Minden Ami Külföld | Hogy ne legyen traumatikus az utazás - Minden Ami Külföld
Minden ami kulfold logo feher
Minden ami kulfold logo feher
Minden ami külföld
  • Hogy ne legyen traumatikus az utazás

Hogy ne legyen traumatikus az utazás

Akár egy utazás, akár egy külföldi munkavállalás, akár egy külföldre költözés is okozhat az emberben stresszt. Vajon lehet-e trauma nélkül végigmenni egy ilyen folyamaton és ha igen, hogyan? Erről beszélgetünk Andreával, aki traumaoldással foglalkozik. 

Paulikovics Réka írása

Ha felteszem a kérdést, hogy ki vagy Te, akkor mi a válaszod? 

A pandémia előtti 16 évben közel ötven országban jártam és 10 államban éltem. Így sok, nagyon-nagyon különböző kultúrával ismerkedtem meg. Mivel több helyen éltem, azon országokat sokkal jobban megismertem, akár a nők életét nézzük, akár a kapcsolódások vagy a női-férfi kapcsolatok dinamikáját. Sok minden különböző, de persze rengeteg hasonlóság is van a kultúrák között. 

Az utazások során a saját belső folyamataim, a saját fejlődésem kapcsán nagyon sok nemzetközi tanárral találkoztam tanfolyamokon, elvonulásokon. Gyakorlatilag a saját változásaim és a saját gyógyulásom vezetett el oda, hogy különböző szakrális módszerekkel, tantrával, traumaoldással, gyászfeldolgozással foglalkozó tanárokat, mestereket ismerhettem meg világszerte, és ahogy én elkezdtem gyógyulni, egyre többen kerestek meg a hasonló problémákkal. Valahogy így jutottam el oda, hogy az általam tanult módszereket egy komplex rendszerben alkalmazom.  

Mi a fő vonal a „praxisodban”?

Fókuszban van a traumaoldás, ahol feloldjuk nemcsak a hozott genetikai mintákat, korlátozó hitrendszereket, érzelmi mintákat, amiket tanultunk, hanem a testen keresztül, minden szinten oldjuk az elakadásokat. Ez azért is fontos, mert a legtöbb módszer a testtel való munkát felejti ki a folyamatból. Én azt éreztem, ez a hiányzó láncszem szükséges ahhoz, hogy tényleg valódi változást tudjunk elérni. Értem ezalatt, hogy nem csak időlegesen, vagy pillanatnyilag történik valamiféle változás, hanem tartósan, ha tetszik, véglegesen. Kvázi egy visszafordíthatatlan pozitív változás tud elindulni, és a múlt árnyékát, sebeit hátrahagyva egy teljesen új minőségű életet lehet élni. 

Gyermekkorunkban, vagy akár korábban is sok élmény ér bennünket, amik elválasztanak a testünktől, ez pedig hatással van az intimitásunkra és a szexualitásunkra is. Tehát nem feltétlenül csak olyan traumákkal dolgozom, amelyek szexuális töltetűek vagy vonzatúak voltak korábban, hanem akár egy szóbeli bántalmazás, akár egy veszteség, akár egy elhagyás vagy ignorálás is mély sebeket tud hagyni. Visszatekintve nagyon sokszor előfordul, hogy azt mondja egy kliens ’áh, ez nem is volt fontos’, viszont akkor ott, ahogy megéltük, egy életre szólóan határozta meg azt, hogy most, a mostban hogyan élünk. Hogy a mostban hogyan kapcsolódunk a testünkkel, önmagunkkal, a nemiségünkkel, az intimitásunkkal, hogyan vagyunk a másokkal való kapcsolódásunkban.

Külföldi utazást, esetleg költözést tervezel? Nálunk biztosan találsz segítséget: https://mindenamikulfold.hu/a-csapat-aki-segit-neked/


Milyen fajta traumák feldolgozásával foglalkozol? 

Alapvetően bármilyennel. Már a fogantatástól, a magzati kortól kezdődően jöhetnek születéssel kapcsolatos traumák, gyermekkorban pedig a kötődéssel kapcsolatosak. Nagyon sok párkapcsolati problémával találkozom nap, mint nap, ami onnan indul, hogy csecsemőkorban az anyához, apához való kapcsolódásunk és kötődésünk hogyan alakult ki. Ha ez ott sérült, akkor egyrészt mindenfajta kapcsolódásunkra hatással van, másrészt arra is, hogy hogyan tudunk kapcsolódni a saját testünkhöz, hogyan, mennyire merjük megmutatni, felvállalni, értékelni önmagunkat, kiállni önmagunkért. 

Az intimitás arról szól, hogy meztelenre vetkőzöm, nem csak fizikailag, hanem lelkileg is, és a legtöbben ezt nem merik meglépni, nem tudják hogyan tegyék. Óriási tabuk övezik ezt a területet, ezért sokan nem is érzékelik az intimitás jelentőségét, illetve azt sem, hogy ez pontosan mit is jelent a hétköznapokban. Ezért tud sok kapcsolat félremenni, és itt nem csak párkapcsolatban gondolkodjunk, hanem szélesebb körben. 

A bántalmazás mindenfajta formája által okozott traumákkal is foglalkozom, illetve a különböző betegségek lenyomataival. Gyermekkorban hét éves kor alatt az édesanyától tudunk átvenni dolgokat, ez is hatással lehet a felnőttkorra. Ha gyermekkorban bármilyen fajta veszteség ért bennünket, és nem feltétlenül egy családtag elvesztésére kell gondolni, hanem például arra, hogyha nehezen tudtuk megélni egy költözést, egy óvodaváltást, iskolaváltást, a barátok az elvesztését, ott már kialakulhat egy minta, ami a párkapcsolatokra is hatással van. Ilyen esetekben sokszor keletkezik egy védőfal, és a veszteségtől való félelem miatt nem merjük beleengedni magunkat egy mélyebb kapcsolódásba, egy intim kapcsolódásba. 

Ha valakinek fizikai, szexuális bántalmazásban volt része, ott már egy sokkal súlyosabb probléma is kialakulhat, lehetséges, hogy bármilyen fajta fizikai vagy mentális betegségben mutatkozik meg, akár szorongás, akár depresszió formájában. Például a menstruációs görcsök is visszavezethetőek arra, hogy milyen kapcsolatunk van a saját nőiségünkkel, vagy magával az anyasággal.

Ezt például nem is tudtam. Mindent ki lehet egyébként oldani?

Igen és nagyon sok olyan energia szabadul fel a testben ilyenkor, ami addig blokkolva volt. Azáltal, hogy ez energia elkezd áramolni, sokkal több energiánk van. Sok nő problémája mostanában, hogy nagyon fáradt, könnyen elfárad, ideges, türelmetlen. Nagyon sok nőnek pajzsmirigy- vagy menstruációs problémája van, cisztákkal, miómákkal, terméketlenséggel, endometriózissal küzdenek. A férfiaknál prosztataproblémák állnak fenn, korai magömléssel, merevedési zavarokkal élnek együtt.

Sőt, egyre több gyermeknél lehet látni vizeletvisszatartási problémákat, amelyek szintén ezekre a traumákra vezethetők vissza. Van olyan, hogy a szülők konkrét példát is tudnak mondani. Volt egy olyan eset, ahol egy 4 éves kisfiút szégyenítettek meg. A társai beárulták, hogy magához ért az alvásidő alatt. Az óvónő arra kényszerítette, hogy meztelenül végigmenjen az összes társa előtt, és mindenkinek rá kellett ütni a kukijára. Ez szörnyű.

Nem tudnak ezzel mit kezdeni a pedagógusok. És tapasztalatból mondom, hogy nagyon sokszor a gyermekeknek az önfelfedezésük során történt megszégyenítés. Aztán jön az első szexuális élmény, ami nagyon sokaknál vagy semmilyen, vagy fájdalmas élmény volt, és onnantól kezdve ez kihat az összes többi szexuális élményre. 

Amivel rendszeresen találkozom, a nemi vágy hiánya, fájdalmas behatolás, az orgazmusra való képtelenség, ezeket pedig nagyon szépen lehet oldani a testen keresztül. Van egy speciális traumaoldó masszázsom, ami segít abban, hogy már egy alkalommal sok mindent ki tudjunk oldani. Ez egy hosszabb, három-három és fél órás masszázs, amivel nagyon szépen ki lehet oldani gyakorlatilag a teljes teret. Ez alapvetően egy teljes test masszázs, energetikailag dolgozom nagyon sokat, illetve a testtel. Nőknél a hüvelyben is történik munka, a férfiaknál pedig az ánuszban, mert ők oda raktározzák el a stresszt. 

A másik módszer, hogy coaching formájában dolgozom egyénileg is, illetve párokkal is, ami szintén azt célozza meg, hogy hogyan lehet ezeket a traumákat oldani. Nem csak beszélgetünk, hanem testtudatos gyakorlatokon keresztül, energiamunkával, különböző légzéstechnikákkal, mozgásokkal dolgozunk. Sokféle módszert, technikát ötvözök holisztikusan (test-lélek-szellem szintjén) ahhoz, hogy elérjük az eredményt. 

Külföldön valósítanád meg az álmaidat? Segítünk! Ismerd meg a Minden ami külföld csapatát: https://mindenamikulfold.hu/a-csapat-aki-segit-neked/

Mivel fordulnak hozzád legtöbbször? 

A párok főleg ezt kérik, hogy az intimitás elmélyítésében segítsem őket, és sokszor itt tényleg látszik az, hogy hozzák a gyermekkori mintákat, és olyan, mintha 30-40 éves felnőtt testben hároméves gyermekek vitatkoznának egymással. A folyamat közben lehet látni és érzékelni, hogy melyikük milyen mintákat hozott, ez általában a kötődési szakaszra vezethető vissza. Amikor a párkapcsolatban elindulnak a ’szürke hétköznapok’, akkor szokott bekapcsolni ez a kötődési stressz vagy trauma. 

Ami szerintem sokakat érdekel a repertoárodból, az a gyászfeldolgozás. Az én olvasatomban ez nem csak a halálról szól, hanem bármilyen veszteségről, de javíts ki, ha tévedek. Beszélnél erről egy kicsit?  

Abszolút jól gondolod, erről szól. Nálunk ennek abszolút nincs kultúrája, de más kultúrákban teljesen másképpen viszonyulnak az emberek például egy szerettük halálához. 

Eredetileg a gyászfeldolgozásnak öt szakasza van, amelyekről azt kell tudni, hogy nem feltétlenül mindenkinél ugyanabban a sorrendben következnek be, mindenki a saját ütemében és folyamatában tudja feldolgozni a veszteséget.  Az is fontos, hogy megvannak ezek a szakaszok, de van, amikor egymást váltják. Van, amikor visszajön egy ügy, ahogy mélyebbre megyünk a kapcsolat feldolgozásában, akkor ott, hogyha volt valamilyen sérülés, valamilyen fájdalom, vagy valamivel terhelt volt a kapcsolat, akkor lehetséges, hogy ez egy kicsit hosszabb idő. Akkor is, amikor nagyon-nagyon mély és szeretetteljes volt a kapcsolat, mert fáj valakinek az elvesztése. 

Azt szokták mondani, hogy az itt maradóknak sokkal nehezebb, mert van valami olyan, ami már nem lehet, ragaszkodunk valamihez, ami jó volt és akkor azt nehezen tudjuk elengedni. A másik, amiről nagyon keveset beszélnek, hogy ’mi lett volna, ha’. Tehát van egyfajta vágy, bánkódás, hogy mi maradt ki azáltal, hogy ez a kapcsolat megszakadt. 

Itt kitágítanám a gyászfeldolgozást, hiszen ez nemcsak egy szerettünk elvesztése, halála lehet. Ide tartozik például egy szakítás, egy költözés, nőknél a vetélés és az abortusz, illetve a terméketlenség, meddőség témaköre. 


A meddőnek minősített nők nagy része fizikailag teljesen egészséges, viszont hordozza akár generációsan is azt a fajta mintát, hogy a felmenőik elveszítették a gyereküket. A ’60-as évek előtt nagyon sok csecsemőhalál, vagy akár spontán vetélés is volt, tehát sokszor nem nagyon tudtak róla. Hordozzuk az édesanyáink, nagymamáinknak veszteségeit is genetikai szinten, és nem is tudunk róla, hogy ott dolgozik bennünk. Félünk attól, hogy ugyanazt fogjuk megélni, és inkább nem vállalunk gyereket vagy a szervezetünk így védekezik, hiába szeretnénk. Mesterséges úton megpróbálunk érte tenni, és úgy sem biztos, hogy sikerül, mert sokkal mélyebben hat ránk ez a tudatalatti veszteségtől való félelem, mint az a vágy, hogy anyává váljunk. 

Amiről szintén nem sokat beszélünk, az egy párkapcsolat vége (és nem is biztos, hogy hosszú kapcsolatnak kellett lennie). Ha vége egy érzelmi, fizikai kapcsolódásnak, amit nem tudunk hova tenni, nagyon mély nyomokat tud hagyni. 

Szerinted mit élhet át valaki, aki akár elköltözik külföldre, akár hazaköltözik, vagy mondjuk hosszabb időre külföldi munkát vállal?

Párkapcsolati szinten hoznék fel egy-két dolgot a külfölddel kapcsolatosan. Nekem is volt olyan személyes kapcsolatom, illetve a klienseimnek is, hogy más nemzetiségű volt a párja. Itt ugye nyelvi akadályok is lehetnek, hiszen a kommunikáció a legalapvetőbb, ami szükséges ahhoz, hogy harmonikus legyen egy kapcsolat. Ebben az esetben más kultúrák találkozásaiban is nagyon sok konfliktusforrás, vagy súrlódási felület lehet, amit fontos a kommunikációval feloldani. 

Egy vegyes párkapcsolatban fontos beszélni az intimitásról és a szexualitásról. Más kultúrában felnövőknél sokszor probléma, hogy mások a szokások, más számít tabunak, ez nehezített pálya lehet. 

Illetve a költözéssel kapcsolatosan szintén a kulturális különbségeket hoznám fel. Ha én külföldre költözöm, akkor egyrészt nagyon fontos az ottani energiákkal, az ottani kommunikációs formákkal megismerkedni, és a párkapcsolatokban is lehetnek olyan alapvető, ki nem mondott szabályok, amiket fontos tudni, és ez kihívás lehet. Ez is egy traumatikus élményt tud hozni, hogyha például én a ’szabadságommal’ megyek egy sokkal szigorúbb kultúrába. Ott fontos arra figyelnem, hogy ne sértsem meg azokat a szabályokat, és megtalálnom azt az egyensúlyt, hogy én is önmagam tudjak lenni, ne folyamatos stresszben legyek, hogy mikor mondok rosszat, vagy mikor nem kommunikálok megfelelően. Belső küzdelmet tud okozni, ha vissza kell fognom magam, folyamatos megfelelésben kell tartanom magam és nem élhetem meg azt a szabadságot, önfeledséget, amihez alapban hozzászoktam. Ha ebben élek rövidebb-hosszabb ideig, akkor ennek következménye hosszútávon akár betegség formájában is jelentkezhet. 

Sok országban éltem és utaztam is, ahol az iszlám vallás volt a fő vallási irányzat, nekem nagy kihívás volt az, hogy megbarátkozzak az öltözködéssel és megtaláljam azt a verziót, ami nem lóg ki onnan, de amiben mégis önmagam tudtam lenni. 

Egyrészt óriási adaptációs készségre van szükség, másrészt az sem biztos, hogy beszélem az adott ország nyelvét. Én azt tapasztaltam, hogyha meg is tanultam az adott ország nyelvét, akkor is mindig valamilyen szinten kívülálló voltam. Az adott közösség soha nem tudott igazán befogadni. Mert a külföldi az mindig külföldi marad.

Azt is tapasztaltam, hogy magasabb költségbe kerül például egy lakásbérlés egy külföldinek. Sokszor dupla annyit kellett fizetnem, mint az adott nemzetiségű állampolgároknak, az nekem óriási trauma volt, hátrányos helyzetűnek éreztem magam. 

Aztán a hivatalos ügyek elintézésében is lehet egy extra stressz, hogy minden rendben legyen. Nekem például Szerbiában volt az, hogy a tartózkodási engedélyemmel folyamatosan megaláztak a hivatalban. Mindig mást mondtak, mindig szükségem volt valakire, jött a kiszolgáltatottság érzése, ezeket is tudni kell kezelni. 

Hogyha én folyamatosan olyan helyzetben vagyok, ahol kiszolgáltatottnak érzem magam, és ezt kapcsolati szintre kivetítve nézem, akkor ott nem tudok egyenrangú lenni a másik féllel. Ez hatással van az önbizalmamra, hogy hogyan viszonyulok a testemhez, hogyan kommunikálok, hogy mennyire tudok sikeres lenni a hétköznapokban, hogy az apróbb sikereknek mennyire tudok örülni. 

Amikor ilyen stresszes helyzetben vagyunk, bekapcsolnak azok az automatikus programjaink, amelyek gyermekkorunkban egy traumatikus szituációban, egy sokkhatás alatt értek bennünket, és sokszor akármennyire is – most felnőttként – másként szeretnénk reagálni rá, nem megy. Hozzászoktunk ahhoz, hogy ugyanúgy reagálunk, és ezért nagyon fontos megnézni, hogy milyen traumák értek bennünket gyermekkorunkban, mert bármilyen típusú kapcsolódásunkban, hasonló helyzetekben mindig ugyanazt, ugyanúgy fogunk reagálni. Azt kell megtalálni, hogy hogyan lehet ezekből az ördögi körökből kijönni.

Felkészülnél a külföldi utazásra, költözésre? Nyelvtanárt keresel? Vagy a vízumodat szeretnéd intézni? Esetleg olyan embert keresel, aki segít a lelki nehézségekben? Nálunk mindenre találsz megoldást. https://mindenamikulfold.hu/a-csapat-aki-segit-neked/

Mi a véleményed, lehet ezekre a dolgokra előre felkészülni? Mondjuk, ha valaki külföldre akar költözni, akkor lehet úgymond előre dolgozni? 

Maximálisan, igen. Felszínre lehet hozni azt, hogy mi a legnagyobb félelem ezzel kapcsolatosan. Az sem mindegy, hogy valaki egyedül megy, ismert környezetbe megy-e, a társával utazik-e, mert ott is lehetséges, hogy van egyfajta egymásra utaltsági helyzet. Ha valaki egyedül van, akkor kvázi csak magára számíthat. 

Ha ezen vannak frusztrációk, szorongások, mélyen elraktározott félelmek, vagy esetleg a döntésében nem támogat valakit a család vagy a barátok, akkor ugye még extra stressz is van a történeten. 

Az sem mindegy, hogy valaki egy kényszerhelyzet miatt, vagy inkább egy lehetőség miatt megy ki. Ha valaki új országba megy, ezt tapasztalatból mondom, gyakorlatilag minden nap vannak olyan helyzetek, amik teljesen újak, és valamilyen szinten fel lehet rájuk készülni, de a legfontosabb a belső stabilitás. 

Mik a legfontosabbak, amin érdemes dolgozni? 

A rugalmasság, a belső stabilitás, az önbizalom építése, a kommunikációs képességek fejlesztése. 

Ha valaki külföldre akar költözni, milyen tanáccsal tudod ellátni, illetve mi az, amivel hozzád fordulhat?

Mindenképpen készüljön fel az adott ország kultúrájából. A nyelvismeret nagyon fontos, hogy minél könnyebben be tudjon illeszkedni. Én azt gondolom, hogy a nyitottság fontos, de ugyanakkor az óvatosság is: legyen egy-két olyan személy, akihez bármikor tud fordulni, akár ott kint, akár itthon, egy kis lelki támogatásért.

És hogy miben tudok segíteni? Egyrészt tudok segíteni a felkészítésben, mert már tényleg nagyon sok kultúrában és nagyon sok országban jártam és éltem, ezeket a tapasztalatokat nagyon szívesen megosztom másokkal, egyéni coaching formájában. Párkapcsolati konfliktusok, nehézségek, ezeket hogyan lehet feloldani, és bármi olyan intimitással, szexualitással, nőiességgel, férfiassággal kapcsolatos kérdéskör, ami kihívást jelent, ami nehézséget okoz, amikről sokan azt érzik, hogy ciki róla beszélni – ezekben a témákban is segítségére lehetek bárkinek. 


https://mindenamikulfold.hu/member/andrea-orgazmus-coach-szexualis-traumaes-gyasz-specialista/

Szólj hozzá