Tetszik neki, hogy igazából van bennük tudásvágy, szeretik, bár félik az ismeretlent, ha kell elfogadóak, ha kell harcolnak, és ha a helyzet úgy kívánja képesek az életüket is feláldozni az elveiket követve. 

Igazából csak egy „rúgás” hiányzik nekik, hogy felkeljenek a kiült kanapéról és végre élni, tanulni kezdjenek, hogy ráébredjenek a saját kis zárt világukban nem vár rájuk más csak az elpuhulás, unalom, és végül az elkerülhetetlen halál és akkor már késő… 

Doktor számára a ragaszkodás elfogadhatatlan. Csak akadályozza a kiteljesedésben, hogy helyhez legyen kötve, vagy emberekhez, de idővel rádöbben, hogy társaságra azért szüksége van, akikkel megoszthatja azt a sok csodát, amit a világ tartogat számára. Ha nem szánjuk rá magunkat, hogy kimozduljunk a kis biztonságos beszűkült világunkból azzal az agyunk elsorvad, emberi kapcsolataink tönkremennek. Nem tudunk tudást, élményt adni, csak eszünk iszunk, létezünk. Ha megnézzük ezt a való világban is mennyire igaz, ha csak a párkapcsolatokat nézzük. Mennyien panaszkodnak arra, hogy csak otthon ülnek, munka után bámulják a tévét, és elárasztja őket az unalom! Unják az életüket, és egy idő után egymást is. Tönkremegy a kapcsolatuk, mert az unalom a közös élmények hiánya a legnagyobb szerelmeket is megöli. De az egészségre is ártalmas. Nem csak az agyunk, de egy idő után a testünk is leépül, elhízunk, egyszerűen belebetegszünk. 

Azt nem mondom, hogy rövidebb lesz az életünk, ha csak otthon ülünk, mert az utazás az ismeretlen egzotikus világ igen is sok veszélyt is hordoz magában. Megtámadhat egy vadállat, eltévedhetünk a sivatagban, leeshetünk egy szikláról, hajótörést szenvedhetünk, megehet egy cápa.

Az ember lelkében ott vannak azok az ősi ösztönök, amiket a mai társadalom elég jól elnyomott. Igenis ott lapul bennünk, hogy bejárjuk a világot, hogy megismerjünk más embereket, társadalmakat, fejlesszük a tudásunkat, bölcsességünket, mert ezzel nem csak mi magunk leszünk többek, hanem a társaságban is kiemelt helyet kaphatunk. Ki ne szeretné, hogy az őt körülvevők szájtátva hallgassák a hihetetlen, számukra megfoghatatlan történeteit, hogy lenyűgözzük őket az ismereteinkkel. 

Igaz, hogy mi időben és térben nem tudunk csak úgy utazgatni, de a mi kék bolygónk bőven tartogat látnivalókat, felfedezésre váró helyeket. Sokan nem tehetik meg anyagilag, hogy utazzanak, de ha igazán kalandra vágyunk erre is van megoldás. Még a XX. század első felében is ha valaki világot akart látni, belépett a seregbe, vagy a tarisznyáját a hátára kapva elindult szerencsét próbálni. Ennek eredményeként fedezték fel Ausztráliát, Amerikát. Persze nem lesz mindenki felfedező, vagy kalandor, de az utazás, más „világok” kultúrájának, tudásának megismerése segít abban, hogy legalább magunkat felfedezzük, megtaláljuk hol a helyünk az életben, mert nem biztos, hogy ott ahova megszülettünk és ott hagyjuk, hogy elteljen a rövid életünk. 

Kapaszkodni! Kanapé kilövésére felkészülni! Irány az ismeretlen!  

A cikkben elhangzottakért felelősséget nem vállalunk. Ez a cikk nem feltétlenül tükrözi a mi álláspontunkat! Mivel szeretjük az elgondolkodtató, érdekes írásokat a Tiédet is várjuk szeretettel vagy ha szívesen megosztanád tapasztalataid, de nem erősséged az írás jelezd és egyeztetünk Veled akár egy interjút.