Minden Ami Külföld | ANZAC Day- Ausztrália és Új-Zéland
iranytu_feher
iranytu_feher
Minden ami külföld
  • Anzac day Ausztrália és Új-Zéland Minden ami külföld

ANZAC Day- Ausztrália és Új-Zéland

Milyen érdekes!? Az orosz- ukrán háború árnyékában elítéljük és embertelennek tartjuk a háborút, a vérontást. Ennek ellenére a legnagyobb ünnepek, legyen szó a világ bármely országáról, mind valamely nagy háborúhoz, csatához, vérontáshoz kötődnek. Július 4., március 15., ájus 9., hogy csak párat említsek a világból. 

Kosza írása

Természetesen Ausztráliának is van ilyen ünnepe. Nem is csak a sajátja, hiszen a „szomszédos” Új-Zélanddal együtt ünneplik  

„Anzac Day”. Ez az esemény, melyet április 25-én ünnepel komoly, pompával és felhajtással egybekötve a fent említett két ország, az Első nagy világégéshez (1914-1918) vezethető vissza. Az ekkor már politikailag és katonailag is függetlenedett Ausztrália és Új-Zéland a Brit Birodalom domíniumaként, de önálló döntéssel felajánlották szolgálataikat, csapataikat a Központi Hatalmak ellen. Ezt az egyesített ausztrál és új-zélandi haderőt nevezték egységesen Anzac hadtestnek. A katonák önként, a szó legszorosabb értelmében dalolva vonultak hadba, hogy Angliát megsegítve az öreg kontinensen harcoljanak a németek ellen. Igen ám, de mire kihajózott a kontingens, már annyit változott a helyzet, hogy el sem jutottak Európáig. Törökország belépése a Központi hatalmak mellett végül azt eredményezte, hogy gyors kiképzést követően, amit Kairó mellett kapott meg az Anzac hadtest, rögtön az első világháború egyik legnagyobb vérszivattyújában, a Dardanelláknál találták magukat. 1915. április 25-én tették partra az első Anzac egységeket, hogy segítsék a már több mint egy hónapja ostromló angol-francia csapatokat. Cél a „gyenge, rosszul képzett” török hadsereg térdre kényszerítése, Isztambul bevétele, Törökország térdre kényszerítése volt.  

A terv annyira jól sikerült, hogy mintegy 100 000 ember elvesztése után a csapatokat ki kellett vonni a Dardanellák partjáról

A terv annyira jól sikerült, hogy mintegy 100 000 ember elvesztése után a csapatokat ki kellett vonni a Dardanellák partjáról. A teljes elbizakodottság, a borzalmas előkészítés, a logisztika teljes hiánya óriási blamát eredményezett és rengeteg élet veszett oda mindkét oldalon feleslegesen. Törökök a németektől rengeteg modern fegyvert és komoly kiképzést is kaptak, ami a rossz hírszerzés miatt csak későn derült ki. Talán még ez volt a legkisebb probléma. A logisztikai hiányosságok miatt nem volt elég lőszer, élelem, és a tűző napon a parti lövészárkokban rettegő katonák szomjaztak is. Ilyen feltételek mellett mégis hősiesen rohamoztak az Anzac csapatok, de ezek a próbálkozások teljesen eredménytelenek voltak. A hősiesség nem pótolhatta a hiányos felszerelést és ellátást.  A magaslatról tüzelő török tüzérség pokoli veszteségeket okozott. A folyamatos robbanásoktól és halálsikolyoktól aludni, pihenni sem lehetett, így lelkileg és fizikálisan is teljesen kimerültek az ausztrál és új-zélandi fiatalok. Mintegy 8 hónapjába került az Antant katonai vezetésének, hogy felismerje, hogy a helyzet tarthatatlan és kivonja a még megmaradt katonákat a partokról. Rengeteg hősi halottat és hadianyagot hagytak maguk után, hiszen a kivonás közben is folyamatosan lőtte őket a török hadsereg.  

A háborút követően sok ausztrál és új-zélandi család indult el megkeresni eltűntnek nyilvánított fiait a török partokra. Bár történt egy-két csodába illő eset is, élve megtaláltak egyeseket, akik már beilleszkedtek az éppen átalakuló török társadalomba, de a legtöbb eltűntnek már csak sírokat emelhettek. 

Az első Anzac napot egy évvel a partraszállást követően, 1916. április 25-én tartották és azóta is rendszeresen megünneplik. Az Anzac az Első világháború európai frontjain is megfordult és a háborút a győztesek oldalán fejezte be. 

Ausztrál és új-zélandi katonák ezt követően a legtöbb nagyobb fegyveres konfliktusban részt vettek, de Anzac hadtestnek szigorúan véve csak az Első világháborúban bevetettek minősülnek.

 

Az évtizedek során az ünnep kibővült

“Ausztráliában és Új-Zélandon ünneplik az ANZAC DAY-t, melyről a Királyságban is minden évben megemlékeznek.A királyi család nevében 2022 április 25-én délelőtt William cambridge-i herceg vett részt a Cenotaph-nál tartott megemlékezésen. A herceg koszorút helyezett el az elhunyt katonák emléke előtt tisztelgő háborús emlékműnél. Az általa elhelyezett koszorún a következő szöveg volt olvasható: “Mindazok emlékére, akik a mi szabadságunkért a lehető legnagyobb áldozatot hozták – Duke of Cambridge”.”

forrás: https://www.facebook.com/windsorkronikak

Már nem csak az Első világháborúban elesettekről emlékeznek meg ezen a jeles napon. Második világháború, Vietnám, Öböl háború, hogy csak a legnagyobbakat említsem, amiből az „Anzac” katonái kivették a részüket. Mindannyiuknak szól e tiszteletadás, amit április 25-én tartanak a két országban. Istentiszteletek, közös imák, katonai parádék tarkítják ezt a napot. Imádkoznak az elesettek lelki üdvéért, a visszatérő veteránok, a túlélők hálát adnak, hogy Ők még tiszteleghetnek a hősöknek és nem nekik tiszteleg a tömeg, a civilek pedig megköszönhetik, hogy voltak olyanok, akik az életüket adták azért, hogy Ők békében élhessenek, nyugodtan alhassanak. 

“Mindig ott motoszkál bennem a legelején felvezetett gondolat”

A végére még mindig ott motoszkál bennem a legelején felvezetett gondolat. Ha a háború tényleg olyan borzalmas és elitélendő, akkor elég ellentmondásosnak érzem, hogy ilyen nagy felhajtással ünnepeljük mégis azokat, akik ebben részt vettek. Én mindig is rajongtam a fegyverekért, a harcért. De igazából azért, mert azt láttam magam körül, hogy a fegyveres hősöket övezi a legnagyobb tisztelet. A nagy dolgok (gőzmozdony, telefon, villamos áram, internet, különböző gyógyszerek…) miért nem kapnak hasonló ünnepségeket???      


Ausztrália és Új-Zéland témában itt találtok videókat:

https://www.youtube.com/c/Mindenamik%C3%BClf%C3%B6ld

Szólj hozzá