Költözés külföldre: mit ad és mit vesz el? – 4. rész

Nyereségek és veszteségek a munka és a munkahely kapcsán. Sorozatunk negyedik részéhez érkeztünk.
andi – Minden Ami Külföld

Mint minden helyzet, minden külföldre költözés is más. Mindenki másképp éli meg. Mást veszít és mást nyer. Sőt. Még családon belül is más és más az érintettek megtapasztalása, minden egyes családtag saját, egyéni helyzetben van. A „hogyan éljük meg a külföldre költözést” függ a személyiségünktől, az addig átélt pozitív és negatív tapasztalatoktól, az otthonmaradók – otthonhagyottak – hozzáállásától (támogatnak vagy inkább tiltanának). Attól is függhet mennyire voltunk bevonva a külföldre költözésről szóló döntésbe (gyerekek esetében különösen fontos szempont lehet), de az elkötelezettségünkön is sok múlhat. A cikksorozat célja az elgondolkodtatás. Erre is gondoljatok, erre is készüljetek. Maximum nem történik meg. Szóval mint mindig: ami hasznos vedd ki, ami nem, dobd ki.

LEMARADTÁL? – ugrás a cikksorozat elejére >>>

Munkahely

Egy munkahelyváltás nem csak külföldre költözés esetén jár nyereségekkel és veszteségekkel. A lista valószínűleg eleve elkészült, ha Te döntöttél a munkahelyváltás mellett. A veszteség oldalon szerepelhet a megszokott közeg, az útvonal, a kollegák (nem feltétlenül mind), egy jó főnök – bár nincs kizárva, hogy pont a főnök miatt került a váltásra sor.

Az „ottmarad” kupacba kerülhetnek ezen felül a jól bejáratott munkafolyamatok, az ismerősök a társosztályokon vagy a szalag mellett, a közös ebéd vagy kávészünetek. A külföldre költözés során egy extra nagyon nagy valószínűséggel még felkerül ide: a nyelv. Bár nincs kizárva, de valószínű, hogy az új országban az új munkahelyen nem magyarul fognak és fogunk mi beszélni.

Költözés külföldre: készen állsz lejjebb adni a státuszdoból, új szakmát tanulni. Na és mindezt átfordítani pozitívra? Olvasd el, gondold át!

Szakmai kihívások

A veszteség oldalra ezen felül felkerülhet még a szakma is. Mert nem mindenki tud a meglévő / volt szakmájában elhelyezkedni külföldön. Legalábbis nem elsőre. Persze ez is – mint nagyon sok minden más – az „attól függ” kategóriába tartozik. Olyan forgatókönyv is lehetséges, hogy a szakma marad, csak újra kell tanulni az elejétől – mint ahogy hallottam az ausztráliába költöző magyar villanyszerelőkről.

Vagy az is lehetséges, hogy tanulni ugyan nem kell, de néhány év szakmai gyakorlatot ipari tanulóként – felnőtt, akár deres fejjel! – egy helyi mester mellett viszont végig kell csinálni. A fizetés ilyenkor – ha van – esélyes, hogy köszönőviszonyban sincs azzal, amit az adott szakmában egyébként, képzett és végzett, regisztrált mesteremberként meg lehet keresni. Arról nem is beszélve, hogy ez elég nagy presztízsveszteség lehet – mesterből újra tanoncnak lenni. Még ha csak átmeneti időre is. Bár ennél legalább látszik az alagút vége. Megéri vajon a költözés?

Ugyanis szakmától függően az sincs kizárva, hogy az eddigi szaktudás és ismeret mehet a dobozba, és teljesen más területen, esetleg annak is csak az alján tudja valaki elkezdeni megmászni a szakmai lépcsőfokokat. Takarítás, pincérkedés, fekete mosogatás, szakképzelten ápolói munkákkal kezdve. És igen, bárkiben előtörhet a kérdés: megérte? Megéri? De erre mindenki csak saját maga tudja a választ.
Az elcsüggedésből kilábalandó tegyük fel magunknak a kérdést. Na de mi van a nyereség oldalon? Röviden: sok sok-sok kihívás. Vágjunk is bele!

Költözés külföldre: veszteségből – nyereségbe

Nézzük végig a fentebb összeszedett veszteséglistánkat és nézzünk meg az egyes tételek nyereség oldalát. A megszokott munkahelyi közeg, ha jó volt, akkor van mire vágyni, miért tenni az új helyen, ha rossz… akkor van mihez hasonlítani és megtalálni a jobbat (ha lehet) a mostaniban. Lehetni lehet, elvégre mégiscsak megléptük, és külföldön vagyunk, nem? A beilleszkedés pedig kétségkívül segít a rugalmasságunk és alkalmazkodóképességünk fejlesztésében. Amennyiben akarjuk.

A munkába járási útvonal nem csak a település felfedezésére ad lehetőséget, hanem az új kollegákkal történő beszédbe elegyedésre is jó ürügy. Az emberek általában szeretni szokták, ha segítséget kér valaki tőlük. Nosza, hátha van valami jó ötletük a bejutást megkönnyítendő! A kollegákhoz a következő részben még visszatérünk. Szóval, mi is a következő a listánkon?

Új munkahely – új folyamatok. Ez még egy magyarországi munkahelyen is így lenne. Ide viszont hoztad magaddal egy másik országbeli, egyedi látásmódodat. Szerencsés esetben értékelik a meglátásaidat, megfogadják a javaslataidat. Több helyen is azt olvastam, hogy az első három hónapban csak figyelni érdemes, hogy átlássuk rendesen a folyamatokat, mielőtt bármilyen változtatási javaslatot tennék le az asztalra.

Azonban arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy nem mindenhol veszik jó néven a „kibicek” beszólásait. Mert hát, mégiscsak idegenek vagyunk, kakukkfiókák egy jól bejáratott kulturális közegben. Ebben mi lehet a jó? A tanulás. A megfigyelések. Másoké és önmagunké. Hogyan reagálunk egy-egy elutasításra, és miért úgy. Miben tudunk MI fejlődni. Mit és hogyan tudnánk úgy kommunikálni, hogy kedvezőbb fogadtatása legyen a javaslatainknak? Önfejlesztési lehetősége tárháza áll előttünk.

Meg ugye a nyelv

Hát igen, és végül – de nagyon nem utolsó sorban – ott van az új nyelv kérdése. Mert hacsak nem beszélünk folyékonyan, bőven lesz mit fejlődnünk e téren. Sőt, igazából még akkor is, ha folyékonyan beszéljük – csak nem pont azt.

A szókincs, a nyelvtan és a kiejtés önmagában nem adja ki egy nyelv egészét. Például van egy csomó eufemizmus (szépítő kifejezés) amit az egyes nyelvekben, vagy talán inkább nyelvjárásokban használnak. Amiket aztán másodnyelvűként nagyon jól félre lehet érteni. Vagy nem megérteni. Ilyen például a „passed away” használata a „died” helyett. Vagy a várandós (pregnant) helyett a „zsemle a sütőben” (bun in the oven) kifejezés.

A másik ilyen kupac az idiómák (nyelvjárás, tájszólás; csoportnyelv). Ilyen például a „I’d crawl through broken glass” (kb. „törött üvegen kúsznék”) amit nekem egyszer sikerült szóról szóra értelmeznem és az adott kontextusban számomra annak hitelességét rombolta, aki mondta. Néhány hónap eltelt már mikor belefutottam abba, hogy ez mit jelent valójában. Na, ezért is fontos, hogy a beszélő figyelembe vegye a hallgatóság hátterét. A többségünk másodnyelves volt. A kifejezés egyébként kb. olyasmit jelent, hogy nagy kényelmetlenséget és akár kockázatot is vállalva mindent megteszünk azért, hogy elérjünk valamit.

Költözés külföldre és a nyelvi-kulturális finomságok

Meg ugye ott van a történetem középiskolai angolóráról. „Egy teli vasúti vagonban utazunk és nagyon meleg van. Mi a legudvariasabb módja annak, hogy valakit megkérjünk, hogy nyissa ki az ablakot?” szólt a tanárnő kérdése. Az osztály dolgozott és előállt ezzel: „Would you mind opening the window please?” (Lenne oly kedves és kinyitná az ablakot?). Mire a tanárnő: „Nem nem. It’s hot in here, isn’t it?” (Meleg van itt, nem?). És többszörözd meg ezt az angolórát és megkapod a mindennapi életet külföldön. Mármint a briteknél. Az amerikaiak tapasztalatom szerint sokkal egyenesebb stílusban kommunikálnak. Meg azok a kanadaiak is akikkel összefutottam. Szóval nem csak a nyelv számit, hanem a mögöttes kultúra is.

Továbbá biztos vagyok benne, hogy a többi idegen nyelvnek is megvannak a maga buktatói és kihívásai. Ahogy a magyarnak is. „Tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit.”

<<< ELŐZŐ RÉSZ

KÖVETKEZŐ RÉSZ >>>