Varázslatos Japán

Az ősi hagyományokkal és a legmodernebb technika vívmányaival összhangban élő titokzatos szigetország még a mai napig is szinte ismeretlen a külvilág számára. Az igazi Japánt még hosszú ott tartózkodás alatt is nehéz megismerni. A zárt, az ősi törvényeket ma is tiszteletben tartó japán társadalom nem a közvetlenségéről, befogadó készségéről híres. Az állandó mosolyok és meghajlások mögött, elfojtott érzések, feszültségek lapulnak. Szorgalmuk, lojalitásuk megkérdőjelezhetetlen, munkamoráljuk világszinten elismert, de semmiképpen nem egészséges. A legtöbb öngyilkos a szigetországban vetett véget életének. – Kosza írása

Náluk már a legkisebb szégyenérzet is elég, hogy kiszálljanak az élet körforgásából. Az íratlan, de számukra követendő hagyományos törvények vallási tanítások az életüknél és többet érnek. Náluk a buddhista és síntó tanításoknak köszönhetően az elmúlás a halál nem egy szomorú esemény, hanem valami újnak a kezdete. Számunkra érdekes módon ők fehérben „gyászolnak”. Az élet csak addig értékes, amíg valódi értéket képvisel a munkájuk, amíg a becsületük tiszta és makulátlan. Japánban már egy szakítás is öngyilkosságot vonhat maga után, és nem feltétlenül a visszautasítás, mint inkább a megszégyenülés a feleslegesség érzése miatt.

Legtöbben egy munkahelyen töltik le egész életüket, és ezt néha a szó szoros értelemben kell venni. Egyre nagyobb gond, hogy a Japánok már szinte otthonuknak is a munkahelyet tekintik, nem járnak haza, azt a keveset, amit alvással töltenek, a munkahelyen teszik. Ennek következménye, hogy az emberi kapcsolataik olyan szinten teljesen háttérbe szorultak, hogy alig születik gyerek. A kormány már azt jutalmazza, aki kiveszi a szabadságát, vagy csak a munkaidejét dolgozza le és nem túlórázik.

Ennek a mentalitásnak köszönhetik viszont azt a hihetetlen fejlődést, amin a XIX. század végétől átmentek. Az 1800-as évek közepén még szinte feudális középkori szinten éltek. Több száz év lemaradásban voltak a nyugati ipari és gazdasági nagyhatalmak mögött, de alig száz év kellett, hogy behozzák ezt. Tudásvágy, elkötelezettség, lojalitás, alázat, amit az ősi hagyományokkal hoztak magukkal eredményezte ezt a kimagasló teljesítményt. A mai napig él bennük a szamuráj hagyomány ami „szolgálatot” jelent. Ennek a nagy odaadásnak vannak/voltak ezért árnyoldalai is. Gondoljunk csak a II. világháborús kamikázékra, akik öngyilkos akcióikkal meglepték, elborzasztották a világot. Vagy a borzalmas harakiri szokásra, amiben nem elég, hogy valaki kibelezi magát, de legjobb barátjának kell bevégeznie ha neki már nem marad ereje. Többek szerint bizonyos körökben még ma is dívik ez a szokás. A japánok mindenben a legjobbra törekszenek. Csúcs teljesítményű sportautók, hajó kolosszusok és legrettegettebb bűnbanda a yakuza. Ez a csoport sokáig uralta japán gazdasági és politikai köreit, de mára kezdenek kiöregedni. Érdekes módon a japánok körében már nem divat bűnözőnek állni.    

Ez a hipermodern, és ősi világ kettőssége teszi titokzatossá és érthetetlenné számunkra ezt a csodálatos szigetet.  

Óriási Buddha szobrok, Síntó szentélyek, pagodás templomok, tündérmesék tornyaira emlékeztető várkastélyok, különös ívű hidak, dúsan aranyozott templomok és elragadó szirmokban úszó japán kertek tartománya ez, ami vegyül a felhőkarcolók és csúcstechnológia világával. Japán a szamurájok, gésák és titokzatos rettegett ninják otthona. A hófödte Fudzsijama szent hegyének lábánál titokzatos templomok és pagodák bújnak meg. 

Gyáróriások, a legfejlettebb technika, világ leggyorsabb vonata évezredes formákat moderné varázsoló modern építészet, túlzsúfolt metropoliszok teszik oly ellenállhatatlanná a japán szigeteket. Olyan zárt világról beszélünk, amibe leginkább csak a japán filmek és irodalmi alkotások révén van betekintésünk, amik ma már a világirodalom és a filmtörténelem részét képezik. A híres Godzilla is a japán irodalom terméke, az ősi szörnyé, aki az emberek védelmére esküdött.  Pornográf alkotásaik a legigényesebbek és egyben a legbetegebbek. A horror filmjeikben is a teljes igényesség dominál, de olyan életszerűen mutatnak be mindent, hogy legtöbb ilyen alkotás betiltott. Szerintem pont a túlzott érzelem elfojtás, udvariaskodás miatt ezekben élik ki a leginkább valódi énjüket. 

A távol-keleti szigetország mindig képes valamivel meglepni, meghökkenteni az ide látogatókat vagy akár az egész világot. Gondoljunk csak a hírhedt Pearl Harbour elleni támadásra, mikor a világ legnagyobb gazdasági és katonai hatalmát támadták meg meglepetésszerűen, bár némileg kényszerből is. Hiszen hiába a csodálatos tájak a hipermodern technika, az ősi kultusz tiszteletben tartása, de egy valamiben nagy hiányt szenvednek, ami a modern gazdaság és ipar alappillére. Japán ugyanis nagyon szegényes mindenféle nyersanyagban és termőföldekben ezért mindezekből importra szorul, ami nagyon kiszolgáltatottá teszi. Nem véletlen, hogy a történelme folyamán leginkább ennek a kényszernek köszönhetően indított hódító háborúkat.  

Számunkra a japán konyha is elég érdekes, mondhatni undorító tud lenni. A sok nyers tengeri vagy akár nem tengeri hús számunkra nem túl vonzó, de ezzel a legtöbben csak addig vannak így, amíg meg nem kóstolják. Alapvető élelmiszerük a rizs, amit nagyon változatos módon tudnak elkészíteni. Sushi, ramen, soba, tempura, hogy csak egy két olyan ételkülönlegességet említsek, amit a hagyományos japán séfek által a szigetországban kell megkóstolni. A fugut meg az egyik legnagyobb ételkülönlegesség a világon. Ez a mérgező hal, fenséges élményt tud nyújtani, de ha nem megfelelően készítik el, akkor az utolsó élmény is lehet. 

Nem egy olcsó mulatság eljutni a japán szigetekre, mert nemcsak a repülőjegy, de maga az ott tartózkodás a mindennapi élet is pokolian drága. Érdekes módon ha jó rántott húst akarunk enni, akkor japánba kell ellátogatni. Annyira kedvelt náluk ez az egyszerű magyar étel, hogy tökélyre fejlesztették készítésének technikáját és külön csak rántott hús éttermeket üzemeltetnek amik világszinten elismertek.  

Soraimat egy hasznos japán mondással zárnám: „Hito wo norowaba ana futatsu” (Aki mást megátkoz, két sírgödröt ásson) 

A cikkben elhangzottakért felelősséget nem vállalunk. Ez a cikk nem feltétlenül tükrözi a mi álláspontunkat! Mivel szeretjük az elgondolkodtató, érdekes írásokat a Tiédet is várjuk szeretettel vagy ha szívesen megosztanád tapasztalataid, de nem erősséged az írás jelezd és egyeztetünk Veled akár egy interjút.