Minden Ami Külföld | Facebook és Messenger – mi lenne, ha nem lenne? - Minden Ami Külföld
iranytu_feher
iranytu_feher
Minden ami külföld
  • 1280x720facebook

Facebook és Messenger – mi lenne, ha nem lenne?

Az utóbbi időben többször is tapasztaltuk, hogy e két kedvelt közösségi felületünk összeomlott, így nem tudtuk elérni ismerőseinket és a hírfolyamot sem lehetett végigpörgetni. Ennek apropóján arra voltunk kíváncsiak, mi lenne, ha a Facebook és a Messenger egyik napról másikra csak úgy eltűnnének. Ismerősök véleménye, illetve szubjektív összegzés következik.-Paulikovics Réka írása

A Facebook első verziója a Harvard Egyetemen készült el 2004 februárjában – megalkotói az egyetem két hallgatója Mark Zuckerberg és Edward Saverin voltak. Eleinte az egyetem belső közösségi hálózataként működött, ám 2006 szeptemberétől nyilvánossá vált, azóta bárki regisztrálhat. Ez a világ legnagyobb közösségi hálózata, 2012. október 4-re egy-, 2017 júniusára pedig a kétmilliárd felhasználót is elérte. 2019 harmadik negyedévében az összes havi aktív Facebook-felhasználó 2,45 milliárd volt. 

A regisztrált tagok 10%-a az Egyesült Államokban és Kanadában, 16%-a Európában, 41%-a Ázsiában és 33% a világ többi részén él. Ezek az adatok az Egyesült Államok és Kanada lakosságának 70% -ával, Európa lakosságának 52% -ával, Ázsia lakosságának pedig 23% -ával egyeznek meg. 

A Facebook-hoz szorosan kapcsolódik a Messenger alkalmazás, amely 2011 augusztusában jelent meg. Az emberek havonta több mint 9,5 milliárd fényképet küldenek el az ismerőseiknek a Messengeren keresztül és minden hónapban több, mint 900 millió ember használja az alkalmazást. Alig két nappal azt követően, hogy a Messengerben elindult a videohívási funkció, már 1 millió hívás történt a platformon.

A fenti számok is azt mutatják, hogyha egyik napról a másikra eltűnnének az életünkből, valószínűleg sokkal nehezebb lenne a kommunikáció. Arról nem is beszélve, hogy ennek a két alkalmazásnak köszönhetően pofonegyszerűen beszélgethetünk akár több ezer kilométerre élő barátainkkal is. Hogy mit tennének az emberek ezek nélkül? 

A legutóbbi párórás szünetet követően ismerőseimnek, barátaimnak tettem fel a kérdést, mi történne velük, ha egyszer csak úgy ébrednének reggel, hogy eltűnt a két kék kis ikon a telefonjukról. 

Kezdjük egy 16 éves, Finnországban élő sportolóval és a nővérével, aki viszont Magyarországon él és dolgozik. Bence elmondása szerint valószínűleg nem lenne könnyű, de az ő korosztályában prioritást élvez az Instagram és a Snapchat, így az ő kapcsolatait kevésbé viselné meg, ha eltűnne a Facebook és a Messenger. Nővére ezt válaszolta a kérdésemre: „Facebook és Messenger nélkül tökéletesen tökéletlen lenne az életem, legalábbis az első napok mindenképp. A napjaim első es utolsó gondolata általában a ’hol a telefonom?’ Az első pár Facebook- és Messenger-mentes napomon valószínűleg elvonási tüneteim lennének, mert annyira hozzászoktam, hogy ha egy percem is van, megnézem, hogy mi történik a nagyvilágban. Viszont úgy gondolom, egy bizonyos idő elteltével rájönnék, hogy több időm lenne a valósággal foglalkozni és nem a virtuális világgal. Több időm lenne olvasni, többet tudnék a családommal lenni, este pedig korábban elaludnék – ami jó hatással lenne az egészségemre is.”

A következő barátom Magyarországon él, a mi kapcsolatunk olyan, hogy bár nem beszélünk minden nap, erős hátországai vagyunk egymásnak évek óta. Érdekes módon soha nem a kék alkalmazások voltak a kettőnk közötti kommunikáció elsődleges felületei, de azért előfordult, hogy itt beszéltünk. Lássuk egy harmincas évei elején járó fiatalember véleményét: „Ez nehezebb kérdés, mint az ember elsőre gondolná. Egyrészről, azt hiszem, maga a pokol. Olyan szinten váltunk függővé a technológia által, hogy bele sem gondolunk, milyen természetesnek vesszük ezt a tudást és hatalmat, amit ad. Az emberek közösségi médiától való függősége pedig néha nagyon durva, sőt ijesztő, ráadásul súlyos esetben komoly pszichológia problémákat okozhat. Minden szabad pillanatban a telefonhoz nyúlok, reflexből, ha épp nincs “semmi érdekes” a való életben. Pedig mennyi minden történik ilyenkor, amiről épp lemaradunk… Gyakorlatilag az életünk. Ha egyik pillanatról a másikra eltűnne, nagyon komoly következményekkel kéne számolnunk, sokaknak lenne szó szerinti elvonási tünete. Az amúgy is instabil személyiségek sajnos még mélyebbre zuhannának. Olyan új problémákat vetne fel egy ilyen helyzet, amit sokan csak segítséggel tudnának megoldani. Ennek ellenére hiszem, hogy utána egy emberibb, őszintébb társadalom lehetnénk, ahol újra a megfelelő értékrendek szerint látnánk magunkat és másokat is, nem pedig lájkok és követésszámok hamis illúziói alapján.”

Az egyik legjobb barátnőm évek óta Svájcban él, vele például 99 %-ban Messengeren tartom a kapcsolatot, a maradék egy százalék az, amikor itthon van és találkozni tudunk. Tudni kell róla, hogy nemzetközi színtéren dolgozik, nagyon sokat utazik és rengeteg ismerőse van. Mindkét karantén alatt Svájcban ragadt és az idei karácsonyt nem töltheti Magyarországon. És hogy Ő hogyan gondolkodik? Lássuk! „Szívem szerint és első gondolatra azt mondanám, hogy atyaég, ez szinte túlélhetetlen, hiszen nekem innen ez az elsőszámú felület a kapcsolattartásra. Ám valójában kilenc hónapja azt mondtam volna, hogy az ember belepusztulna – ha nem is szó szerint – hetekig-hónapokig tartó bezártságba, aztán tessék, már a második évadban is rendesen benne vagyunk. Elsőre biztosan én is pánikba esnék meg utálnám, hogy eltűnt, de az, akit meg akarsz találni, azt úgyis megtalálod. A legrosszabb az lenne, hogy szerintem egy csomó olyan embert elvesztenénk az életünkből, akik nem a legközelebb állnak hozzánk, de fontos, értékes adalékai az életünknek még akkor is, ha nem gyakori és nem is túl intenzív a kapcsolattartás. Csak egy példa: posztol az illető valamit, arról eszedbe jut, kicsit dumáltok, aztán hetekig megint semmi, és mindez szinte kizárólag Facebookon és Messengeren zajlik. Szóval szerintem az ilyen emberekért lenne kár, az hozzánk igazán közelállókat kevésbé érintené, hiszen felveszem a telefont és rájuk csörgök.”

A következő interjúalany ismét egy hölgy, aki épp Székesfehérvár és Győr között ingázik a mindennapokban. Tudatosan él és igyekszik sok időt tölteni a természetben. Következzen most az ő véleménye: „Én tartok néha közösségi portál-mentes napokat, nagyon jól tudnak esni, és ez az egy-egy nap szerintem teljesen vállalható. A hosszabb távú megvonás más, biztosan felforgatna mindent, főleg a telefonszámlámat, de sokkal több konfliktus megelőzhető lenne, ha telefonon, szóban és nem írásban ’kellene’ mindent megbeszélni. Szerintem kezd abnormálissá válni, hogy az emberek mindent csak messengeren bepötyögnek, hagynak üzenetet és el van intézve, nem baj, ha a másik nem nézi meg vagy nem érhető el. Üzenet elküldve, tehát csíny letudtuk – ezeket a dolgokat nagyon nem szeretem benne. Így belegondolva, lehet, hogy sűrűbben fogok ’mentes’ napot tartani, sokkal jobban örülök, ha valaki felhív és hallom a hangját.”

Végül, de nem utolsósorban a legjobb barátnőmet is megkérdeztem, aki március óta a pandémiás helyzet miatt gyakorlatilag a munkája 90 százalékát online formában bonyolítja. Természetesen van olyan egyéni konzultációja, amit Messengeren végez videóhívásban, de mikor megkérdeztem, mi történne, ha ezek eltűnnének, egyáltalán nem esett kétségbe. Tudatosan építette fel a vállalkozását, a kapcsolatait, szuper honlapja van, tanfolyamokat egy teljesen független alkalmazással tart online, a podcast adásai pedig a saját honlapján kívül a legnagyobb videómegosztón is elérhetők. Ennek ellenére, mivel a közösségi média jelenlét ma már elengedhetetlen, biztosan negatív hatással lenne az első pár hétben az életére, de ahogy a fentebb olvasható véleményekben is láthattuk, az élet nem áll meg ezek nélkül az alkalmazások nélkül. 

Ha nem lenne Facebook és Messenger, valószínűleg sokkal többet lépnénk ki a komfortzónánkból, mert bár sok-sok alkalmazás van, ami alkalmas a kapcsolattartásra, ennyi mindent egyikben sem találunk meg. Többet találkoznánk személyesen vagy legalább többször hívnánk fel egymást. Valószínűleg, mint oly sok minden másnak az életünkben, az egészséges szint lenne a kulcs, vagyis az egyensúly a virtuális és a való világ között. Azt ki kell mondani, hogy ezek az alkalmazások az életünk részei, nem is nagyon tudunk és akarunk rajta változtatni, a hiba sokszor akkor csúszik a gépezetbe, amikor túlzásba visszük. Tehát nem szabadna függenünk tőlük. Nem szabadna azt várnunk a telefon mellett ülve, hogy mikor ír már vissza a másik (mert ugye láttuk, hogy aktív és miért nem válaszol, hogy teheti stb.). 

Az én tanácsom az, hogy jóra használd! Kövess olyan oldalakat, amik érdekelnek, a többivel pedig ne foglalkozz, mert sokszor az a baj, hogy elveszünk az információ áradatban. Ha ezt meg tudod tenni, már sokkal kevesebb időt töltesz majd a Face-en. Igen, mi is ott vagyunk, kövess minket, hiszen tényleg hasznos információkkal szolgálunk: https://www.facebook.com/mindenamikulfold. Ha pedig úgy érzed, mindent megtudtál már aznap, rengeteg dologgal lefoglalhatod magad. 

És hogy mit csinálhatsz helyette, mivel töltheted az idődet? 

Olvasás – biztos mindenkinek van olyan könyv az életében, amit már rengeteg alkalommal el akart olvasni. Legyen ez most! Napi egy óra olvasás Facebook-ozás helyett. Nem nagy áldozat, mégis óriási változás. 

Játék – puzzle, kártya, társasjáték. Akár egyedül, akár párban vagy társaságban nagyon jó időtöltés, szórakoztató és repül vele az idő. Közösségi program – média nélkül. 

Meditáció – fantasztikus módja a tétlen idő eltöltésének. Higgyétek el, jó érzés megtalálni a boldogságot a csendben. 

Sport – nem győzik hangsúlyozni a szakemberek, hogy mennyire fontos a testmozgás – és lehet kicsiben is, nem kell maratont futni. Fél óra Facebook vagy fél óra séta? Szerinted melyikkel jársz jobban? 

Gondolj csak bele, 20-25 évvel ezelőtt közösségi média nélkül éltünk. És valahogy mégis felnőttünk. Igen, tagadhatatlan, hogy vannak csodálatos dolgok, amelyeket a technológia segítségével megtehetünk. Szép dolog, hogy sokkal könnyebben kapcsolódunk a bolygón lévő hétmilliárd emberhez, mint valaha. A lényeg a mérték, mert az a fontos, hogy egy adott dolog boldogságot, célt vagy kiteljesedést hozzon. Ha úgy érzed, a közösségi média egy kicsit eluralkodott rajtad, csak lépj hátra. 

És lépj ki! Vár a világ. Mindig is itt volt. És itt lesz. 

Szólj hozzá