Megérkeztünk Új-Zélandra (interjú – 2. rész)
Olga és családja nemrég érkezett Új-Zélandra és örömmel osztja meg Velünk milyenek voltak az első lépések itt a világ másik végén. Kérdezzük a kihívásokról és a jövőről is.
Írta: andi – Minden Ami Külföld
Lemaradtál a kezdetekről? Ne hagyd ki!
“Mik voltak az első lépések, amit itt meg kellett tennetek? Mennyire találtátok nehéznek / bonyolultnak / bürokratikusnak?“
“Amiben nem éreztem különbséget az az orvosi ellátásba való bejelentkezés. Sokáig tartott, pénzbe került, nyögvenyelős volt. De azt a napot amúgy is csak erre szántuk, úgyhogy szerencsére nem húzott keresztbe egy tervünket sem. A többi dologra meg felkészülten érkeztünk így nem volt semmi több körös. Meg lett mondva mit vigyünk, az ügynökünk ebben is segített, a kezünkbe is nyomott egy paksamétát, hogy majd ezt és ezt adjuk le, és így az adószámunk is pikk-pakk el lett intézve.
A bank is gyorsan megvolt. Az autóvásárlás olyan egyszerű, hogy az otthoni rendszerben sírva kéne könyörögjenek a receptért. Az adószám is csak egy sorban állás volt, az iskolába is csak időpontot kellett kérni, egy beszélgetést az igazgatónővel, két online adatlap kitöltése után. Szóval alapvetően egyelőre egyszerűnek érzem az itteni rendszereket, szerintem jól működnek a dolgok.”
“Hogy megy a beilleszkedés? Gyerekeknek, nektek?“
“A gyerekek kicsit zúzósabbak, mert kicsik, nem beszélik a nyelvet, új a környezet és nincs kedvenc ovisnéni, tanárnéni, barát. Nehéz nekik, ez biztos. Nekünk a hétköznapok már eléggé beindultak. Dénes dolgozik, én állást keresek rendületlenül és ellátom a napi feladatokat. Szóval gyakorlatilag élünk mint otthon, csak kicsit másképp. De mindenképpen és sok szempontból jobban. Az itthoni morálon is azért ez már látszik. “
“Mennyire érzitek befogadónak az embereket itt?“
“Bármerre megyünk, bármi történik velünk, csak pozitív élményünk volt eddig (a közlekedést leszámítva, mert azért abban tudnak érdekes dolgokat művelni az itteniek. Szóval alapvetően, mindenki normális, kedves, mosolygós, ha szembejön az utcán és már kétszer látott, tuti rád is köszön. Ha bajban vagy segít, ha segítesz hálás, szóval alapvetően olyan mintha egy nagy faluban élnénk, ami történetesen egy borzasztó nagy városnyi területen van.”
Kihívások is akadnak
“Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel eddig szembesültetek? “
“Hogy nem tudunk csak úgy lemenni a déli szigetre, mert az vagy 14 óra autóval. Úgyhogy ezt kreatívabb módon kell majd megoldjuk, vagy beállunk az itteni utazók sorába, veszünk egy vonóhorgos autót is egyszer, meg egy lakókocsit, és azzal szépen nekiindulunk az útnak, lesz ami lesz alapon.
Na és ott vannak még a legyek. Arra azért nem gondoltam volna, hogy ennyire sok és kiirthatatlan légymennyiséggel kell majd harcoljak. A légycsapdámban kb. 10 nap alatt olyan 250 db légy lelte meg a szárnyaló túlvilágot, és hát szerintem ez végtelen bosszantó. Plusz a konyhai higiéniámat teljesen más szintre kellett emelnem. Minden pultot azonnal takarítani, egy percre sem semmit elöl hagyni, és ami evőeszközt használunk az azonnal mehet is a mosogatóba, mert úgyis rászállnak ezek a baktérium-hordozó nyomik.
Ja igen most jut eszembe, egy kihívás: hát nem tudok főzni. Vagyis vannak dolgok a fejemben a főzéssel kapcsolatban, csak egyelőre még vannak bőven olyan puzzle darabok, amiket össze kéne rántanom valahogy. Például, hogy egy rántást összeránthassak egy perc alatt, ahogy más anyukák ezt már évek óta tolják, szóval igen. Meg KELL tanuljak főzni, nincs mese. Ez egy baromi nagy kihívás lesz.”
“A gyerekek hogy érzik magukat? Miben / mivel / hogyan tudtátok és tudjátok őket segíteni?”
“Nekik ugye az iskola az, ami elég nagy kihívás, de a tanárok és maga az iskolarendszer szerintem teljesen korrektül van felépítve. Aki ebben a rendszerben nem érzi jól magát, annak saját magában kell keresnie a hibát 😀 Tény és való, hogy mi egy 8-as besorolású iskolába járunk, ami 1-10ig van skálázva, és biztos vagyok benne, hogy itt is vannak rosszabb környékek. Ami mindenképpen pozitív, hogy rengeteg az iskolai program nálunk, a tanárok kedvesek, fiatalok, lelkesek, és érdeklődőek.
Ezt leszámítva próbáljuk kicsit visszaépíteni az otthoni életünk egy-egy részét is. Még épp várjuk a Duplókat, amik érkeznek majd valamikor hajóval a kicsinek. Nézegetjük, hogy a nagynak honnan szerezhetnénk be Nintendot és hasonlók. Szerintem az nekik sokat segít, hogy látják a szüleik boldogabbak, több helyre visszük őket mint otthon (jó ez utóbbi talán kicsit hiba, hogy nem voltunk nagy utazósak). Bár ezt még szokniuk kell mert nem ebben voltunk benne, hogy amikor “pihenés” van, akkor megyünk és megnézünk valamit. “
Magyarország ott maradt
“Milyen sűrűn tartjátok/tartod a kapcsolatot a Magyarországon maradt családoddal és barátaiddal?“
“Az online térben azért elég jól tarthatóak ezek a kapcsolatok. Én azt mondom, ha az időeltolódást helyén tudjuk kezelni, akkor ezek teljesen jól tartható kapcsolatok maradnak. Én amúgy is főleg az online térben dolgoztam – éltem eddig is. Nem nagy a különbség, van olyan, akivel eddig sok volt a különbség, ott most az a fura, hogy egész nyugodtan tudunk beszélni :)”
“Mi hiányzik Magyarországról a legjobban?“
“Leginkább Anyukám és Apukám – Apukám sajnos már amúgy is itt hagyott minket – a család és a barátok. Más nem nagyon. Mi tudatosan vágytunk el onnan, persze néha felsejlenek ízek és illatok, de igazi hagyományos értelemben vett honvágyam nincs. A gyerekeknek más a helyzet nekik már volt igazi lélekből kitörős honvágyuk, de ezek is lassan, de csitulnak.”
Angol nyelvtudás és a kiwi angol
“Milyen szintű nyelvtudással vágtatok neki? Mennyire látod fontosnak azt, hogy már induláskor megfelelő nyelvtudással rendelkezzünk?”
“Nálunk a párom alap, én közép és a gyerekek nulla nyelvtudással jöttek ki. Azt mondom elengedhetetlen, hogy legalább az egyikünk beszéljen kommunikációs szinten, mert sok dolgot kell intézni és ott nem lehet folyton a [google] translate-et használni.
Pár hét után azt látom a párom is egész jól elboldogul már az alap angoljával is, úgyhogy neki jó kis kihívás ez az angol nyelv. A kicsik persze megküzdenek az iskolával, de kapnak nyelvi támogatást, meg szuper elfogadó közegben vannak, gyorsan fel fogják őket húzni, és én is gyakorlok velük itthon.”
“Okozott-e nehézséget a nyelvtudásod – vagy a kiwi angol?“
“Pár embernek már kellett kicsit jelezzek, hogy legyen szíves lassabban beszélni, mert még nem állt át az agyam az angolra, de ilyenkor normálisan és kedvesen, ezt meg is teszik. Szóval nem igazán éreztem még hogy külön kiwi angol lenne, nekem ez sima angol, amivel eddig találkoztam. De szerintem kicsit olyan zónában is lakunk, ahol főleg British Englisht hallok magam körül.”
Szakmai háttér
“Milyen végzettséggel és szakmai tapasztalattal rendelkeztek?“
“Ó, ezeket napestig sorolhatnám, a párom többek között asztalos végzettségével helyezkedett el, de még van neki is pár szakma a tarsolyában, ahogy nekem is. Én alapvetően tervezőgrafikus voltam otthon, jelenleg is ebben keresem a munkahelyemet, de nem zárkózom el más munka elvégzésétől sem. Van jó pár szakmám és tapasztalatom, úgyhogy nem lesz ezzel gond.”
“Mennyire volt könnyű elismertetni a külföldi (nem új-zélandi) végzettségeteket / szakmai tapasztalatotokat?“
“A vízumhoz elég sok dokumentumot kellett benyújtani, mivel mi otthon vállalkozóként üzemeltünk így szerintem egész másfajtákat, mintha alkalmazotti viszonyból jöttünk volna. De magáról a procedúráról nagy vonalakban tudok csak beszélni, mivel minden ilyen ügyet a bevándorlási ügynök intézett. Ő mondta mi kell, mi begyűjtöttük, és leadtuk neki. Az egész folyamat online zajlott.”
“Milyen gyorsan sikerült munkát találnotok? Szakmában, vagy szakmán kívül?”
“Én még keresgélek. A párom által tudtunk kijönni, még otthonról lett állása, szakmáján belül, carpenterként [vagyis asztalos] tudott elhelyezkedni egy országos szintű vállalatnál.”
És a jövő?
“Mennyi ideig terveztek maradni?”
“Lehetőség szerint szeretnénk itt letelepedni. Biztosak vagyunk benne, hogy a gyerekek számára egy olyan helyet sikerült találnunk, ahol egészséges gondolkodással, nyitottan nevelkedhetnek fel, lehetőleg stresszmentesen. Ráadásul abban a korban vannak, amikor még simán, anyanyelvi szinten sajátíthatják el az angolt, ami engem elégedettséggel tölt el.
Azt is izgalmasnak tartom, hogy angol mellett úgy tudom, majd Maorit is fognak tanulni, ami nekem rettentően vicces, nagyon egzotikus. “A tősgyökeres pesti „dinamik duó”, aki maoriul tanul. 😀 “
“Milyen további lépések várnak rátok?”
“Rövid távon: alapvetően a bejelentkezési folyamatok kb. 2 hét alatt lezajlottak, mivel a páromnak viszonylag gyorsan kellett munkába állnia, és a gyerekek iskolája is szerintem halaszthatatlan lépés volt. (Ezalatt értem: bank, adószám, szállás, háziorvos, iskola, autó, áram, telefon.)
Közép távon (1-2 év): Mind a kettőnknek stabil, jó elégedettséggel eltöltő állást találni és az angol tudásunkat amennyire tőlünk telik feljavítani.
Hosszútávon (2+ év) Mindenképp az a cél, hogy a letelepedést el tudjuk indítani minél hamarabb, hogy magabiztosabban nézhessünk az itteni jövőnkbe. Ezzel elég sok feladat lesz, úgyhogy már most is úgy csinálunk mindent, hogy ha már ott tartunk, akkor meglegyen hozzá mindenünk, és akkor már csak a beadások lesznek, amikor eljön az ideje.”
Tanulságok
“Mi az, amit az eddigi tudásotok és tapasztalatotok alapján másképp csinálnátok?”
“Az biztos, hogy máshogyan pakolnánk be a csomagjainkat. De alapvetően nem változtatnánk semmit, csak azon, hogy 20 évvel ezelőtt kellett volna jönnünk!”
„Jó lett volna, ha valaki elmondja nekünk, hogy…?”
“…nem is tudom. Azt gondolom, hogy relatíve felkészülten jöttünk, és elég erős akarással, ez utóbbi biztosan elnyomta az ilyen irányú gondolatainkat. Mi teljesen elégedettek vagyunk minden szinte szempontból, persze lehetne ez-az jobb, de azt meg majd mi úgy alakítjuk, hogy jobb legyen :D”
“Bárcsak tudtam volna mielőtt ide költözöm, hogy…?”
“Á ilyen nem nagyon van. Egyébként én amolyan nyugodt típus vagyok minden pont úgy jó ahogy van, persze lehet mindenen javítani, és van bennem ilyen akarás, de alapvetően nem keresem semmiben direkt a hibákat. Szóval, ahogy kijöttünk pont úgy kellett kijönnünk, hogy azokat a dolgokat tapasztaljuk meg, amiket megtapasztaltunk, hiszen ez a mi személyiségfejlődésünk része is egyben.”
Összegezve: “megérte-e belevágni?”
“Jelenleg azt érzem, hogy nyilván vannak nehézségek, de semmit nem csinálnék másképp. Vagyis a hibáimból tanulva ezt-azt jobban szeretném csinálni, de ezeket adott helyzetek hozzák, amiket meg át kellett élni, ahhoz, hogy most itt és így lehessünk. Szóval nem tudom pontosan mi lenne itt a jó válasz. Elgondolkoztató, de igen, határozottan azt mondom, nagyon megérte, mert ha pár év múlva azt mondjuk: oké ez mégsem jött össze, menjünk haza. Akkor is elmondhatom, hogy legalább megpróbáltam. Ha nem tettem volna, idős koromban nagyon sajnálnám! “
Érdekel hogy alakul Olgáék élete az ott töltött első év végén?
A Minden Ami Külföld csapata az Új-Zélandra történő bevándorlásban és letelepedésben is tud segíteni.
Külföldre vágysz? Érdekelnek a hasznos tanácsok, személyes élmények? Keresd profi tanácsadóinkat, nyelvtanárainkat, ha nem akarod, hogy meglepetések érjenek! Szörfözz a Minden Ami Külföld oldalán!
Kérj segítséget profi tanácsadóinktól, nyelvtanárainktól:
partnereit, hogy minél felkészültebben tudj nekivágni az utadnak, ha itt az idő és ne érjenek majd semmilyen meglepetések!
Anglia, Ausztrália, Új-Zéland, Amerika akár Kanada, vagy Európán belül maradnál?
Megoldást keresel?
Csapat, aki segít Neked: Ide kattintva vagy a bal oldali képre, fel tudod felvenni a kapcsolatot Partnereinkkel és Szakértőinkkel!
A csapból már majdnem mindenhol a Minden ami külföld folyik és nap, mint nap törekszünk arra, hogy minél több emberhez jussanak el naprakész információk, valós tapasztalatok!
Kövesd a Minden Ami Külföld csatornáit és ne maradj le a fontos, hasznos és sokszor érdekfeszítő témákról:
📳
PODCAST csatornáinkon meghallgathatod a beszélgetéseket is, úton-útfélen Veled vagyunk:
🎧⚛️
Ha tetszik ami csinálunk akkor lehetőségeidhez mérten kérlek támogasd a munkánkat az alábbi képre kattintva, akár havi szinten. Köszönjük!
Szólj hozzá