Új-Zéland, két szigetnyi utópia a déli féltekén

“Valami olyasmi, amit, amíg nem tapasztalsz meg, különösebben nem is hiányzik.”
A cím egy kicsit eltúlzottnak, és tipikus clickbait-nek tűnhet elsőre, viszont az első (vagy inkább az első 100) benyomásom Új-Zélandról tényleg ilyen reakciókat váltott ki belőlem.

Peringer Attila írása

Az érkezésem után néhány hónappal már nyilván nem csodálkoztam rá olyan intenzitással a kiwik – az őshonos madáron és a kevésbé őshonos gyümölcsön kívül az új-zélandiak széles körben elterjedt megnevezése – élethez való hozzáállására, arra az általános lazaságra és nyugalomra, ami jellemzi őket. Vagy, hogy bármerre kocsikáztam, szinte szürreálisan szép táj jött velem szembe. De kezdjük az elején.

Érkezés Új-Zélandra

2020. januárjában szállt le a gépem Christchurchben, pár nappal a 35. születésnapom után. Egy working holiday vízummal a zsebemben érkeztem, mely 1 éves tartózkodásra jogosított a Hosszú Fehér Felhő Földjén (Aotearoa, Új-Zéland neve maori nyelven). A koromnak csupán annyi a jelentősége, hogy a magyarok számára 35 év a vízum jelentkezés felső korhatára. Volt némi kétely bennem, hogy ennyi idősen kell-e egy ilyen kalandba belevágnom, felrúgva az itthoni kényelmes életemet, és megszakítani az eddigi karrier utamat. Ahogy közeledett az utazás időpontja, egyre erősebben éreztem, hogy jót fog tenni, ha kiszakadok az úgynevezett átlagos hétköznapokból. Feszegetem annak a bizonyos komfortzónának a határait. Valójában, azóta azt gondolom, sokkal gyakrabban kellene feszegetni!

Következzen a fejesugrás Új-Zélandba

Kiderült, ebben a medencében nagyon élvezetes úszkálni.
Az első pár napot Christchurchben töltöttem, le kellett futni a hivatalos köröket, mielőtt belekóstolok a backpacker életformába: autóvásárlás (a jelszó campervan, de erről később), bankszámlanyitás, adószám igénylés. Az ügyintézés minden esetben már-már zavarba ejtő egyszerűséggel és sebességgel zajlott, nem volt kifejezetten nehéz hozzászokni. Ez a későbbiek során sem változott, sosem éreztem, hogy bárhol, bárki pocsékolná az időmet, ami nagyon is jól tud esni az embernek.
Egyébként, ha már az autó szóba került: az utak minősége Új-Zélandon mindenhol kiváló, talán néhány egész ritka kivételtől eltekintve (a ’gravel road’ jelzésűeket azért okosabb elkerülni). Nekem ez itthon örök vesszőparipám, viszont kiwi földön gyakorlatilag esélyem sem volt panaszkodni. Valami olyasmi, amit, amíg nem tapasztalsz meg, különösebben nem is hiányzik, vagy legalábbis megszoktad azt, ami rendelkezésre áll. Viszont, ha egyszer belekóstoltál, többé nem akarsz mást. Igen, a sima, széles, hibátlan aszfaltburkolattal ellátott utak egyfajta függőséget okoznak, bármilyen viccesen is hangzik. Kezdi az ember úgy érezni, hogy ez tulajdonképpen jár neki. Hiába, Új-Zéland nagyon gyorsan magával rántja az embert, és még csak a kátyúknál, illetve azok hiányánál tartok. Hol van még a többi, magyar szemmel nézve sokkal extrémebb élmény, melyekkel kapcsolatban szép csendben azt érzed, hogy talán ez a normális, és a világ akár így is működhetne.

Az országban boldog-boldogtalan kempingezik. Ezt a jobb anyagi lehetőségekkel rendelkezők igazi lakóautókkal teszik meg, a többiek, gyűjtőnéven leginkább backpackerek, mint amilyen én is voltam, beérik az ún. self-contained autó kategóriával. Ez egy nagyon ötletes megoldás: általában, eredetileg 7 személyes családi autókat, vagy kisáru szállítókat alakítanak át lakóautóvá: a hátsó üléssorok, vagy bármi zavaró gyári kellék kikerül, a helyét pedig leggyakrabban a következő kombináció veszi át: ágy, alatta tároló rekeszekkel, egy kezdetleges, a konyha szerepét betölteni hivatott felépítmény (néhány polc, gázpalackos kemping sütő, működő csap stb.), ezen kívül egy mobil wc is mindig a szett része. Ez utóbbit többnyire senki nem használja, csak a self-contained minősítés megszerzéséhez van rá szükség. A lényeg: legyen az autód felkészítve rá, hogy legalább 3 egybefüggő napig kibírd kerekeken guruló lakásodban anélkül, hogy a civilizáció nagyszerű vívmányait (pl. zuhanyzó, hostel, angol wc, szupermarket stb.) igénybe kelljen venned. Mellesleg, a mobil wc annál is inkább szükségtelen, mivel Új-Zélandon bármelyik irányba indulsz, szinte kizárt, hogy 30 perces időtávon belül ne találnál egy – az esetek túlnyomó részében jól karbantartott és tiszta – illemhelyiséget. Nem gondolná az ember, hogy ez micsoda kincs, de itthon konkrétan éreztem a hiányát az első hetekben, miután hazaértem. Ha egy ország fejlettségi szintjét lehetne a nyilvános mellékhelyiség száma alapján mérni, Új-Zéland biztosan az elsők között szerepelne ezen a listán (is). Pedig a kellemes dallamokat játszó zenélő toaletteket még meg sem említettem (TIPP: a pictoni kompkikötő közelében találhatót kifejezetten ajánlom). A kiwik már olyan sok problémát oldottak meg sikeresen maguk körül, hogy ilyen finomhangolásokra is futja az energiájukból. 

Említettem a listákat: Új-Zéland időtlen idők óta az első két hely valamelyikét foglalja el azon a Transparency International által évente kiadott listán (CPI – Corruption Perception Index), mely az alapján rangsorolja a rajta szereplő országokat, hogy az állampolgárok mennyire érzékelik súlyos problémának a korrupciót. Egy percre sem merült fel bennem, hogy az ott tartózkodásom alatt bármilyen közbeszerzési eljáráson elinduljak, mintegy élesben tesztelve a rendszert, viszont a helyiek egyenessége, őszintesége, és minden hátsó szándék nélküli hozzáállása – gyakorlatilag mindenhez – igencsak szembetűnő volt. Még egy dolog, amihez nagyon könnyű hozzászokni, és nagyon nehéz belőle kiszakadni. Természetesen nem hiba nélkül valók ők sem, de azért gyakran éreztem csodálkozással vegyes irigységet a velük történő találkozások és beszélgetések során.

Enyhe elfogultság Új-Zéland irányába?

A fentiek alapján biztosan látszik, hogy enyhe elfogultság jellemez Új-Zéland irányába. 😊 Természetesen ez az ország sem tökéletes, ahogy egyik sem az. Viszont nagyon sokszor éreztem úgy, hogy jó az út, amin járnak, és a szó, ami rendszeresen eszembe jutott az ott tartózkodásom alatt: ez egy NORMÁLIS hely, többnyire normálisan működő rendszerekkel és folyamatokkal, ésszerű és betartható szabályokkal, általánosságban normális értékrendű emberekkel. Talán ez is épp eleget elmond róla.

A munkavállalásról, vagy pl. az országon belüli utazásokról még nem volt szó; előbbi azért is lehet érdekes, mert az utazásom épp a COVID járvány komolyra fordulása idejére esett, de legyenek ezek egy következő bejegyzés témái.

Ha esetleg kedvet kaptál Új-Zélandhoz, netán szívesen élnél is ott, viszont nem tudod, hogy fogj hozzá a tervezéshez, Petra lesz a Te embered:  https://mindenamikulfold.hu/member/petra-uj-zelandi-regisztralt-bevandorlasi-ugynok/

Ha Új-Zéland lett a célpontod és már a munkavállalás, vagy a lakásvásárlás témái foglalkoztatnak, vedd fel a kapcsolatot Zsuzsival! Sőt, Zsuzsi készített egy Új-Zéland kisokost is, amit itt szintén megvásárolhatsz: https://mindenamikulfold.hu/member/uj-zeland-karrier-tanacsado/

Ne feledd az angol nyelvtudást! IELTS nyelvvizsga a cél? Keresd Évit! https://mindenamikulfold.hu/member/ielts-nyelvvizsga-felkeszito/

Hasznos videók, beszélgetések ebben a témában: Youtube videók Új-Zéland