Hitler vagyona

A híd alól induló, igénytelen csak a német népért élő, de velejéig gonosz, embertelen Hitler képe él leginkább az emberek tudatában. Pedig a Führer nem hogy milliomos de multimilliomos volt a maga idejében. Már kancellárrá választása előtt is jelentős vagyonra tett szert a sörpuccs utáni luxus börtönbe vonulásakor írt Mein Kampffal, ami miután kormányfő lett szinte kötelező olvasmánnya vált, így még jobban duzzasztva Hitler számláját, amit természetesen Svájcban jegyzett nehogy már adót kelljen utána fizetnie. -Kosza írása

Ha érdekel olvasd el ezt a cikket is: Hitler a hadvezér

Az adó fizetéssel egy idő után egyébként sem kellett foglalkoznia, hiszen egy kormányrendelet a kancellárt mentesítette az adófizetés alól. A szó szoros értelmében kivezették őt a német adófizető listájáról. Nem csak a könyvéből fogyott szép számmal, ami máig a világ legkeresettebb de legkevésbé olvasott műve. A jó tanuló diákok és szorgalmas jól teljesítő munkások ajándékba kapták elismerésként. Hitler kancálárrá és örök vezérré válása után minden költségét, minden kiadását még a magán jellegűeket is az állam fizette, pedig nem lett volna rászorulva. Előszeretettel vásárolt festményeket különböző műtárgyakat, ingatlanokat, nem sajnálta az állam pénzét. Felvásárolta régi szülőházát, és ha nem tetszett neki valahonnan a kilátás, akkor az útban lévő földeket is mindegy, hogy lakott e ott valaki vagy nem. Jó kis történet erről, mikor alpesi házából úgy ítélte meg, nem elég tiszta a kilátás zavaró ott lentebb egy két birtok. Bizalmasa Borman lesétált a tulajdonosokhoz és felajánlotta, hogy vagy elfogadják az földjük értékének háromszorosát és elmennek szép szóval ,vagy nincs pénz és irány Auschwitz. Mondanom se kell, hogy mi mellett döntöttek. Ez követően, hogy ne zavarja semmi a kilátását a Führernek ledózeroltak mindent, ami az útban volt. Hitler mindenért fizetett ha volt annyi esze az embernek hogy eladja neki amire éppen vágyott a „jóember” és nem is volt szűkmarkú. Volt miből költekezni, mert nem elég, hogy minden kiadását az állam állta, de még különböző alapítványok teljes kezelése is Hitler kezében volt, amelyekben közel 1 milliárd birodalmi márka felett rendelkezett. Az már nem is volt tétel, mikor a képével kibocsátott postai bélyegek után 50 millió márkát kapott egy ünnepélyes ceremónia keretében. Rengeteg műkincs festmény volt a tulajdonában nagyon készült rá, hogy a háború végeztével létrehozza a világ legnagyobb és leggazdagabb múzeumát és képtárát. Halálakor jókora vagyona a bajor állam kezelésébe került már amit megtaláltak, vagy hozzáfértek. Rengeteg pénze maradt svájci bankoknál titkos számlákon. Hitler kiváló kapcsolatokat ápolt még a háború idején is észak-amerikai cégekkel, amiből komoly meghallgatások is voltak. GM már az USA-val való hadba lépés után is adott el teherautókat a német hadseregnek, amit annyival söpörtek le mikor kérdőre vonta őket az amerikai szenátus, hogy ők gazdasági cég és a profit a lényeg ők nem politizálnak, aki fizet annak szállítanak. 

Hitler odafigyelt arra is, hogy ne csak a vezető réteg éljen anyagi fényűzésben, hanem a legutolsó német katonai is. Egy közkatona ma értékre átszámított fizetése 3000 EUR volt abban az időben, ami manapság is jó pénz. Persze, hogy ezt megadhassa mondhatni furcsa gazdasági húzásokkal élt a német pénzügyminisztérium. Az elfoglalt országok valutáját ¼ ére rontották, hogy így a birodalmi márka értéke az egekbe szálljon. Ennek volt oka, hogy a német katona hazai földön nem csak is a meghódított területeken költhette a pénzét. Mondhatni aki elfogadta a Führer feltételeit, az igencsak jó anyagi körülmények között élhetett. A gyári munkások is megengedhették maguknak évente egyszer, hogy az olasz Riviérán töltsék a szabadságukat. Persze amelyik német nem fogadta el az új feltételeket, annak nem szívesen lettünk volna a bőrében. Legjobb esetben is egy haláltábor vendégszeretetét élvezhette a háború végéig, de nem volt ritka a giotin sem. Gondolok itt Sophie Sholra a fiatal egyetemistára, akinek annyi volt a bűne, hogy Hitler ellenes röplapokat szórt ki. Nem teketóriáztak vele sokat, gyorsan elválasztották a fejétől. 

A németek jól éltek, de ennek hatalmas ára volt. A zsidók és a keleti meghódított területek teljes kifosztása az utolsó evőeszközig kellett ahhoz, hogy a Führer megteremthesse a nép jólétét és a hadsereg felszerelését a háborúra. Nyugat-Európában viszont mindenért fizettek, már legalábbis addig amíg felsejlett a végső győzelem. Ezért érte meglepetésként például a francia borászokat, hogy nem csak úgy elvitték a jobbnál jobb borokat, hanem megfizették az árát. Hitler gyarapodott rendesen korlátlan pénz felett rendelkezett, de azt a javára kell írni, hogy aki elfogadta ténykedését, azzal a réteggel nem bánt szűkmarkúan, legyen az német honpolgár, vagy akár csak egy kollaboráns.

A cikkben elhangzottakért felelősséget nem vállalunk. Ez a cikk nem feltétlenül tükrözi a mi álláspontunkat! Mivel szeretjük az elgondolkodtató, érdekes írásokat a Tiédet is várjuk szeretettel vagy ha szívesen megosztanád tapasztalataid, de nem erősséged az írás jelezd és egyeztetünk Veled akár egy interjút.