Minden Ami Külföld | Élet a „világ végén”, avagy helló, Új-Zéland! - Minden Ami Külföld
iranytu_feher
iranytu_feher
Minden ami külföld
  • minden-ami-kulfold-uj-zeland-zsuzsiek

Élet a „világ végén”, avagy helló, Új-Zéland!

Hogyan él egy magyar család a világ túloldalán? Milyen az élet Új-Zélandon? Milyen az oktatás? Milyenek az emberek? Zsuzsival beszélgettünk ezekről, és minden másról, ami az elmúlt évek során történt vele és családjával ebben a gyönyörű szigetországban. – Paulikovics Réka írása

Új-Zéland földrajzilag a Föld legelszigeteltebb országa, két legközelebbi szomszédja Ausztrália és az Antarktisz. És hogy ez azt jelenti-e, hogy tényleg a „világ vége”? Egyáltalán nem. Sőt. Sokan vágynak ebbe a földi paradicsomba, Zsuzsinak pedig sikerült is itt letelepednie a családjával. Lássuk, hogyan kezdődött a történet és hogyan érzik magukat Új-Zélandon. 

Mióta éltek Új-Zélandon, hogyan kezdődött a Ti történetetek? 

2017 júliusában jöttünk öten, három gyerek, a férjem és én. A legkisebb gyermekünk, Anna akkor még csupán fél éves volt, a középső, Gergő öt, Réka pedig majdnem hét. A férjem jelentkezett egy állásra, ami összejött neki, emiatt költöztünk. Jött a lehetőség, mi pedig lecsaptunk rá. Sokan szokták kérdezni, hogy hol és hogyan tudott állást találni, azt mondhatom, nagy szerencsénk volt, mert egy ismerős ismerősének az ismerőse keresett egy magyar fejlesztőt Új-Zélandon. Összekötötték őket és végülis megegyeztek, akkor pedig úgy döntöttük, jövünk. Előtte már nézegettük Ausztráliát, de a pontrendszer miatt ott is csak munkalehetőséggel tudtunk volna letelepedni. Egyébként mi akkor már megállítottuk egy kicsit ezt a folyamatot Anna miatt, úgy éreztük, kicsit még várnunk kell. Viszont az a helyzet, hogy olyanok vagyunk, akik nem nagyon tudnak megülni a fenekükön, a férjem lelkesen beszélt a barátaival külföldi dolgokról, kiderült, hogy van valakinek közülük ismerőse, mi pedig mondtuk, hogy ’oké, akkor menjünk Új-Zélandra’.

Új-Zéland felett útban Auckland felé Wellington-ból

Mennyi idő alatt zajlottak le az előkészületek és a költözés?

Összesen három hónap volt. Azt az utat választottuk, hogy eladtuk   mindenünket -a lakásunkat amin majdnem veszítettünk, mondjuk éppen csak, hogy nem veszítettünk rajta a svájci frankos hitel miatt. Ezen kívül is gyakorlatilag mindent eladtunk vagy eladományoztunk, a bútoroktól kezdve a játékokig. Úgyhogy igazából a három hónap arról szólt, hogy minél kevesebb cuccunk maradjon. Végül öt bőrönddel költöztünk.

Új-Zéland az úticélod, de nem tudod, hogyan kezdj neki az előkészületeknek? Segítünk: https://mindenamikulfold.hu/member/zsuzsi-f/

Ennek már négy éve. Hogyan alakult azóta az életetek? 

A legkisebb gyermekünk, ovis, a két nagyobb már iskolás, bár Anna is már utolsó éves az oviban, mert itt öt évesen kezdik az iskolát. A legnagyobb, Réka már utolsó évét tölti az általános iskolában, ami itt hat év. Ezután megy majd a Intermediate-be, ami egy kétéves átvezető a gimnáziumba, Gergő pedig ötödikes. A férjem az IT-világban dolgozik, annyi különbséggel, hogy most már saját magának dolgozik, nem egy bizonyos cégnek. Én pedig elkezdtem a tanácsadást, bár az első évben gyakorlatilag mindent csináltam, takarítottam, bébiszitterkedtem, ami éppen adódott. Ennek is megvan az oka, a férjem első munkája, ami miatt gyakorlatilag ide jöttünk, nem úgy alakult, ahogy elterveztük. Kiderült, hogy amiről azt gondoltuk, hogy jó pénz, egy háromgyerekes családnak gyakorlatilag a minimálishoz sem elegendő, így folyamatosan mínuszban voltunk. Itt az volt a szerencsénk, hogy Magyarországon mindent eladtunk, így volt mit úgymond felélni. Tehát kellett a plusz bevétel. Persze, nem mondom, hogy takarításból el lehet tartani egy családot, de a semminél több, Máté pedig közben plusz munkákat vállalt. Így nem volt akkora a mínusz, de körülbelül így is 50 ezer dollárt tudunk elszámolni az első másfél évünkre. Ezért is szoktuk mondani, hogy érdemes minél több pénzt összegyűjteni kiköltözés előtt. Ha bármi is történik, ne a pénz miatt kelljen hazamenni idő előtt. 

Ha fel szeretnél készülni az új-zélandi életre akkor Zsuzsi e-bookja Neked szól! Mindennapi élet, hasznos információk! Itt van lehetőséged megvásárolni: https://gumroad.com/l/iOQZx

Hogy sikerült a kilábalás ebből? 

Sokan szokták mondani, hogy nekünk mekkora szerencsénk van. Odáig igaz ez, hogy valaki felvette a férjemet dolgozni. Az első két év viszont nagyon nem volt egyszerű. De már nem is gondolkodunk ezen, mert megcsináltuk. Ezután sokáig azt hittük, hogy nem lehet munkát váltani, a férjem ezért, nem váltott, nem keresett, mert úgy tudtuk, hogy a vízuma miatt nem lehet. Aztán kiderült, hogy igazából szabad, csak sokkal jobban mutat, hogyha az első két évben ugyanannál a cégnél vagy. Így elkezdett munkát keresni, és hipp-hopp, meg is lett a tartózkodási engedélyünk, hiszen már jobb fizetést kapott, az előző cégéről pedig kiderült, hogy vizsgálódnak is ellenük, így pont jókor váltott. 

Sokkal jobb lett ezután? 

Azt gondolom, itt indult el az életünk úgy igazán. Beljebb tudtunk költözni a városhoz és én is tudtam rendes, szakmámba vágó munkát vállalni. Recruiterként helyezkedtem el először fix, határozott idejű szerződéssel, majd Recruitment Managerként egy olyan cégnél, amely külföldről hozott be munkaerőt mindenféle szakmai területre. Volt szerencsém dolgozni építőiparral, egészségüggyel, IT-val, kertészetek különböző verzióival és még sok másik területtel. Azt mondhatom, hogy az elmúlt két évben végre elkezdtük építeni az életünket. 

Milyen az élet Új-Zélandon? Mit szeretsz benne a legjobban?

Szabad. Nekem mindig a szabadság szó jut az eszembe erről. Az, hogy nem szólnak bele abba, hogyan élsz. Értem ezalatt akár a kormányt, akár azt, hogy az utcán nem szól meg senki azért, mit hogyan csinálok. És nem is akarják megszabni. Ezt nagyon élvezem. Ezenkívül pedig rendkívül nyugodt, úgyhogy ez a kettő: szabadság és nyugodtság. Értsd ezt úgy, hogyha mondjuk valakiben kicsit jobban benne van a boogie, mondjuk a húszas évei elején-közepén jár, New York álmai városa, akkor lehet, hogy azt mondaná, unalmas. Viszont így, három gyerekkel, családdal, ideális. Mert nem kell féltened őket, oda engeded el a gyerekeket, ahova csak akarod. Evidens, hogy itt is vannak rossz emberek, de ez egy igazán nyugodt és biztonságos kis szabad ország.

Mi az, amit a legkevésbé szeretsz? Van olyan, amit nem kedvelsz?

Azt hiszem, pont azt, ami ebből a „szigetvilágiságból” fakad, hogy nincs versenyhelyzet. Ezt otthon nem is nagyon értik, európai gondolkodás- vagy életmóddal egyszerűen elképzelhetetlen. Most megpróbálom. A minőségre akarok kilyukadni, arra, hogy itt senki nincs rákényszerítve arra, hogy egyre jobb és jobb legyen. Nem akarom ezt a szót használni, de egyelőre nem találok rá jobbat, néha minden kicsit középszintű tud lenni. Nem hajtják azt az érzést, hogy hogyan lehetne még többet vagy még jobbat kihozni valamiből vagy valakiből, mert ők enélkül is nagyon jól megvannak. Ez az állandóság, stagnáló színvonal a jellemző. 

Külföldre mennél, de nem mennek az idegen nyelvek? Nyelvtanáraink segítenek: https://mindenamikulfold.hu/a-csapat-aki-segit-neked/nyelvtanarok/

Milyen az oktatás Új-Zélandon?

Én szeretem, bár ugye a magyar oktatást nem próbáltuk, mert pont azelőtt költöztünk, hogy a legnagyobb gyermekünk iskolás lett volna. A nagylányunk SNI-s volt otthon, logopédiai suliba kellett volna járnia és eleve nem is tanítottak volna neki angolt, csak negyediktől heti egy-két órát, mert otthon az a felfogás, hogy ez megzavarná a gyereket. Őszinte leszek, erről azért tudnék vitatkozni azokkal a tapasztalatokkal a hátunk mögött, amiket itt szereztünk. Rögtön másodikba került, nulla angol tudással és már egy év után ott tartott, hogy megtanult angolul és a magyarja ugyanúgy fejlődött. Sokat segített neki és számunkra fontos élmény volt, hogy nem választják külön a gyerekeket. Azt tudom mondani, ha az oktatásra gondolok, hogy Magyarország az egyik véglet, Új-Zéland pedig a másik. Itt integrált oktatás van és csak azok járnak speciális iskolába, akiknek extra segítségre van szükségük. És ezt az autizmusra is értem, Rékáéknál van Asperger-szindrómás gyerek, de kerekesszékes tanulója is van a sulinak.  Ez nagyon jó, mert nem az elszigetelődést erősíti, hanem azt, ami itt egyébként is nagyon megy: a másság elfogadását. A helyi tanárokat csodálom, hogy hogyan tudják ezt csinálni. Általánosban egy évig egy tanár van, ő tanít minden tárgyat, így neki mindenkit tudnia kell kezelni, ez nem lehet könnyű. Ilyen szempontból pedig teljesen érthető, hogy nem könyvalapú az oktatás. 

Ez a nagy különbség a két ország oktatási rendszere között? 

Ez fontos különbség, itt az első hat év az alapozás. Fontos cél, hogy a gyerek eljusson odáig, hogy tudjon írni, olvasni, számolni és önállóan tanulni. Úgy gondolják, ha ez megvan, akkor utána bárki bármit meg tud tanulni, ha akar. És ez a másik fő vonal, arra figyelnek, hogy élmény legyen iskolába járni, hogy felkeltsék a diákok érdeklődését és elérjék, hogy a gyerek szeressen bemenni a suliba. Szerintem ez nagyon jó hozzáállás. Tudok negatívabb dolgot, ami például kicsit zavar: Gergő nagyon jó matekos, pár másik gyerekkel, másik évfolyam matekját csinálják már, de így is sokszor tud unatkozni. Mi mondjuk a tanító néninek, hogy nyugodtan adjon neki több feladatot, mert unatkozik, de erre nem tudnak maradéktalanul figyelni. Bár nem tudok rájuk dühös lenni ezért sem, hiszen annyiféle gyerekre kell odafigyelniük, úgyhogy érthető  ha ez már nem fér bele. Tehát egyik rendszer sem lehet minden szempontból ideális, de nekem itt sokkal több a pozitívum. Itt vannak olyan órák például, ahol feldolgoznak egy adott témát több szemszögből. Nemsokára mennek majd egy közeli szigetre, ami helyi madarak rezervátuma. Felülnek egy kompra és a helyszínen fognak tanulni azokról az állatokról, amik ott élnek. A túra előtt az volt a feladat, hogy mindenki saját maga nézzen utána, mit lehet tudni a szigetről, az ottani madarakról, majd erről prezentációt kellett készíteniük. A legvégén egy játékos vetélkedőn tesztelték, ki tud a legtöbbet a szigetről. Folyamatosan arra ösztönzik őket, hogy saját maguk találják meg az infókat és legyenek önállóak. Az önállóságra is hozok egy példát. Amikor kijöttünk és először bementünk az iskolába, nekem nagyon fura volt, hogy a tanár nem hozzám beszélt, hanem a gyerekhez. Akkor először automatikusan válaszoltam a gyerek helyett és kedvesen rám is szóltak, hogy oké, de ő a gyereket kérdezte. És mennyire igazuk van. A gyerekek itt folyamatosan azt látják, hogy szabad és lehet beszélni, ez pedig nagyon jó dolog. 

Milyen az óvoda? 

Ausztráliához hasonlóan itt sem kötelező az ovi, de általában mindenki viszi a gyerekét. Három éves kortól jár rá támogatás, azaz 20 ingyenes óra, előtte teljes mértékben fizetős. Az összege, támogatás nélkül, hogyha Ausztráliához hasonlítok, sokkal olcsóbb. Amíg nem kaptunk támogatást, 200 dollárt fizettünk, 6 órára, de abban az étkezés is benne volt. Sok ovi csinálja például azt, hogy ha van a közelükben nyugdíjas otthon, akkor elmennek oda programként az idősekkel játszani. Van olyan nap, amikor a könyvtárból mennek hozzájuk, vagy van egy hölgy, aki kiscsirkét meg tojást visz nekik és arról tanulnak meg főznek. Belecsempészik a nevelésbe a gyakorlatiasságot. 

Ha Új-Zéland a célod akkor Zsuzsi e-bookja Neked szól! Mindennapi élet, hasznos információk! Itt van lehetőséged megvásárolni: https://gumroad.com/l/iOQZx

Hogy állnak a gyerekek a magyar nyelvvel?

Réka a legjobb ebben, Gergőnek nagyon nehéz. Ő teljesen keveri a két nyelvet, úgy működik az agya, hogy észre sem veszi, melyik nyelven beszél és nála már az angol kezd dominálni. Annánál teljesen az angol, ilyen nyelvkörnyezetben indult meg a beszéde, hiszen korán kezdte a bölcsit, az egy dolog, hogy otthon magyarul beszélünk. Ő inkább az angolt fordítja vissza magyarra és alapvetően nem is szeret magyarul beszélni. 

Mit csináltok a szabadidőtökben?

Nekünk ebben volt egy kis fennakadás, főleg nekem, mert én voltam a gyerekekkel. Auckland nagy területen helyezkedik el, egyszerű programok vannak. Elmentünk például egy cirkuszi vásárba, a gyerekek még emlékeztek ilyenre otthonról, aztán megláttunk hat lakókocsit, hogy „Húha, ez a cirkuszi vásár?” Az elején sokkoló élmény, hogy nincsenek olyan nagyszabású dolgok, csak nagyon kevés, de aztán rájön az ember, ez más, mint egy városi környezet. Sokat lehet a szabadban lenni, itt a tengerpart, a családok sokat járnak focizni.

Néha elmegyünk egy-egy ugrálóváras, trambulinos helyre, de ezekből jelentősen kevesebb van, mint máshol.  Itt ötmillió ember van a két szigetre, nem éri meg ezeket a helyeket nagy számban fenntartani. Viszont így is van mit csinálni, az a fontos, hogy rengeteg időt lehet a szabad levegőn tölteni. 

Külföldre költöznél, de nem tudod merre indulj? Segítünk! Keresd a Minden ami külföld partnereit, hogy minél felkészültebben tudj nekivágni az utadnak, ha itt az idő! Ausztrália, Új-Zéland, Amerika akár Kanada? Nyelvi nehézségek? Megoldás? Csapat, aki segít Neked!

Ide vagy a bal oldali képre kattintva tudod felvenni egyszerűen a kapcsolatot Partnereinkkel!

Szólj hozzá