Megérkeztünk Új-Zélandra (interjú – 1. rész)
Olga és családja nemrég érkezett Új-Zélandra és örömmel osztja meg Velünk friss tapasztalatait. Faggatjuk a költözés miértjéről, ő pedig beszél az indíttatásról, hajtóerőőről, motivációról!
Írta: andi – Minden Ami Külföld
Új-Zéland, jövünk!
Welcome to New Zealand!
“Pár rövid mondatban bemutatkoznál az olvasóknak?“
“Petrovits Olga Zsuzsanna, főiskolai, és egyetemi végzettségeim alapján 12 éve szabadúszó tervezőgrafikus és mozgókép művész vagyok, 7.5 éve nem szabadon úszó anya, 6.5 éve meg aztán pláne még annyira sem, max az izzadságban. Home officeból neveltem eddig a két kisfiamat, akiknek ADHD besorolása van a magyar rendszerekben. Munkámban kellően elhivatott vagyok, teljesen kitölti az életemet, ahogy a gyerekeim szintén, úgyhogy itt Új-Zélandon is nagyjából ez lesz pepitában. Négyen érkeztünk az országba, a párommal, és a két kisfiúnkkal, akik 6 és 7 évesek jelenleg. “
“Milyen érzés itt lenni?“
“Ezt ha kell százszor is leírom: nem tudtunk volna jobb hely mellett dönteni. Fantasztikus és bár meglehetősen újak vagyunk itt, egyszerűen imádjuk. Jó a levegő, kedvesek az emberek, jó az iskola, szép a környékünk, finomak az ételek, anyagilag máshogy ülnek a lovon az itteni emberek, szóval mi nagyon jól érezzük magunkat. Szeretném, ha minél hamarabb beintegrálódnánk, lennének ismerőseink, itteni barátaink. Szeretnék teljesen a részese lenni, ha már belevágtunk a gyerekek miatt. :)”
“Milyenek voltak az első napok?“
“Sűrűre sikerültek, mivel elég gyorsan kellett a páromnak munkába állnia. Így volt egy listánk, hogy mik azok a dolgok, amiket SOS el kell intézni. Ezek voltak a telefonszám, bankszámlaszám, adószám, háziorvos, iskola, lakás, autó. Vagyis azok a dolgok, amik az itteni élethez alapvetőek.”
“Mennyire ‘szoktátok’ már meg? “
“Ó, hát nagyon friss még az élmény, kicsit több mint 2 hete érkeztünk, úgyhogy nem tudom mit mondhatnék, azt hiszem még egyáltalán nem szoktuk meg. Sokszor van a fejemben olyan gondolat, hogy te úr isten tényleg itt vagyok-vagyunk. Mit keresünk mi itt?! 😀 Persze mindezt jó értelemben! “
“Milyen meglepő dolgokkal találkoztatok?“
“Szinte minden napra jut pár meglepetés. Az emberek határtalan kedvessége, ami nem olyan, mint otthon, hanem annak ellenére, hogy igyekeznek a saját életükre koncentrálni, mégis segítenek történjen bármi, mindezért semmilyen “hálát” nem hajlandóak elfogadni. Számomra ez nagy és végtelenül kellemes meglepetés, mert mondjuk úgy: otthon érzem magam köztük.”
“Mi a három dolog legjobb abban, hogy itt vagytok? “
“1. Hogy itt vagyunk 😀
2. Esélyt kaptunk egy kiegyensúlyozott életre, egy nyugodt országban.
3. A gyerekeim egy fantasztikus oktatási rendszer részeseként, pontosan olyan oktatást kapnak, amit mindig is szerettem volna a számukra, és ez otthon megfizethetetlen volt a számunkra, itt meg simán egy körzetes iskolában pontosan ezt kapják.”
“Magyarországon hol éltetek?“
“Ferihegy szomszédágában a 18. kerületben éltünk, egyébként nagyon jó helyen. Ha otthon minden rendben ment volna, akkor semmi pénzért nem költöztem volna el arról a környékről. Minden porcikám 18. kerületi volt és talán kicsit marad is. “
“Most hol éltek és mióta? “
“Frissen érkező Aucklandiak lettünk, Titirangi városrészben, ami a helyi “bohém” élet központja, ha szabad így mondanom. Nyilván még bele kell rázódjam az itteni lüktetésbe, de azt mondják, itt élnek a művészek, zenészek, úgyhogy azt hiszem jó helyen vagyok, még ha egyelőre ebbe nem is látok bele.”
Ahogy minden kezdődött…
“Mikor döntöttétek el, hogy külföldre költöztök? “
“Párommal már a megismerkedésünk napján megbeszéltük, hogy menjünk. Sajnos el kellett teljen 8.5 év, hogy meg is valósuljon, de hát ugye jönnek a magyar mondások, jobb később, mint soha.”
“Mi volt a döntésetek hátterében? “
“Ez meglehetősen összetett. Sok dolgot tudnék itt felhozni, de alapvetően a gyermekeimnek szerettem volna egy biztos, nyugodt, nekik megfelelő életet biztosítani. Ez volt a fő csapásirány, a többit, ha nem gond, inkább megtartom magamnak :D”
“Gyerekeket belevontátok-e a döntésbe és/vagy előkészületekbe. Ha igen, mennyire? “
“Igen. Amikor realizálódott, hogy a szervezésünkből valóság válhat, akkor elkezdtük őket szóban felkészíteni. Az a furcsa helyzet adódott, hogy mivel nekik a környezetváltozás nem feltétlenül volt jó ötlet, ezért mindenképpen rá kellett őket állítani.”
“A családotok és barátaitok támogattak-e a döntésetekben? Hogyan és mivel – vagy mivel nem?“
“Igazából volt aki támogatott különböző formában és ezért nagyon hálás leszek nekik. A család pedig igazából csak tudomásul vette. Tudták rég, hogy ez a tervünk, így realizálódott bennük, hogy akkor ez most meg is valósul. Ugyanis bár soha nem laktam külföldön, de mindig is elvágytam, ezzel a családomat sajnos eléggé kikészítettem.”
A megvalósítás
“Miért pont Új-Zéland?“
“Hmm… viccesen azt szoktam mondani, itt beszélnek angolul, itt nem akar minden második állat megölni, és itt nem kell hozzá franciául tanulni és meg sem fagyunk, mint Kanadában, nincs (akkora) szállásgond mint Írországban, nincs Brexit mint a Briteknél. Igazából ezek vicces gondolatok, mert bármelyikben szívesen laknék, de itt tényleg szuper ideális minden, egy dolgot leszámítva: hogy ennyire messze van. De azért nagy a szám, mert ha nincs a bevándorlási ügynökünk, biztosan nem sikerült volna kijutnunk, rettenetesen sokat köszönhetünk neki.”
“Volt-e kint rokon vagy barát?“
“Mi úgy jöttünk ki, hogy pár ismerősünk volt csak az interneten, de a pár alatt tényleg azt értem 1-2 ember. Nem igazán ez volt ami meghatározta a döntésünket, hogy vár e valaki minket. Illetve szeretjük a kihívásokat, úgyhogy így még izgalmasabb lett a mindennap felmerülő kérdéseket megoldani. Persze akiket ismerünk, azokat kérdezgetjük, hogy mit hogyan érdemes/kell csinálni, de alapvetően szó szerint a magunk urai vagyunk.”
“Mennyi idő telt el a döntés és az érkezés között?“
“2022 szeptember végén döntöttünk, március 13.-án érkeztünk, és bár rövidnek tűnik, de a vízumra való várás azért kitett vagy két évet lelkileg! :)”
“Milyen főbb lépéseket tettetek a kiköltözés érdekében?“
“A bevándorlási ügynökkel folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, ő jelezte, mikor mire van szükségünk, és az alapján otthon folyamatos hivatalos papírgyűjtésben voltunk. A végére már annyi dolog összegyűlt, hogy rendesen rendszerezni-kategorizálni kellett, de szerencsére még időben eleve így álltam hozzá ezért kevesebb dolgom volt vele utólag. Illetve rengeteg cuccunk van – vagyis volt, ezeket elkezdtük értékesíteni, kisebb nagyobb sikerrel, sajnos továbbra is, nagyon sok dolog van még otthon, amit el kéne adjunk, de egyelőre innen nehéz ezt elintézni.
Bevándorlási ügynökkel indultunk neki, és bizton állítom, ha ő nincs nem tudtunk volna kijutni. Zűrzavarosak ezek a procedúrák, ráadásul sok dologra világított rá, illetve a helyi sajátosságokat is nyilvánvalóan jobban ismerte nálunk, így örömmel elfogadtuk minden jótanácsát. És amint látszik meg is érte, hogy így döntöttünk.”
Az utazás
“Magára az utazásra mennyi ideig- és hogyan készültetek?“
“Azt hiszem a jegyek megvásárlástól 1.5 hónap volt a repülésig és hát sok mindenünket el kellett adjuk, de sok mindent meg nem tudtunk. Alapvetően leminimalizáltuk a teljes életünket. Még annál is minimálabbra, amit valaha kósza gondolatainkban véletlenül megtettünk. Csak egy apró példa: női felsőket mondjuk úgy, hogy gyűjtöttem bár nem tudatosan. Volt belőle alaphangon olyan 300 darabom – a hosszú évek alatt összegyűlt -, de szerintem kicsit több volt. Most van azt hiszem kb. 10db van. Egy fiókot sem tölt ki.
Ezek a típusú elválások minden egyes fronton hatalmas teher voltak. És hát a gyerekeknél ugyanez hatványozva. Az elmúlt 7 év már csak róluk szólt, tokáig voltunk játékokkal. Alig valamit tudtunk magunkkal hozni. Még a kedvenc játékaik nagy része is otthon maradt. Ez ezért nagyon fáj még mindig nekem is a gyerekeknek is.”
“Milyen érzés volt elindulni? Mi járt a fejetekben?“
“Az én fejemről tudok csak pontosabban nyilatkozni, a többieké annyira nem tiszta, hogy mi járhatott bennük egészen pontosan. De az biztos, hogy én pánik félelemmel indultam mert nagyon féltem a repüléstől. Ez az út végére valamelyest csillapodott, de persze ki tudja mi lesz egy következő út során. Persze azon is járt a fejem, hogy a kinti életünk vajon hogy fog alakulni. Sajnos az, amire eredetileg készültem lélekben munka, az nem valósult meg de innen kintről biztosan könnyebb az álláskeresés, mint otthonról. Persze maga az indulás, ha erre visszatérek, tényleg fájdalmas volt, volt nagy zokogás meg szívfájdalom, de hát azért ez egy komoly és nehéz döntés, aki lélektelenül csak elköszön egy ilyen helyzetben, az nem mi vagyunk, ez biztos. Szóval nehéz volt.”
“Hogy telt a repülőút? Hogy bírták a gyerekek?“
“Ó, erről egy egész napot tudnék írni, annyi minden történt velünk. De szűkre szabva, Szöulban szálltunk át. Szerencsére a nagybőröndöket csak Aucklandi felvétellel kértük, ami így utólag szuper döntés volt, mert rettentő sok és nehéz volt a kézicsomagunk is. Kimaxoltunk, amit csak tudtunk, két gyereket is koordinálva nem kis feladat volt. Mindkét járat éjszakai volt, pár órát töltöttünk csak sajnos a reptéren így nem tudtunk bemenni Szöulba. De a reptér maga is fantasztikus volt. A gyerekek az alvást leszámítva teljesen jól bírták, jobban, mint sejtettem. Az egyetlen gondunk az alvás volt, az nagyon nehéz volt nekik. Persze nekünk is.”
“Milyen tanácsot adnál gyerekekkel vagy akár anélkül repülést tervezőknek? Mi lett volna jó, ha tudsz korábban a repülés kapcsán?“
“Hmm, az ételek szuperek voltak, amiatt nem kellett izgulni. Érdemes tudni, hogy ha valaki éhes marad, még lehet nyugodtan kérni. A gyerekek kaptak játékokat, ami nem valami nagy durranás, de igazából tetszett nekik, és el is játszottak vele. Alapvetően, amit meg is bántam meg nem is (mert nem tudtam volna hova tenni) az az, hogy nem vettem felfújható zsákot, ami ággyá alakítja az ülést, és a gyerekeknek könnyebb lett volna. Néha fel kell állni tornázni, és sokat kell inni, mert a légkondi az tényleg szárít nagyon. “
Az érkezés
“Milyen volt a megérkezés? Milyen érzések kavarogtak bennetek, mik jártak a fejetekben?“
“Ó, a gyerekek azért tettek arról, hogy ne uralkodjon el rajtunk egy mennyei fennkölt hangulat 😀 😀 De, ami teljesen szívbemarkoló volt, és mostanra már nem is érzem sajnos, hogy iszonyatos erős citromos virágillat lengte körbe napokig a fejünket. Iszonyúan imádtuk, sajnos tényleg gyorsan hozzászokott az orrunk :D”
“Várt-e valaki a reptéren? Volt-e már szállás intézve?“
“Még otthonról el lett intézve a lakásbérlés, nagyon jó (nekünk) helyre kerültünk, Titirangiba. Ami ugyan egy kicsit messzebb van a belvárostól, de már egy ideje itt vagyunk, és tényleg imádom. Ha az itteni szerződésünk lejár, és nem hosszabbítjuk meg esetleg, akkor is a környéken szeretnénk maradni. Kicsit hasonlít Budára nekünk, hegyek völgyek rétek, dombok, szép kis házak, jó iskolák. És bár mi pestiek voltunk, ez a hangulat azért nekünk otthonias. Meg volt beszélve, hogy ketten jöttek értünk a reptérre, mert rengeteg volt a csomagunk. Az első körben Dénest a nagyobbikommal vitték el kicsit nagyobb körben, hogy a kulcsot is felvehesse, a második körben engem a kisebbikkel vittek akkor már HAZA az új otthonunkba.”
“Mi volt az első nagy meglepetés itt?“
“Annyira nagyon nem éltük meg meglepetésként a dolgokat. Agyban készültünk rá sokat, és nagyjából azt mondom, hogy talán az volt a meglepetés, hogy sokkal jobb volt minden, mint amire számítottunk. Tele voltunk félelemmel, és hát nem mondom, hogy ez maradéktalanul elmúlt, de azért nagyban csillapodott.”
A Minden Ami Külföld csapata az Új-Zélandra történő utazásban és költözésben is segít >>>
Külföldre vágysz? Érdekelnek a hasznos tanácsok, személyes élmények? Keresd profi tanácsadóinkat, nyelvtanárainkat, ha nem akarod, hogy meglepetések érjenek! Szörfözz a Minden Ami Külföld oldalán!
Kérj segítséget profi tanácsadóinktól, nyelvtanárainktól:
partnereit, hogy minél felkészültebben tudj nekivágni az utadnak, ha itt az idő és ne érjenek majd semmilyen meglepetések!
Anglia, Ausztrália, Új-Zéland, Amerika akár Kanada, vagy Európán belül maradnál?
Megoldást keresel?
Csapat, aki segít Neked: Ide kattintva vagy a bal oldali képre, fel tudod felvenni a kapcsolatot Partnereinkkel és Szakértőinkkel!
A csapból már majdnem mindenhol a Minden ami külföld folyik és nap, mint nap törekszünk arra, hogy minél több emberhez jussanak el naprakész információk, valós tapasztalatok!
Kövesd a Minden Ami Külföld csatornáit és ne maradj le a fontos, hasznos és sokszor érdekfeszítő témákról:
📳
PODCAST csatornáinkon meghallgathatod a beszélgetéseket is, úton-útfélen Veled vagyunk:
🎧⚛️
Ha tetszik ami csinálunk akkor lehetőségeidhez mérten kérlek támogasd a munkánkat az alábbi képre kattintva, akár havi szinten. Köszönjük!
Szólj hozzá