Magyar szemmel Norvégiában: egy házaspár tapasztalatai a skandináv életformáról

Vikár Gergő és felesége, Lajter Ágnes Norvégiában találták meg azt a nyugalmat és biztonságot, amelyet Magyarországon nem mindig éreztek. Több éves tapasztalataik alapján beszéltek a norvég társadalom előnyeiről, kihívásairól, valamint arról, hogy mit jelent számukra a külföldi élet.
Domán – Minden Ami Külföld

Lehetőséged van azzá válni, aki lenni szeretnél!

Gergő, mesélj a kezdetekről! Mikor és hogyan kerültél Norvégiába?

A költözésem leginkább családi okokra vezethető vissza. Édesanyám munkát kapott egy kis norvég faluban, így 18 évesen vele mentem. Bár a szüleim elváltak, de időközben apukám is kiköltözött, kézenfekvő volt, hogy velük maradjak. Eleinte egy apró, konzervatív gondolkodású keresztény faluban laktunk, ahol a kapcsolatépítés nagyon nehéznek bizonyult. A barátaim Budapesten maradtak, hiányuk is megnehezítette számomra az alkalmazkodást. Ugyanakkor ez az időszak segített abban, hogy tisztázzam, mit szeretnék az élettől. Később Oslóba költöztem, ahol sokkal nagyobb volt a mozgástér: egyetemre jártam, munkát találtam, és kialakult egy baráti köröm.

Magyar szemmel Norvégiában. Nyugalom, biztonság, sífutás, igazi work-life balance! Ilyen az élete Gergőnek és Áginak Norvégiában!

Hogyan élted meg az első benyomásaidat a norvég kultúráról?

Norvégia első pillanattól kezdve lenyűgözött a természeti szépségeivel és azzal a nyugodt életmóddal, ami itt jellemző. Ugyanakkor az is feltűnt, hogy a norvég emberek zárkózottabbak, mint amit Magyarországon megszoktam. Ez persze idővel megváltozott, ahogy jobban megismertem őket, de a mai napig azt látom, hogy ők boldogan megvannak otthon önmagukban, nem szociális emberek. Az ország nyitottsága a befogadásra különösen pozitív volt számomra: a bevándorlókat nem nézik ki, inkább támogatják őket. Ugyanakkor az elmúlt években a növekvő bűnözés és a közbiztonság romlása némi árnyékot vetett az egykori idillre.

Milyennek tűnt számodra a norvég munkaerőpiac?

Hangmérnökként dolgozom egy cégnél, emellett szabadúszóként projektekben is vállalok megbízatást. Az egyetemi tanulmányaim és a norvég nyelv ismerete sokat segített abban, hogy gyorsan találjak munkát. A norvég munkaerőpiacban két dolog a feltűnő: az emberek sokkal kevésbé stresszesek, és sokkal nagyobb hangsúlyt kap a work-life balance, vagyis a munka és az élet egyensúlyának a megtartása, mint otthon. Viszont itt is tudnak elég hanyag munkát végezni. Ha vége a munkaidőnek, onnantól viszont senki sem fog zaklatni.

Ági, te mikor csatlakoztál Gergőhöz, és hogyan élted meg a kezdeteket?

2021-ben költöztem ki és akkor össze is házasodtunk. Ez nem alapfeltétele a letelepedésnek, de sok mindent megkönnyített, például így tudtam állami támogatással tanulni norvégul. Magyarországon HR-toborzással foglalkoztam, majd marketing területre váltottam, de már régóta érdekelt, hogy milyen lehetőségeket kínál a külföldi élet. Kezdetben nem dolgoztam, csak nyelvet tanultam. Aztán voltam egyéni vállalkozó is, manapság recruiter vagyok, vagyis toborzóként dolgozom egy nemzetközi cégnél. Egyébként lehet angol tudással is jó munkát találni, de fontos a szakmai tapasztalat. A norvégok és maga a rendszer nagyon segítőkész a bevándorlókkal, főleg, ha az ember hajlandó tanulni és beilleszkedni.

Hogyan szoktatok hozzá az északi klímához?

Gergő: Dél-Norvégia meleg az ország többi részéhez képest. Itt ritkán van mínusz, hasonló, mint az angol időjárás. Tehát nekünk sokkal több a világos óránk naponta, mint északon, ahol az év egy nagy részében korom sötét van egész nap. Az tényleg nagyon durva. Én megszerettem az itteni téli lehetőségeket. Megtanultam sífutni, snowboardozni. Nagyon szuper, hogy könnyen hozzá lehet férni a sportokhoz. Akár ingyen is tudsz kölcsönözni felszerelést, ha nincs rá pénzed. Tehát nagyon sok lehetőség van. Azt még érdemes elmondani, hogy nagyon jó minőségűek a ruháik, amik kiválóan védenek a hideg ellen.

Ági: Én féltem, hogy milyen lesz hozzászokni az itteni viszonyokhoz magyarként, de végül is nem volt nehéz. Valójában egy órával megy le előbb a nap itt, mint mondjuk Budapesten. Nagyjából három héten van sötétebb, mint Magyarországon. De van barátom, aki északon lakik, és tényleg szörnyű, hogy ott fél évig nem jön fel a nap… Norvégia nagyon különböző földrajzilag és ezért a klímája is nagyon változó, még egész rövid távolságokon belül is.

Miben látjátok a legnagyobb különbséget Norvégia és Magyarország között?

Gergő: Norvégiában az élet lassabb és nyugodtabb. Az emberek kiegyensúlyozottak, mert nincs akkora társadalmi feszültség, mint Magyarországon. Ugyanakkor hiányoznak a magyar gasztronómia ízei és a kulturális élet sokszínűsége.

Ági: Nekem a legnagyobb pozitívum az, hogy az emberek kevésbé ítélkeznek. Nincs akkora megosztottság, mint otthon, és mindenkit egyenlőnek tekintenek. Ami viszont feltűnt, hogy Norvégiában nem létezik a klasszikus értelemben vett “értelmiségi réteg”. Az emberek sokszor beérik egy egyszerűbb élettel, és nem törekednek arra, hogy magasabb szinten képezzék magukat. Az államtól gyakorlatilag minden segítséget megkapnak, a szociális háló pedig rendkívül erős.

Miben különböznek a politikai normák és miben különbözik a politikai helyzet Magyarországhoz képest?

Gergő: Itt nem annyira szélsőségesek a pártok. Igazából két nagy párt van. Az egyik a munkáspárt, ami nagyon furán hangzik, de ők egy elég visszafogott, szocialista párt, tehát nem kell brutális szocializmusra gondolni. A másik meg egy jobbközép párt. Azonban a kettő jó alternatívája egymásnak és az álláspontjaik sokszor nem is különböznek annyira.
Az átlagember nem nagyon veszi észre, hogy most az egyik vagy a másik van éppen hatalmon. Bizonyos fontos kérdésekben eltér a véleményük, de nincs komolyabb különbség. Nyilván foglalkoznak az emberek a politikával, de nem viszik túlzásba. Itt is van némi korrupció, de egészen pitiáner a hazaihoz képest. Itt vannak még olyan pártok is, akiknek nincs túl nagy támogatottságuk, de vannak nagyon jó álláspontjaik, terveik. Ráadásul nem is szabad politikai hirdetéseket megjeleníteni. Ha el akarsz menni szavazni, akkor utána jársz mit képviselnek a pártok.

Ági: Norvégiában az egész politika egy sokkal egészségesebb dolog. Fogalmazzunk úgy, hogy itt nem mászik be éjszaka a politika a hálószobádba is erőszakol meg, csak azért, mert te nem akarsz vele foglalkozni. Magyarországon ez nem opció, hogy nem érdekel, az folyik mindenhonnan. Itt eldöntheted, de nyilván az ember foglalkozik is vele egészséges szinten. Azt gondolom, hogy az egy egészséges társadalomban való részvétel, hogy képben vagy a dolgokkal. Ugye itt az az extra még, hogy van király, tehát itt az is sokakat érdekel, hogy mi történik a királyi családdal. A médiumok elég megbízhatóak. Szerintem jó tehát, hogy a politika mindenki számára közérthető és eldöntheted, mennyire folysz bele.

Hogyan viszonyulnak az ingatlanárak és az albérleti díjak a fizetésekhez? Érzitek, hogy lenne lakhatási válság?

Gergő: Nincs lakhatási válság. Ahogy egyetemista lesz az ember általában elköltözik otthonról. Nagyon népszerű az úgynevezett „kollektív” megoldás: egy lakás, ahol lehet mondjuk három hálószobát kialakítani és akkor azt három ember együtt kibérli. Itt ez nagyon dívik. Ráadásul nagyon jó konstrukciókkal lehet lakáshitelt felvenni. Sok szülő vállalja, hogy kezesek lesznek, ezért elég sokan vesznek fel ingatlanra hitelt. Sokkal könnyebb összespórolni egy lakásra vagy legalább önerőre, mint otthon. Nem azt mondom, hogy nagyon könnyű, de könnyebb.
A bérleti díjak sem olyan drágák a fizetésekhez képest, mint otthon. Tehát mondjuk egy átlag fizetésnek kb. a harmadát költöd el lakhatásra. Hozzátenném még, hogy itt az állam tényleg nagyon nagy segítségeket nyújt a lakosoknak.

Hogyan viszonyulnak a magyarokhoz? Ti ismerkedtek kinti magyarokkal?

Ági: Nekik nem számít honnan jöttél. Orbán Viktort nagyon nem szeretik. Mi a magyarokkal – egy-két kivétellel – nem barátkozunk, mert azt gondolom, hogy sok szempontból káros lenne… Van természetesen a Norvégiában élő magyaroknak Facebook csoportja, abban benne voltunk egy darabig. Nagyon sok magyar ugyanazt a felfogást hozza külföldre, mint ami otthon nagyon toxikus, de persze sokan nagyon normálisak. Érdekes volt, amikor Gergő egyik bolgár barátjával voltunk kint meccset nézni és a magyarok egyáltalán nem mentek oda egymáshoz, míg más nemzetbeliek igen. Szerintem ez egy nagyon jó példája annak, hogy sok szempontból a magyar társadalom valahogy nagyon beteg módon viszonyul a másikhoz. Amikor külföldre mész és meghallod, hogy valaki magyarul beszél, akkor az átlag magyar elfordul és nem szólal meg, vagy átvált valami másik nyelvre.

Tervezitek, hogy visszaköltöztök Magyarországra?

Gergő: Nem. Bár szeretjük Magyarországot, és hiányoznak a barátaink, itt sokkal kiegyensúlyozottabb az élet. Lehet máshova költözünk, de haza nem tervezünk menni mostanában.

Ági: Hasonlóan gondolkodom. Szeretek Magyarországra látogatni, de itt sokkal könnyebb az élet. A stabilitás, a jóléti rendszer, és a természet közelsége mind olyan dolgok, amiket nehéz lenne otthon megtalálni. Egyáltalán nem vágyunk arra, hogy otthon éljünk, jelenleg nincs is olyan, ami miatt haza akarnánk menni. Ráadásul az otthoni politikai helyzet rendkívül taszító. Sokkal jobb az életünk itt, kinyílt a világ és sokkal több mindent engedhetünk meg magunknak. Tudom, hogy sokaknak nehéz belevágni egy külföldi kalandba, de én nagyon hálás és boldog vagyok, hogy megtettem.

Mi az, ami leginkább hiányzik nektek Magyarországról?

Gergő: Nekem a családom nagyrészt itt él. De a barátaink, néhány finom kaja és az otthoni kulturális lehetőségek.

Ági: Nekem az egész családom otthon él, szóval ők és a barátaim hiányoznak. A nővéremnek most lett 3 éves a kisfia és rossz, hogy nem vagyunk többet együtt. Ezen kívül inkább ilyen pillanatok hiányoznak: utazom a 41-es villamoson és nézek ki a Dunára, közben magyar zenét hallgatok. Vagy amikor sétálgatok a rakparton és ehhez hasonló élmények. Ezek inkább nosztalgikus dolgok. De teljes mértékben reális vagyok, tehát ha most kéne döntenem arról, hogy valaha hazamenjek- e, akkor azt mondanám, hogy nem.

Mit tanácsoltok azoknak, akik Norvégiában tervezik az életüket?

Gergő: Bár elég az angol tudás, de nem árt, ha megtanulják a norvég nyelvet valamennyire, és legyenek türelmesek. A kapcsolatok építése időt vesz igénybe, de ha egyszer bekerülsz egy közösségbe, az élet sokkal könnyebbé válik.

Ági: Legyenek nyitottak és rugalmasak. Norvégia nem Magyarország, és az itteni élethez alkalmazkodni kell. Ugyanakkor érdemes időt szánni arra, hogy megismerjék az országot, mert rengeteg lehetőséget rejt magában.

Milyen norvég szokásokat vettetek át? Mit tanultatok a norvégoktól, ami inspiráló volt számotokra?

Gergő: Ha nagyon fázunk, akkor ugrálunk és rugdossuk egymás lábát, mert az felmelegíti az embert. De ezt csak nagyon hidegben szoktuk csinálni.

Ági: A work-life balance-t magunkévá tettük és ez olyan jó.
Gergő: Igazából én itt jöttem rá arra, hogy mi az, amivel foglalkozni szeretnék és szerintem inspiráló, hogy itt lehetőséged van azzal foglalkozni, amit szeretnél és rendkívül sok támogatást kapsz. Itt sokkal több lehetőséged van azzá válni, aki lenni szeretnél.

Mindketten: Tanulhatunk sífutni meg minden ilyen nagyon norvég dolgot csinálni. Evezni is itt tanultunk meg. Ami nagyon inspiráló, hogy ők tényleg tudnak örülni az apró dolgoknak. Őket az teszi legboldogabbá, amikor kimehetnek az erdőbe és ülhetnek ott csendben, vagy elmehetek sífutni és részesei lehetnek a természetnek.

Tudtad?

A Spitzbergák a világ egyetlen vízummentes övezete. Ez azt jelenti, hogy itt bárki korlátlan ideig élhet és dolgozhat attól függetlenül, hogy melyik országból érkezett.

Ha külföldi munkavállalásban, vízumügyintézésben vagy hivatalos ügyek intézésében van szükséged segítségre, nézd meg Szolgáltató Partnereinket! <<
Tapasztalt szakembereink segítenek a megfelelő lehetőség megtalálásában és a gördülékeny ügyintézésben.

Forrás(ok):

Interjú: Vikár Gergő és Lajter Ágnes

Csatlakozz a Minden Ami Külföld közösségéhez!

Iratkozz fel hírlevelünkre, és elsőként értesülhetsz a legfrissebb hírekről, hasznos tippekről és exkluzív ajánlatokról!