Minden Ami Külföld | Keresztes hadjáratok kicsit újragondolva - Minden Ami Külföld
Minden ami kulfold logo feher
Minden ami kulfold logo feher
Minden ami külföld
  • keresztes hadjaratok

Keresztes hadjáratok kicsit újragondolva

A kereszténység a legnagyobb világvallások egyike, de az biztos, hogy Európában a leggyakorlottabb. Az embereknek valamiben hinnie kell, különben nem találna igazán értelmet a rövid garanciával ellátott életében. De nem erről akarok itt beszélni, hanem, hogy az emberek hitét miként használták ki és használják ki a mai napig, olyanok, akik nem hisznek semmiben csak saját magukban és a pénzben hatalomban. -Kosza írása

A hétköznapi emberek tudatában leginkább az a képzet él, hogy a középkori keresztes hadjáratok célja, a hitetlenek és barbár pogányok civilizálása volt. Persze akik nekivágtak a nagy útnak szép számmal akadtak köztük akik hittek is ebben és ezért áldozták a vérüket. Mint minden háborúnak a keresztes hadjáratoknak is legfőbb célja a területszerzés, hódítás volt. Az európai királyságainak kiváló pénzszerzés volt egy egy ilyen hadjárat, de az egész gazdaság számára elég jövedelmező volt, persze mindaddig, amíg a hadak nem kezdtek már el itt a kontinensen hőbörögni, fosztogatni. Például a Dózsa féle parasztlázadási is keresztes hadként indult, csak mikor a hadba vonuló jobbágyok rájöttek, hogy nem is valósul meg a „program” és nem fognak ők is némi zsákmányhoz jutni, sőt irány haza aratni, mert a földesúr nem engedi, hogy holmi katonáskodással múlassák az időt, hát akkor átcsapott egy pusztító lázadássá, amit elég nehezen tudod megfékezni a hatalom. Ez csak egy hazai példa volt, tehát elképzelhetjük, milyen brutális dolgok történtek még. 

Persze volt olyan hadjárat, ami el is jutott a szentföldre, de kevesek kivételével a haszonszerzés volt a fő szempont. A hadsereget leginkább nincstelen lovagok, harmad szülött fiúk és szegény jobb életre vágyó kalandorok alkották. A civilizálni induló hadak óriási pusztítást végeztek, majd meglepődtek, mikor ők is ezzel találták magukat szembe a bosszúszomjas megtámadottak részéről. 

A háborúban nagy pénz van ezt már az akkori emberek is tudták és mivel a kincstárak az egyre nagyobb kiadásaikat nem tudták már finanszírozni a felvett hitelek visszafizetni így nem volt jobb megoldás, mint valami ideológiai alapon egy kincsekben gazdag területet megtámadni és kifosztani. A Bizánci császárnak meg kapóra jött, hogy a arabokat becsmérelve, segítséget kérve a keresztény világtól hatalmát szilárdan tarthassa még jó ideig. Valljuk be őszintén, hogy ezek valójában rabló hadjáratok voltak. 

Igazi keresztes háború talán egy volt, legalábbis az én véleményem szerint. Mikor is a nagyhatalmak minden ellenérzésüket félretéve a harmadik birodalom ellen fordultak. Itt nem a pénzszerzésen volt a hangsúly, hanem, hogy egy megalomán ember ellen és hadserege ellen fogjanak fegyvert, akinek semmi nem volt elég. Hitler szinte megkapott mindent különösebb ellenállás nélkül a nyugati hatalmaktól, de mikor lerohanta Lengyelországot, látszott, hogy nem fog megállni, amíg az egész világot lángban nem borítja és hatalma alá nem hajtja. Őt nem lehetett lekenyerezni, szép szóval meggyőzni, hogy azért ezt már nem kéne. Kiderült, hogy csak az erő nyelvén ért. Ezért nevezte Eisenhower tábornok katonáit kereszteseknek, mert ők tényleg nem az anyagiak, vagy a hatalom miatt, hanem akár a kontinensen ragadt családtagjaik, vagy csak egy szabadabb világ kedvért harcoltak. Németországot nem szántották be, mint a „kedves” keresztény lovagok tették a meghódított közel keleten. Németországot újjáépítették, és ma alig 60 évvel az elvesztett háború után ismét a világ meghatározó gazdasági és politikai hatalmai között van. 

A keresztes hadjáratok azonban valóban használtak Európa fejlődésének. Gazdaságilag és kulturális szempontból egyaránt lényeges volt. Kicsit enyhült a bigott vallásosság, kitágult az emberek világképe, megismerték, hogy a barbárok néhol jóval civilizáltabbak, mint maguk a civilizálók.

Virágzásnak indult kereskedelem, melyen Indiából és Kínából kiindulva érkeztek a karavánok a közel keleti partokhoz, ahonnan Itáliai hajók vitték tovább a termékeket Dél-Európa nagy kikötöibe és innen szerte a kontinens minden zugába.  A középkori Európa megismerte a ruhafestés technológiáját a színes ruhák viselésének előnyeit, az ételek ízesítését, a porcelán és üveg termékek használatát, a puskapor, iránytű praktikusságát. 

Egy új nagy birodalom emelkedett ki ezen a területen a török birodalom, ami már nem engedte a szabad kereskedelmet a távol keletről, komoly vámokat vetettek ki a termékre. Mivel egy komoly katonai potenciállal rendelkező hatalomról beszélünk, így nem lehetett őket erővel jobb belátásra bírni. Új útvonalat kellett találni, mert Európa már nem nélkülözhette a megismert és megkedvelt távol keleti kincseket. Ennek következménye lett Amerika és a világ nagy felfedezéseinek megindulása. 

Mondhatjuk, hogy akkor igenis sokat köszönhetünk ennek a rabló hadjáratnak induló, de végül rengeteg tudást meghonosító, kultúrákat ütköztető háborúnak. 

Szólj hozzá