Közel 3 évvel a COVID után
Élet, kihívások és tapasztalatok.
Még mindannyiunkban élénken élnek 2020 tavaszán kezdődő időszak „élményei”. Mindannyiunknak voltak sokkoló, voltak negatív, de pozitív tapasztalatai is ebből az időszakból. Kíváncsiak vagytok, 3 interjúalanyunk hogyan élte meg, három különböző országban ezt az időszakot? Roland, Zsuzsi és Szilvi megosztja veletek saját megéléseit ebből az időszakból.
Írta: BOGI – Minden Ami Külföld
Élet a COVID előtt
Három ország, három élet, három különböző élethelyzet, de a COVID okozta élethelyzet mindhárom életre hatással volt. Milyen volt az életük a pandémia előtt? Roland Magyarországon, távmunkában dolgozott és mellette egy közösségi irodát is működtető egyesület elnökségét is ellátta, Zsuzsi Új-Zélandon, alkalmazotti státuszban dolgozott és élte a dolgos hétköznapjait a családjával, Szilvi akkor már 2 éve Angliában élt férjével, 2 gyermekükkel, a harmadikat várva. De hogyan és mi változott életükben 2020 tavaszán? Lássuk!
Szabályozások és korlátozások
Roli: “Most visszatekintve úgy érzem kicsit megéreztem mi fog történni. Az akkori azonnal intézkedéseket szükséges lépésnek tartottam. Én egy közösségi házat és közösségi irodát működtető egyesületnek vagyok az elnöke. Amikor bejött a COVID19 Európába, eltűntek az emberek az irodából, és mi a bezárás mellett döntöttünk. Ekkor még nem voltak korlátozások. Szóval mi az egyesülettel kvázi megelőztük a kormányzati intézkedéseket.”
Zsuzsi: “Én vegyes érzésekkel éltem meg a korlátozásokat. Részben örültünk, hogy tudtuk komolyan veszik, láttuk, hogy elég konkrét terv van arra, hogy miképp is kezeljek a helyzetet. Naponta tartottak bejelentést az aktuális helyzetről. Személyesen három gyerekkel otthon tartózkodni folyamatosan erő- es türelempróbáló volt, de emellett összehozó bája is volt a történetnek. A kislányom a mai napig említi az ablakba kihelyezett mackókat, amiket sétaink során láttunk, illetve jó volt látni, hogy mindenki a maga módján próbált valahogy valami kedvességet belecsempészni a mindennapokba. Kis üzenetek, viccek, mini ugrálók rajzolva a járdára, ablakokba, ajtóra tűzve, ilyesmik. Szóval egyszerre volt jó es rossz is.”
Szilvi: “Bevallom mi úgy éreztük, hogy lehetetlen küldetés lesz megoldani a mindennapokat. Akkor a gyerekek, 7 és 2 évesek voltak és mellettük egy újszülött babával, félelmetes kihívásnak tűnt. Mielőtt lezárták az országot, a legnagyobb gyereknél óriási láz jelentkezett, akkor még nem volt szó a COVID-ról, lezárásokról, DE nem vihettük be a kórházba, orvos nem volt hajlandó megnézni csak azt a jótanácsot kaptuk, hogy próbáljuk csillapítani a lázát, és mellé 2 hét karantént is kaptunk, úgy, hogy még a COVID előszele sem volt jelen a publikus médiában – ők nyilván tudhatták már akkor mi érkezik, de mi akkor nem értettük mi történik velünk.”
Az életet érintő változások
Roli: “Mivel én otthon dolgoztam, és amúgysem éltünk túl nagy társasági életet, eleinte szinte semmi nem változott, azt nagyon sajnáltam, hogy az egyesületi élet kicsit leépült. Az egyesület meetup-jait és megbeszéléseit áttettük online-ra, így tudtuk folytatni a közös munkát.”
Zsuzsi: “Nálam nagy változást hozott. Megszűnt a munkahelyem, viszont ennek köszönhetően kezdtem bele a saját vállalkozásba, ezért nagyon hálás vagyok. A férjem, dolgozhatott otthonról és azóta sem kellett visszamennie; ez azért nagyobb szabadság nekünk.”
Szilvi: “A férjem munkáját pozitívan befolyásolta a pandémia. Informatikus, és miután minden munkavégzés átállt online-ra több új projekt is érkezett és szabadabban is dolgozhatott. Az én munkámat elsőkörben nagyon negatívan érintette, hiszen lezárták a határokat, nem lehetett utazni, új vízumkérelmeket beadni, a folyamatban lévőket megállították, akiknek meg volt a vízumok – nem léphettek be az országba, nagyon sok utómunka, információgyűjtés következett, hogy folyamatosan nyomon tudjam követni az aktuális helyzetet és jól tudjak reagálni rájuk. Mi vidéken élünk, így a hétköznapi dolgok, mint pl. a bevásárlás, az elején gondot okozott és emellett, a legkisebb gyermek április 9-en született meg, és pont a születés előtti időszakban zárták le az országot, mondanom sem kell, hogy az egészségügy káoszban, az orvos, aki műtött volna már nem volt elérhető, a folyamatok, a vizsgálatok szervezése, az időpontok – minden kaotikus volt…. senki nem tudott igazán semmit, bizonytalanságban éltünk mi is. Nem tudtuk, hogy mi lesz és a határzár miatt otthonról sem tudtunk segítséget kérni, megterhelő időszak volt. Visszatekintve összességében még így is egy nagyon jó időszakként éltük meg családilag, még ha furcsa is ezt most így kimondani.”
Gyermeknevelés, család
Roli: “Nálunk akkor még nem volt gyermek a családban, mosolyog Roland, úgyhogy át is adom a hölgyeknek a szót.”
Zsuzsi: “Új-Zéland gyorsan megszervezte az iskolai online oktatást. Az óvoda azért nehezebb volt, hiszen ott nem tudtak online foglalkozást tartani, ami teljesen érthető – így nekem ez volt a legnagyobb kihívás. Emellett ami így visszatekintve már picit vicces, hogy úgy láttam, hogy minden háztartás a COVID ideje alatt, legalábbis Új-Zélandon biztosan, kisebb pékséggé alakult át. Rettentő mennyiséget sütöttünk, mondjuk én inkább csak próbálkoztam.”
Szilvi: “Nagyon egymásra voltunk utalva. Az igazi kihívást az jelentette, mikor kiderült, hogy bezár az óvoda és az iskola. Hogyan csinálsz programot két ilyen korú gyermeknek, egy újszülöttel a karodban, úgy, hogy ne sérüljenek és ne 0-24-ben a képernyőt bámulják – ami ugye sokkal egyszerűbb lett volna. Nem fogok hazudni néha persze tabletezhettek, de próbáltuk nem erre helyezni a hangsúlyt. A leginkább talán a középső gyermek – aki akkor már 3 éves volt – sínylette meg, mert nem lehetett olyan programokon részt venni, amit igényelt volna, a sport, a mozgás, a közösségi programok elmaradtak. A mai napig érezhető ebben picit a lemaradása.
Ez az időszak volt az, amikor, rájöttünk, hogy valamit tennünk kell, mert egyedül nem bírjuk. A nagyobbik fiúnál kerestünk lehetőségeket online oktatásra, amit a COVID után is megtartottunk és már a középső is részt vesz hasonlókon. Ha nincs a pandémia, a lezárások, akkor valószínű nem állunk neki az ilyen típusú lehetőségek felkutatásának, főleg nem ekkora intenzitással, de nagyon hálás vagyok, hogy megtettük, mert a mai napig nagyon sok pozitív hozadéka van számunkra.”
Betegség és tragédia
Roli: “A feleségemmel mindketten elkaptuk a vírust még akkor, amikor csak nagyon bonyolult volt teszteltetni, és csak onnan tudtuk, hogy az ő több kollégája COVID-os lett, így hetekig házi karanténban voltunk. Én pár napig voltam náthás, ő kicsit tovább, aztán még úgy 2-3 hétig nem érzett ízeket. De szerencsére ennyivel megúsztuk. A közvetlen környezetünkben nem volt tragédia. A masszőröm kórházba került és majdnem meghalt, de szerencsére felépült és azóta teljesen egészséges.”
Zsuzsi: “Szerencsére, a mi családunkat teljes mértékben elkerülte a tragédia COVID kapcsán, ezért hálás vagyok.”
Szilvi: “Nálunk voltak kihívások ezen a területen is. A középső gyerekkel történt egy nagyobb baleset, és mondanom sem kell, hogy ebben az időszakban nagyon máshogy üzemelt a mentő és a sürgősségi – így egy ilyen komoly sérülésnél 2,5 órát vártunk a mentőre… egy fejen lévő nyílt sebbel… Azóta, tapasztalatból tudom – ez fél óra várakozási időre csökkent. A másik ilyen erősebb egészségügy sztori az volt, amikor a legkisebb gyermekkel az újszülötti ultrahangra 7 hónapot vártunk /van, aki 1 évet…/, most úgy érzem ezek a folyamatok is helyreálltak azóta.
Tragédia is történt sajnos, anyukám a COVID alatt hunyt el Magyarországon, és a lezárások miatt nem tudtam hazamenni, intézkedni, és sajnos a temetésre sem tudtam elmenni. De az ügyintézés során annyi pozitív tapasztalatom volt, hogy online sok dolog végére tudtunk így is pontot tenni.”
Életterületek tartós változása
Roli: “Persze, vannak tartós változások. Az egyesületi élet sajnos teljesen leépült, és azóta sem állt vissza a 2019-es szintre. De ez csak részben köszönhető a COVID-nak, sokkal inkább hatott az, hogy több aktív tagunk külföldre költözött. Az életünk területei, folyamatai is változtak – persze, mint mindenkinek. Egy jó darabig nem lehetett menni szinte sehová. Némi időbe telt, mire visszaszoktam ahhoz, hogy már lehet – újra. Én jól elvoltam itthon, nem hiányzott igazán az éttermezés például. A természetbe ugyanúgy tudtunk járni, és az elég volt, az mindig feltölt. Ami hiányzott, az az utazás. Előtte évente kétszer-háromszor voltam külföldön valamilyen munka, konferencia ügyben, és még ezen kívül évente egyszer külföldön nyaralni, és évente 1-2 alkalommal belföldön valamilyen wellness szállodában pár napra. Ezek hiányoztak, és a mai napig nem épült vissza – részben a munkám megváltozása miatt, részben mert kvázi elszoktam tőle, aztán az anyagi és családi helyzet miatt, illetve, hogy most minden szabadidőmet és elég sok pénzemet egy közösségi iroda nyitásába fektetem.”
Zsuzsi: “Nálunk, ahogy említettem is korábban tartósan az változott, hogy mindketten itthonról dolgozunk. Más talán annyira nem, hiszen az otthoniakkal, előtte is online tartottuk a kapcsolatot, és azóta is. A helyiekkel abban az időben egyértelműen kevesebbet tudtunk találkozni, jó ideig egyáltalán nem. Azóta szerintem mindenki jobban értékeli a személyes találkozást, mint előtte.”
Szilvi: “Az online élet megerősödése tartósan megmaradt. Megerősítette a családot az egymásrautaltság, hogy hogyan hozzuk ki ebből az időszakból a lehető legjobbat, a párkapcsolatunk erősödött, még jobban összekovácsolódtunk, erősödött a családi összetartás is, illetve itt van még az online tanulás lehetősége a gyerekeknél – ez mind-mind pozitív. Azt is észrevettem, hogy azóta sokkal könnyebben vesszük az akadályokat. A 90 éves nagymamám többször említette, hogy számára ez az időszak ugyanolyan volt, mint egy háborús helyzet, amiből ki kellett hozni a legjobbat – igaza van. Amiket ebből az időszakból megtartottam az pl.: a heti online bevásárlás, ruha vásárlás – előtte ezeket személyesen intéztem.”
Hétköznapok és személyes nézőpontok
Roli: “Kérdezted, hogy milyen visszatekinteni… én már nem foglalkozom azzal az időszakkal, előre nézek. Az oltásellenesség mértéke és ereje megmutatta, mekkora baj van a társadalmunkban, mennyire terjed az ostobaság. Nekem ez egy máig feldolgozatlan trauma, ha úgy vesszük, és a mai napig nem tudok vele igazán mit kezdeni. A COVID előtt voltak a laposföld hívők, meg a chemtrails hívők meg ezeknél kisebb összeesküvésekben hívők, de ezeket lényegtelen kisebbségnek tartottam. Ami viszont a COVID alatt történt, az számomra felforgató volt, főleg, hogy családon belül is volt ilyen, és erről a mai napig nem szívesen beszélek. Én nem éreztem ennyire veszélyesnek a lezárásokat, nem érzem, hogy most máshogy tekintenék a szabadságra. Mivel engem nem érintettek közvetlenül negatívan a korlátozások, nem dramatizáltam túl, mint sokan. A szabadság, a szabad mozgás és közlekedés a modern világunk, a nyugati kultúra velejárója, és ezt senki nem vitatta el soha, a korlátozások nem a szabadság megnyirbálására irányultak, hanem az emberek védelmére. Csak a radikális jellemzően szélsőjobboldali emberek gondolják úgy, hogy “COVID-diktatúra” van vagy volt, és ők élték meg nagyon negatívan a korlátozásokat. Az értelmes, gondolkodó és nyitott emberekben ez nem okozott ekkora drámát, mert látták a miértjét.”
Zsuzsi: “Ez most lehet kicsit megosztó lesz, de nekem egy nagyon érdekes élmény volt, mindig is szerettem a sci-fiket, az apokalipszis filmeket es kicsit nekem ezt hozta, milyen lenne: HA. A legfontosabb, hogy nekem Új-Zéland biztonságot adott. Totálisan biztonságban éreztem magam, tudtam, hogy kézben tartják a dolgokat és nem kell izgulnom. A tapasztalat ebből az időszakból, amit mindenképp szeretnék megosztani veletek, az az, hogy miután több emberrel is tartom a kapcsolatot a világ több pontjáról, rettentően formálja a világlátásunkat, az, hogy hol is élünk, kik vesznek körül minket. A világ, amiben élünk, totálisan szubjektív. Érdekes, hogy én sem úgy éltem meg a korlátozásokat, hogy elvették a szabadságomat, pedig én kifejezetten nem szeretem a szabályokat.”
Szilvi: “Nem fogom szépíteni – r…t nehéz volt. Főleg az eleje, amikor január elején jött a levél, hogy mehetnek a gyerekek iskolába majd Boris Johnson bejelentette, hogy akkor márciusig maradnak a lezárások és minden marad ahogy volt – azért az nem volt egyszerű. Amit újra ki tudok emelni – azért is mert ez számunkra egy hihetetlen fontos hozadéka volt ennek az időszaknak – az a családi élet, és a párkapcsolat megerősödése. Amit magammal hoztam és szeretném nektek is átadni: „Soha nem tudhatjuk, hogy mi fog történni.” Az első sokk után fel kell állni, menni kell, csinálni – helyreállni, előre nézni. Beleállsz, csinálod, nem adod fel. Kihozod az adott napból azt a legjobb maximumot, amit lehet. Amikor végre feloldották a korlátozásokat, persze jött az az érzés, hogy na végre, lehet utazni… elvihetem a gyerekeket óvodába, iskolába és nekünk is marad egy kis időnk magunkra, és minőségi idő kettőnkre. De hozzáteszem, mi talán nem voltunk annyira bezárva itt vidéken. Le tudtunk menni a tengerpartra. A nyomás ellenére nem oltattuk be magunkat. Egészségügyi okok miatt is, de abszolút családi döntés volt, közösen a férjemmel. Nem láttuk, nem látjuk a negatív oldalát annak, hogy nem vettük fel az oltásokat. Mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a munkahely nem helyezett minket nyomás alá, ez az igazi szabadság, hogy nem kellett kényszer hatására ezt megtennünk.”
Ez a cikk hiteles beszámolókat és érzéseket fogalmaz meg az interjúalanyok életéről a COVID időszaka alatt, mélyrehatóan feltárva azokat az élményeket, amelyek mindenki számára ismerősek lehetnek. Figyelem, a cikk célja nem az egyének befolyásolása, a cikk tartalma személyes véleményeket, nézőpontokat tartalmaz.
Tudtad?
A pozitív gondolkodás nemcsak arról szól, hogy boldogabbak vagyunk és pozitív hozzáállást mutatunk az eseményekhez vagy helyzetekhez. De nem is jelenti azt, hogy rózsaszín szemüveget viselsz, minden csupa szivárvány és egyszarvúk ugrándoznak körülöttünk. Egyszerűen fogalmazva, ez egy életfilozófia, amely hosszú távon segíthet abban, hogy valódi értékeket hozz létre az életedben, és olyan készségeket fejlessz ki, amelyek a hétköznapi napokat élvezetesebbé teszik számodra.
Hogy érzed magad a bőrödben?
Épp új életszakasz vagy váltás előtt állsz? Érzed, hogy valami nincs
teljesen rendben, de nem tudod mi az? Szeretnél változtatni, de nem tudod, hogyan kezd el? Szeretnéd tudni mihez kezdj a tehetségeddel? Milyen karrier lenne a legideálisabb adottságaid szerint?
Nóra segítségedre lesz, hogy kiutat találj a bizonytalanságból és iránymutatást, hogy a megfelelő úton indulj el vagy haladhass tovább! >>>
Forrás(ok):
Személyes interjúk
Külföldre vágysz? Érdekelnek a hasznos tanácsok, személyes élmények? Keresd profi tanácsadóinkat, nyelvtanárainkat, ha nem akarod, hogy meglepetések érjenek! Szörfözz a Minden Ami Külföld oldalán!
Kérj segítséget profi tanácsadóinktól, nyelvtanárainktól:
partnereit, hogy minél felkészültebben tudj nekivágni az utadnak, ha itt az idő és ne érjenek majd semmilyen meglepetések!
Anglia, Ausztrália, Új-Zéland, Amerika akár Kanada, vagy Európán belül maradnál?
Megoldást keresel?
Csapat, aki segít Neked: Ide kattintva fel tudod felvenni a kapcsolatot Partnereinkkel és Szakértőinkkel!
A csapból már majdnem mindenhol a Minden ami külföld folyik és nap, mint nap törekszünk arra, hogy minél több emberhez jussanak el naprakész információk, valós tapasztalatok!
Kövesd a Minden Ami Külföld csatornáit és ne maradj le a fontos, hasznos és sokszor érdekfeszítő témákról:
📳
PODCAST csatornáinkon meghallgathatod a beszélgetéseket is, úton-útfélen Veled vagyunk:
🎧⚛️
Ha tetszik ami csinálunk akkor lehetőségeidhez mérten kérlek támogasd a munkánkat az alábbi képre kattintva, akár havi szinten. Köszönjük!
Szólj hozzá