Ausztráliai költözés története
„Nehezen kerültünk ide a jelenlegi lakhelyünkre, de megérte!” – Noémi
Interjút készítette: Mayerné Répási Adrienn
Noémi és családja elég hosszú utat jártak be, míg végül megtalálták új otthonukat Ausztráliában, Queenslandben!
Miért döntöttetek a külföldre költözés mellett?
Nem igazán tudok konkrét okokat felsorolni, mert ez számunkra inkább egy hosszú tanulási és tapasztalási folyamat eredménye volt. Fiatal felnőtt koromban nem gondoltam, hogy valaha is külföldön fogok élni. Még a szülővárosomból, Szegedről sem terveztem elköltözni. A kalandvágy, a kíváncsiság, hogy utazzak, világot lássak, új dolgokat tapasztaljak azonban mindig bennem volt. A lányunk megszületése után egy évvel a páromnak hirtelen jött egy munkalehetőség a fővárosban. Sokat gondolkoztunk rajta, végül belevágtunk és felköltöztünk Pestre. Ez volt az első lépés, az első költözés, még országon belül. Aztán jött a többi… Különböző országok és városok… Eddig 3 ország és 6 város. A terveink velünk együtt alakultak és nőttek…útközben. Ahogy egyre többet tapasztaltunk (nehézségeket és lehetőségeket), egyre felkészültebbek és tudatosabbak lettünk és egyre világosabbá vált, hogy milyen életet szeretnénk magunknak és a lánykánknak. Ha mégis kellene mondanom egy okot a költözésre, akkor ez lenne az: hogy olyan életet élhessünk, amilyet mi szeretnénk. Ez mindig kicsit módosul, bővül, ahogy mi magunk is fejlődünk, és persze ahogy néhány külső tényező befolyásolja.
Milyen nehézségek merültek fel kiköltözéskor, a kinti élet alatt?
Nehézség az volt bőven, könyvet tudnék róla írni. Ha nagyon röviden akarom összefoglalni, akkor azt mondanám, hogy minden nehézség, amit megtapasztaltunk az utunk elején, visszavezethető a kezdeti magabiztos nyelvtudás hiányára, (ami persze elkerülhető lett volna, ha időben felkeressük Évit vagy, ha előbb találunk rá az IELTS kézikönyvre), a saját felkészületlenségünkre, a költözéssel és vízumkérelmekkel járó anyagi nehézségekre, a család, és barátok távollétéből adódó támogatás hiányára.
Mai fejjel mit csinálnátok máshogy?
Eredetileg mi csak 6 hónapot terveztünk Ausztráliában. Egy kalandnak indult egy Training and Research vízummal és egy magyar ösztöndíjjal, nem pedig költözésnek. Végül háromszori hosszabbítással több, mint 2 évig maradtunk. Majd hazaköltöztünk, majd egy másik országba, majd utána újra visszajöttünk. Az a 2 év az elején nagyon nehéz volt, mert nem igazán tudtuk, hogy mit is akarunk. Mire eldöntöttük, és meglett a terv, addigra már annyi nehézségen voltunk túl, hogy az életünk a feje tetejére állt és problémáink lettek a vízummal is. Visszagondolva hamarabb kellett volna egy jó terv, vagy hamarabb kellett volna hazamennünk, amikor láttuk, hogy nem tudunk vízumot váltani és rossz irányba megyünk. Engem a látogató kutatói lehetőség kötött Sydney-hez, de túl sok időt töltöttünk a világ egyik legdrágább városában, hamarabb kellett volna a vízum miatt regionális területre menni. Sok nehézségtől kíméltük volna meg magunkat, viszont így meg egy olyan leckét tanultunk meg, ami nélkül most nem lennénk így itt, ahol vagyunk. Ezek után tényleg jöhet bármi…megoldjuk.
És hosszabban? Mennyire volt nehéz dolgotok, mikor megszületett a fejetekben a (újra) költözés ötlete? Nehéz utat jártatok be, hogy oda érkezzetek, ahol ma vagytok? Mi hiányzott kezdetekben a sikerhez?
Nagyon hosszú volt az út ahhoz, hogy újra itt lehessünk. Sok hezitálás és huza-vona után végre eldöntöttük, hogy mit akarunk, és Szilvi (Minden Ami Külföld) segítségével kitaláltuk az utat hozzá (vízumilag). Így elkezdtük összetenni a szakmaelfogadtatásom dokumentumait. Rekord gyorsasággal, két hét alatt, karácsonyi napjára érkezett meg a pozitív bírálat a university lecturer szakmámról. De a tartósabb tervekhez hiányzott még a nyelvvizsga is. Erre minimálisan tudtam készülni, egy tanár segítségével. Összességében 6.5 lett az IELTS-em , de nekem 7-es kellett volna ahhoz, hogy megfelelő pontot kapjak egy pont alapú vízumhoz. A vízumunk pedig ketyegett, kezdtünk kicsúszni az időből és a lehetőségekből és egyre nagyobb teher nehezedett ránk. Közben be kellett adni egy újabb Training and Research vízumot, mert az éppen aktuális vízumunk közben megint lejárt.
Minden a feje tetejére állt és úgy döntöttünk, hogy hiába van érvényes vízumunk még további hat hónapig, mi inkább hazamegyünk….közel 2,5 év után. Összeszedjük magunkat, felkészülünk, készítünk egy tervet és csak normális vízummal jövünk vissza, amivel mind a ketten dolgozhatunk és van lehetőség vele tartósan maradni. A Training and Research vízum erre egyáltalán nem volt megfelelő.
Azt gondoltuk, hogy ez a hazamenetel és felkészülés maximum 6 hónapot vesz majd igénybe. Ekkor fogalmazódott meg bennünk igazán, hogy igen, vissza akarunk menni…előtte lógtunk a levegőben…akartuk is, meg nem is….egyáltalán nem készültünk fel tudatosan…és ez hiba volt!
Hazamentünk, otthon 2 hónapon belül megcsináltam a hiányzó nyelvvizsgát, feltöltöttem az Expression of Interest-t (EOI-t) és vártunk. Hónapokig. De behívó nem érkezett. Közben a lánykánkat be kellett íratni egy otthoni iskolába és nekünk el kellett kezdeni dolgozni…látszódott, hogy ez nem hat hónapig fog tartani, mint ahogy kezdetben gondoltuk. Én ekkor egy ideig szabadúszó voltam, nem volt kedvem visszamenni az egyetemre….a sok kihívás teljesen kimerített, valami mást akartam csinálni.
Közben elkezdtem tanulmányozni a vízumtípusokat és érdeklődni különböző ügynököknél és ügyvédeknél. Mindenhonnan elutasító választ kaptam. Azt mondták, ha nem szerzek munkát, esélyem sincs visszamenni. Így elkezdtem szakmába vágó munkát keresni, mert bizony akármilyen munka nem volt megfelelő a vízumhoz. Nem találtam olyat, aki vízum nélkül szóba állt volna velem ebben a szektorban. Újabb hosszú hónapok teltek el.
Majd találtam egy ügyvédet, aki biztatott arra, hogy adjam be a regionális nominálási pályázatomat NT-be. Habár a szakmám nem volt a listán, azt mondta ha tudom bizonyítani, hogy el tudok helyezkedni, akkor lesz esélyem. Össze is tettem egy pályázatot, ő meg segített összeállítani egy támogató dokumentumot (employability report), ami bizonyította, hogy majd el fogok tudni helyezkedni. Be is adtuk a nominálást. Hónapokat vártunk, semmi nem történt, bírálat alatt volt a pályázatom. Majd jött a július 1-je és a változások. A szakmám lekerült a listáról, így vissza kellett vonni a beadott nominálást és ez a lehetőség is elúszott.
Kezdtünk B terven gondolkozni. Maradjunk otthon, vagy próbáljuk meg valahol Európában, esetleg legyen USA, Új-Zéland, Kanada vagy valami egészen más ország? Persze ezzel is hosszú hónapok teltek el. Ekkor egy magyar csajos ausztrál FB csoport hirdetés kapcsán – ezért a mai napig hálás vagyok – eszembe jutott, hogy mi lenne, ha találnék egy másik szakmát a bevándorlási listán, ami közel áll az eredeti szakmámhoz, és rajta van a bevándorlási listán. Az esélytelenek nyugalmával indultam neki a lista átolvasásának, hiszen a listát már kismilliószor átnéztem, sőt ügyvédek és ügynökök is látták, és mind annyit mondtak csak, hogy sajnos a szakmám nincsen a listán.
Szóval nekiültem elolvasni újra. Ekkor találtam valamint (Social Professional) és a kisbetűs résznél ott szerepelt felsorolva a szociológus. Nem akartam hinni a szememnek. Ezt eddig senki nem vette észre? Ekkor döntöttem el, hogy a kezembe veszem a dolgot és egyedül intézem a vízumkérelmemet (és csak konzultálok ügynökökkel).
Gyorsan összetettem egy újabb szakmaelfogadtatási kérelmet, aminek a pozitív bírálatát 3 hónap után kaptam meg. Felcsillant egy újabb esély 1,5 év után. Összekészítettem egy újabb nominálási kérelmet NT-be és beadtam.
Tudtuk, hogy habár van remény, hosszú még az út innen….Ezért úgy döntöttünk, hogy elköltözünk Máltára, és ott várjuk ki, mi lesz a vízumkérelmi pályázatunk végeredménye. Azért mentünk Máltára, mert EU tagország, vízum nem kellett, angol a második hivatalos nyelv, tudunk gyakorolni, nincs túl messze, jó az éghajlat, ott a tenger. A célja ennek a költözésnek az volt, hogy felkészüljünk Ausztráliára. Az első próbálkozásunk nagyon megtervezetlen volt, mi sem tudtuk, mit akarunk, és ennek meg is fizettük az árát. Most felkészülten akartunk nekivágni. Máltán 14 hónapot töltöttünk, én a helyi egyetemen kutató asszisztens voltam.
2019 januárjában kaptuk meg a Skilled Regional vízumot és áprilisig kellett belépnünk Ausztráliába. A terv az volt, hogy 2 év után beadjuk a PR-t és utána költözünk QLD-be, amikor már vízumilag szabadok vagyok. A két év mellé még az is kellett, hogy 1 évig nekem teljes állásom legyen.
Kiutazás előtt sok helyre adtam be álláspályázatot, sikertelenül. Majd, mint egy tündérmesében, kaptam egy emailt, hogy az egyik beadott munkapályázatomat (ami sikertelen volt) bíráló professzornak tetszett a pályázati anyagom és szeretne velem beszélni. Felvettem vele a kapcsolatot, és kaptam tőle egy 1 éves munkaszerződést, amit később többször meghosszabbított.
Amikor a 2 éves regionális tartózkodásunk lejárt, be is adtuk a pályázatot a PR-ra. A vízumbírálat ideje közben nagyon megnyúlt…A korábbi 6 hónap helyett 16-22 hónapos bírálati idővel kellett számolni. Ez végtelen hosszúnak tűnt!
Egyik reggel a munkahelyemen a konyhában más bevándorlókkal a vízumokról beszélgettünk. Az egyikük felhívta a figyelmem a Global Talent programra, ami valójában az a talent/tehetség vízum, amit még 2015-ben nézegettem és mondtam, hogy ez egy szuper lehetőség, de a feltételei nagyon magasak. Nem vagyok én akkora tehetség, hogy erre alkalmas legyek. Ez a munkatársunk mondta, hogy ő most kapta meg a PR-t ennek a programnak köszönhetően. Javasolta, hogy nézzem meg én is, mert szerinte biztosan nekem is sikerülne. Utánanéztem és úgy döntöttem, hogy beadom, és ha megkapom, akkor a másik már beadott PR kérelmem visszavonom. Habár ez a tehetség programos vízum sokkal költségesebb, de jóval gyorsabb útnak tűnt, így belevágtunk. Hosszú távú befektetésnek fogtuk fel.
A főnököm és a munkahelyem támogatásával beadtuk az EOI-t és 5 hónap múlva behívást kaptam, majd további 3 hónap múlva hivatalosan is Global Talent lettem és ennek a programnak köszönhetően ausztrál tartós lakos is. Így visszatekintve nem volt könnyű utunk, de sokat tanultunk és nem adtuk fel. A kis családom minden tagja hozzátette azt, amit hozzá tudott. Így jutottunk el sok-sok kihíváson át a tartós vízumig.
Mivel foglalkoztál otthon, és jelenleg mivel foglalkozol?
Otthon egyetemen oktattam és kutattam. Itt Ausztráliában csak kutatok. Egyébként ezt a részét mindig is jobban szerettem, nem igazán vagyok pedagógus alkat vagy jó előadó. A kutatási területem és módszerem változott az otthonihoz képest, vagy mondjuk úgy, hogy kibővült. Otthon leginkább a sport és egészség témakörével foglalkoztam kérdőíves alapkutatásokkal, itt pedig alkalmazott kutatásokban, hatékonyságvizsgálatokban veszek részt, ahol kevert módszertant használunk (interjú és kérdőív is). Ezek a kutatások leginkább a közösség mentális egészségére, mentális nehézségekből, függőségekből való felépülésre, és kortárssegítésre fókuszálnak.
Milyen kulturális különbségek leptek meg leginkább?
Az első, mint sokaknak az volt, ahogy minden köszönésbe beleszövik a ‘hogy vagy‘-ot. Időbe tellett mire rájöttem, hogy nem kell elmondanom, hogy tényleg hogy vagyok, elég ha simán csak köszönök. Aztán az is furcsa volt, hogy iskolákban nincsen meleg étkezési lehetőség, menza, mint otthon, hanem mindenki viszi az ebédet a kis dobozkában. Idő kellett ahhoz is, hogy az itteni iskolarendszert megszokjam, hogy ez sokkal gyakorlatiasabb, hogy nincsenek füzetek, könyvek, nehéz táska, sok házifeladat, felelés és az osztályozás is teljesen más. Meglepett az is, hogy milyen lazák az öltözködésben. Képesek mezítláb bemenni a boltba, vagy éppen pizsamában és szoba mamuszban. Az tetszik, hogy kedvesek, mosolygósak, és segítőkészek, de azt nem tudom megszokni, hogy mennyire kerülik a konfliktust, és mennyien játszmáznak. Amivel pedig az agyamra tudnak menni, az a túlzott szabálykövetésük és túlszabályozásuk.
Mik az előnyei a kinti életnek? Miben másabb, jobb?
Az, hogy a külföldre költözés teljesen kinyitotta a világunkat minden lehetséges értelemben. Ha otthon maradunk ezt nem tapasztalhattuk volna meg.
Mi hiányzik Magyarországról, az országból leginkább?
A család és barátok mellett, hiányoznak az otthoni ízek, az illatok, a helyek, amikhez emlékek kötnek, és a táj. Hiányoznak a történelmi helyek, azok a szép, hangulatos épületek, a színes házak és lakások, a nyelv, a kultúra, a divat, a nyári fesztiválok, és a fedett víziparkok, wellness központok és fürdők.
Hogy látod, 10 év múlva milyen életet fogtok élni?
Tíz év hosszú idő, nem tudom megmondani, de az biztos, hogy olyan életet, amiben a saját értékeink szerint élhetünk. Ennek pontos részleteit, helyszíneit nem látom még, mert ezek alakulnak útközben, ahogy eddig is.
Külföldre vágysz? Érdekelnek a hasznos tanácsok, személyes élmények? Keresd profi tanácsadóinkat, nyelvtanárainkat, ha nem akarod, hogy meglepetések érjenek! Szörfözz a Minden Ami Külföld oldalán!
Kérj segítséget profi tanácsadóinktól, nyelvtanárainktól:
partnereit, hogy minél felkészültebben tudj nekivágni az utadnak, ha itt az idő és ne érjenek majd semmilyen meglepetések!
Anglia, Ausztrália, Új-Zéland, Amerika akár Kanada, vagy Európán belül maradnál?
Megoldást keresel?
Csapat, aki segít Neked: Ide kattintva vagy a bal oldali képre, fel tudod felvenni a kapcsolatot Partnereinkkel és Szakértőinkkel!
A csapból már majdnem mindenhol a Minden ami külföld folyik és nap, mint nap törekszünk arra, hogy minél több emberhez jussanak el naprakész információk, valós tapasztalatok!
Kövesd a Minden Ami Külföld csatornáit és ne maradj le a fontos, hasznos és sokszor érdekfeszítő témákról:
📳
PODCAST csatornáinkon meghallgathatod a beszélgetéseket is, úton-útfélen Veled vagyunk:
🎧⚛️
Ha tetszik ami csinálunk akkor lehetőségeidhez mérten kérlek támogasd a munkánkat az alábbi képre kattintva, akár havi szinten. Köszönjük!
Szólj hozzá
