Melbourne, a sportimádók zarándokhelye

Minden év elején már türelmetlenül várom, hogy Ausztráliában, Melbourne-ben megkezdődjön az év első Grand Slam tornája, az AUS Open. 1905 óta rendezik meg ezt a tornát, de egészen a 80-as évek végig nem tudott olyan elismerésre szert tenni, mint a másik három GS (Wimbledon, Roland Garros, US open). Ekkor költöztették a versenyt a jelenlegi helyére Melbourne-be és a pályák borítását is füvesről, keményre cserélték. Innentől indul az igazi AUS open időszámítás.- Kosza írása

Ez a borítás a legkedveltebb a jelenlegi tenisz mezőnyben. Így itt talán a legkiegyenlítettebbek a mérkőzések. Nincsenek „királyok”, mint Wimbledon-ban Federer vagy Párizsban Nadal. Melbourne-ben a menők közül bárki felemelkedhet a csúcsra, de itt fordul elő legtöbbször, hogy esélytelennek tartott játékos hódítja el a trófeát. A játékosoknak nemcsak egymással, de hihetetlenül forró és száraz ausztrál időjárással is meg kell küzdeniük. A sokszor az éjszakába nyúló csatákat az ausztrál közönség szinte önkívületi állapotban ünnepli végig. Ők olyan angolosan franciásak. Megvan bennük a hidegvér, feleslegesen nem hangoskodnak, hallgatnak a bíró intéseire, ha csendre utasítja őket, de ha szurkolnak annak súlya van. Belengi hangjuk az egész várost! A sajátjaiknak nagyon tudnak drukkolni, már-már sportszerűtlenül, óriási nyomás alá helyezve az ausztrál játékos ellenfelét.

Melbourne-i pénzügyi negyed mellett elterülő tenisz komplexum az éjszakai fényáradatban felejthetetlen látványt nyújt talán utánozhatatlan. Kiélezett gyors labdamenetek, iszonyú erős szervák, amik ezen a kemény borításon érvényesülnek a legjobban, a már szinte elfeledett szerva röpte játék jellemzi az ausztrál nyílt bajnokságot. 

Több híres ausztrál teniszező indult innen a világkarrier felé és hódította el hazája legrangosabb tenisz trófeáját. A mai nagy fenegyerek, a mind a pályán mind az életben nagy botrányokat kavaró Nick Kyrgios is ausztrál születésű. Kyrgios ha többet koncentrálna a játékra és nem a mókázás, bohóckodás jellemezné stílusát, akár a legnagyobbak közé is emelkedhetne. Amíg ezen nem változtat, addig nem sok esély van rá, hogy egyszer a melbourne-i éjszakában őt ünnepelhesse a közönség. 

A legnagyobb név az AUS openen is Federer. Ha ő pályára lép akkor biztosított a szervezők számára a teltházas aréna. Ilyen marketing értékkel semelyik másik teniszező nem rendelkezik. Stílusa, tudása elkápráztató, közönségszórakoztató. 

Ausztráliában olyan nagy a tenisz népszerűsége, hogy szinte jegyet sem lehet kapni a meccsekre, ezért a szervezők a pályákat körülvevő zöld parkokban hatalmas kivetítőkkel biztosítják, hogy senki ne maradjon élmény nélkül. 

Az időjárás rengeteg fejtörést okoz itt a szervezőknek, mert olyan szélsőséges meleg és pára tud lenni, ami már veszélyezteti a játékosok egészségét is. Többször kellett ezért meccseket későbbi időpontra halasztani. Ezt elkerülendő építettek három behúzható tetejű, légkondicionálóval ellátott stadiont. 

Vannak akiket ez a nagy meleg, iszonyatos páratartalom nem zavar. Jó példa erre mikor pár évvel ezelőtt két spanyol, Nadal és Verdasco a melbourne-i éjszakában, a pokoli melegben olyan élményben részesítették a teniszrajongó közönséget, amit a mai napig senki nem tudott megismételni. Salak pályát idéző hosszúságú labdamenetek, elérhetetlen labdák visszaütése a háló vonala alatt, vagy kizuhanás a nagy győzni akarásban a közönség közé. Mondanom se kell, hogy közönség majd szétrobbantotta a stadiont a több, mint négy órás gigászi csata közben. Érdekes volt, mikor az egyik néző egyszer csak bekiabálta, „Nadal, vegyél feleségül”! Ritkán látni az Urak sportjában ilyen hangulatú mérkőzést. A titáni harcot végül Nadal nyerte. A két játékos barátian ölelkezve üdvözölte egymást, a hálónál, már amennyire erejük engedte. A közönség hosszú perceken felállva ünnepelte a két gladiátort, mert amit aznap a pályán műveltek, az minden teniszrajongó álma. 

Nem csak az ausztrál opent, hanem 3 hónappal később a gyönyörű kis melbourne-i szigeten az Albert Park-ban rendezik a Forma1 évadnyitó futamát. Mindig izgalmas csatákat láthatunk, hiszen itt vetik be először a csapatok a legújabb fejlesztéseket. Ezek nem mindig váltják be a reményeket, így többször láthatjuk elfüstölni a legnagyobb csapatok autóit is. A pálya meg külön kuriózum. Technikás, nehéz kanyarok, kevés előzési lehetőség, kiszámíthatatlan féktávok. A rajt utáni kanyarban még olyan sztárok is falban végezték, mint Sebastian Vettel, vagy Fernando Alonso. A hőség itt sem kedvez a versenyzőknek és a gépeknek. A versenyzők három vagy akár négy kilogrammot is vesztenek a testsúlyokból egy-egy verseny alatt, és sokszor a kiszáradás határán vannak. A gumik iszonyú gyors kopása, a motorok pokoli megterhelése jellemzi az ausztrál GP-t. 

Ha eljutunk egyszer Ausztráliába, akkor érdemes az év elején indulni és legalább 3-4 hónapot eltölteni ott. Akkor van esélyünk mind a tenisz, mind a motorsport imádatunknak áldozni. Ausztrália persze nem csak erről szól, ha már végre a kontinensre tettük a lábunkat. 

Mindenképpen látni kell Sydney-t, az operaházat a kikötőt. El kell látogatni az aranypartra, kipróbálni az ausztrál konyhát, élvezni a zamatos ausztrál borokat. Szörfözni egy nagyot az óceán kék hullámain, megmászni a félelmetes sziklákat, vagy tenni egy nagy motoros túrát az ausztrál vadonban. Skorpiók, krokodilok, koalák között róni az ausztrál pusztát. Régen még azért maradtak itt az emberek, mert erre voltak ítélve, mert mint börtönsziget kezdte pályafutását a legkisebb kontinens. Ma már többen nem tudnak elszabadulni, ott ragadnak, „rabok” lesznek. Ausztrália szépsége, egzotikuma, titokzatossága, bekebelezi Őket. 

A cikkben elhangzottakért felelősséget nem vállalunk. Ez a cikk nem feltétlenül tükrözi a mi álláspontunkat! Mivel szeretjük az elgondolkodtató, érdekes írásokat a Tiédet is várjuk szeretettel vagy ha szívesen megosztanád tapasztalataid, de nem erősséged az írás jelezd és egyeztetünk Veled akár egy interjút.