„Nem árt, ha valaki egy kicsit ámokfutó”
Digitális nomádnak lenni nem egy újkeletű dolog, ám az utóbbi években slágerszakma lett belőle. Ennek kapcsán beszélgettünk Bencével, aki egészen pontosan 2008 óta kutatja a letelepedési és állampolgársági programokat, a nemzetközi adózást, de utazásai ennél már sokkal korább kezdődtek. Ő már akkor digitális nomád volt, amikor ezt a kifejezést mi talán még nem is ismertük.
Írta: Paulikovics Réka – Minden Ami Külföld
Bence éveken át külpolitikai újságíróként tevékenykedett Magyarországon, ebből is látszik, hogy mindig imádott utazni. Díjakat zsebelt be, aztán 15 évvel ezelőtt „szűk” lett neki az ország. Ő az, aki nem csak elvben ért a munkájához, hanem a gyakorlatban is, hiszen az elmúlt években több országban is letelepedett már. És hogy hogyan látja a digitális nomádok életét? Mivel foglalkozik? Miben tud Neked segíteni? Lássuk!
“Újságíróból ügynök? “
Igen is meg nem is. Mióta eljöttem Magyarországról, leginkább az üzleti újságírás a profilom. Rengeteget írok és forgatok, gyakorlatilag ugyanazt csinálom, csak a megbízó és a közönség más.
“Aki újságírónak megy, nem tudja abbahagyni az írást.“
Igen, de azért egy kicsit furcsa ez. Megbízásból rengeteget írok, egész nap ütöm a gépet megállás nélkül, egy zenész nem gyakorol annyit a billentyűkön, mint én, azonban nem magamnak írok. Amikor viszont a saját honlapomat, a saját dolgaimat csinálom, akkor két-három havonta írok egy olyan cikket, ami nagyon tetszik, igaz, az is hosszú idő, míg valaminek utánajárok, így egy kicsit lassúvá válik a folyamat.
“Mióta utazol? “
Az utazásba születtem bele, soha nem álltam meg. Így nőttem fel.
‘Valójában most hol élsz? ‘
Ezt most én sem tudom eldönteni, de a lakcímem, a telephelyem és ahova adózom, az Paraguay. Ott vagyok évi hat-hét hónapot, ott van az üzletem, onnan indulok, oda érkezem vissza. Ez Dél-Amerika közepe, sokkal egyszerűbb innen utazni (kicsit olyan így, mint Magyarország Európa közepén). Ha minden jól menne, most is ott lennék, csak a Covid-zárások miatt többször is kiszorultam. A családom Lisszabonban él, a maradék időt velük kéne töltenem, és a vesztegzár nagy részében együtt is voltunk. Bár folyamatosan utaztam, arra mindig figyeltem, hogy onnan induljak és oda érkezzek vissza. És hogy most hol vagyok? Panamában ragadtam.
Onnan most se ki, se be?
Igazából mehetnék bárhova, de várom a paraguay-i hatóságok által kiadott dokumentumaimat, viszont a DHL csak hetente egyszer indul Paraguay-ból. Március elején indult a csomagom, március közepéig még nem érkezett meg. Gyakorlatilag ezzel két hetet buktam és el sem kezdtem intézni azt a dolgot, amiért valójában jöttem. Ami viszont jó, hogy egy teljesen lezárt helyen vagyok, a tengerparton, egy sporttáborban, gyakorlatilag egész nap edzek, nyugalom van.
Pontosan mivel foglalkozol?
Egyrészt van a saját vállalkozásom, amiben letelepedési programokkal, adóilletőséggel és beköltözéssel, tehát tényleges kivándorlással foglalkozom. Az ügyfeleim digitális nomádok, hajósok, illetve különféle, egészen más szellemi szabad foglalkozásúak. Ezen kívül kutatok, megtartottam a régi szerződéseimet, továbbra is dolgozom kizárólagosan egy piacvezető cégnek. Ők inkább állampolgárságokat árulnak befektetésekért cserébe. Nekik csak kutatok és írok, ott nem veszek részt az eladási munkában. Meginterjúvolok embereket jogszabályokról, változásokról, ezekből írok PR-cikkeket és segítem az ő ügyfeleiket, akik egy nagyon előkelő körből érkeznek. Vannak nagyon jó sztorik a munkámban, például egy hajó, ahol a vírustól félő milliomosok laknak most, közel az Antarktiszhoz. A hajó legénysége félévente cserélődik, így egészen páratlan emberekkel állok kapcsolatban, egészen váratlan helyekről.
Ez filmekbe illő sztori.
Igen, teljesen. De egyébként amúgy is elég jó és érdekes ügyfeleim vannak. Egy a lényeg, hogy legyen egy tiszta erkölcsije és le tudja ellenőrizni az Interpol. Ha ez megvan, akkor felőlem jöhet, teljesen mindegy ki ő és mit csinál. Sokszor vannak olyan figurák, hogy én is csak lesek, pedig azért már volt szerencsém pár ügyfélhez.
Tudod kamatoztatni a kutatási tapasztalatokat a saját cégedben?
Persze, sokat tanulok belőlük, hiszen meg kell írnom a kutatásokból a cikkeket. Én nem árulok állampolgárságokat, mert nem ezt szeretem. Én azt szeretem, ha Paraguay-ban vagyok az irodámban és oda jönnek az emberek. Ez a fajta munka sokkal magasabb szintű szervezettséget, összefogottságot, sokkal jobb üzleti érzéket feltételez és kíván. Csak a nagyon nagy cégek engedhetik meg maguknak azt, hogy egyszerre sok ország hivatalos ügynökei legyenek. Egy-egy államban évi 100-200 ezer dollárt le kell rakni ahhoz, hogy egyáltalán árulhasson az ember jogokat. Koncessziókat kell vásárolni, helyi képviselőket fizetni stb. Ez nagyon összetett dolog.
Miből áll a munkád?
Én ahhoz értek, hogy megismerjek és bemutassak egy-egy programot. Ha valahol bevezetnek egy új programot, odamegyek, valakit végigkísérek rajta (vagy én végigcsinálom) és részleteiben leírom. Vagy ha van valamilyen változás egy adott országban, arról gyűjtök infót. Csak, hogy érthető legyen: például valaki szerződik egy ingatlanos céggel, építenek egy óriási szállodát, aztán az ott eladott részek, szobák, kis apartmanok alapján lehet megkapni az állampolgárságot. Ilyenkor odamegyek, végigfotózom, hogy lássák a potenciális ügyfelek a helyet, hogy milyen szép és jó, infót gyűjtök, hogy ezeket át tudjam adni. (És mindig rájövök, hogy ezek a helyek tényleg gyönyörűek.) Nagyon sok állampolgársági program van, de ami igazán jól működik, az a Karibi-térség, a nagy klasszikus, ezen kívül Európában Málta és Montenegró, ami kiemelkedő. Infót gyűjtök a helyszínen – felülök a repülőre, odamegyek és megtudakolom, hogy mik a tervek.
Ha valaki hozzád fordul segítségért, hány ország ügyeiben tudsz segíteni?
Az irodámmal nagyon sok paraguayi, panamai és botswana-i ügyet intézünk. Azért szeretem ezeket az országokat, mert úgy tudok a nagy irodáknak dolgozni, hogy nem keresztezem az útjukat. Ez pedig azt jelenti, hogy olyan helyekkel foglalkozom, amivel ők nem, így nincs összeférhetetlenség.
Egész pontosan (ha tanácsadásról van szó, vagy valaki szeretne tervezni), 14 állampolgársági és 87 letelepedési programot ismerek nagyon jól. Ezekben mind naprakész vagyok. Soknak tűnik, de engem azért fizetnek, hogy ez így legyen.
Tehát gyakorlatilag bárhol a világban képben vagy az országokkal.
Azt, hogy hogyan kell beköltözni egy országba, nagyjából az egész világon tudom. De azt tudni kell, hogy nem mindegyik államnak van útlevél programja és nem mindegyiknek van letelepedési programja. Ezekről is tudom, hogy mi hogyan működik, hiszen imádom a szakmámat, de az a helyzet, hogy minden országba be lehet vándorolni, csak nem mindegyikbe érdemes.
Kicsit beszéljünk a digitális nomádságról! Mik az előnyei?
A digitális nomádság nem újkeletű dolog, csak a nevet adták hozzá. Például a külpolitikai újságírás vagy a külföldi levelezés pont ez. Az, hogy valaki interneten küld át valamit, vagy postagalambbal, gyakorlatilag mindegy. Nem maga a digitális nomádság új, hanem az, hogy tömegessé vált. Ha nem lenne a vírushelyzet, akkor is döbbenetes mennyiségű ember indulna útnak, de most a munkavállalók közel harmadáról – az is lehet, hogy még ennél is többről – kiderült, hogy a munkavégzéshez nincs szükség arra, hogy bent üljön az irodában. Ez óriási ütemben emelte meg a számokat. Ráadásul minél egyszerűbben kiszervezhető szabadúszóknak egy-egy munka, annál jobb a munkaadóknak. Először pár ezer, pár tízezer, pár százezer digitális nomád volt – mára már több százmillió emberről beszélünk, akinek a munkája nem függ a munkavállalás helyétől. Ez egy hatalmas dolog, az előnye mindenképpen a szabadság, de nem sokáig lesz ez így. Akkora méreteket ölt a vándorlás, hogy nem nagyon nézik jó szemmel, nyilvánvaló, hogy be fogják fékezni, mert hatalmas mennyiségű adózó távozik bizonyos országokból (jól kereső, főleg a 22 és 50 ötven közötti, magasan képzett szakembergárda, akik ráadásul igényekkel rendelkeznek). Van ennek az életformának pénzügyi előnye is, hiszen lehet spórolni, illetve egyfajta spirituális, vagy máshogy fogalmazva emberi előnye, ugyanis a nomád oda megy, ahova akar és azt csinál, amit akar. És hogy ez a hely Nagykáta, Balatonfüred vagy Rio de Janeiro, az egyéni kedv kérdése. Ha nincs helyhez kötve az ember, akkor is tud szervezni és össze tudja úgy rakni az életét, hogy hosszabb időt is eltöltsön gyakorlatilag bárhol, ne csak egy-egy napot. Például ahol most vagyok, ez egy leszerelt katonáknak épült sporttábor Panamában. Sok itt a külföldi, akik egytől egyig digitális nomádok. Ha megkérdezed tőlük, honnan jöttek, mindenki tud válaszolni. A második kérdésre, hogy ’meddig maradsz?’, arra nagyjából senki. Aztán jön a harmadik, a ’hova mész?’, erre (szerintem) még soha senki nem tudott konkrét választ adni. Tehát, ha tömören meg kéne fogalmaznom, mi a legnagyobb előnye ennek az életformának, akkor a tökéletes szabadság.
Van hátránya?
Van, több is. Ahhoz, hogy az ember digitális nomád legyen, munka kell. Valakinek vagy szerencséje van és egy adott cégnél dolgozik, ahonnan fizetést kap vagy át kell mennie freelancer típusú munkavállalásba. Ez utóbbi Magyarországon kényszervállalkozót jelent. Nyilvánvaló, hogy a KATA-sok nagy százaléka rendes munkavállaló, csak átkényszerítették oda. Egyrészt így kevesebbet kell adóznia, ami jó neki, másrészt a főnöknek nem kell érte felelősséget vállalni, ami jó a munkaadónak. Valójában senki nem vállalkozó, hiszen soha nem kellett úgy viselkednie, mint egy vállalkozónak, ami egy egészen másfajta gondolkodásmódot kíván. Én ezt pontosan tudom, mert egész életemben alkalmazott voltam, és sokan, sokszor mondták, hogy ’ez egy másfajta alapállás, máshogy kell gondolkodnod’. Akik most vágnak bele, könnyebb helyzetben vannak, hiszen ma már tanítják, hogy hogyan legyél vállalkozó, így fel lehet készülni a helyzetre. Én nem értek hozzá, megszenvedtem vele és őszintén megmondom, még mindig nem tudtam teljesen átállni. Azonban látom, hogy akik jól csinálják, azok ebben az irányban is képzik magukat.
Ezek szerint ez a fajta gondolkodásmód tanulható, fejleszthető.
Abszolút. És szükséges is fejleszteni.
Mitől lesz valaki digitális nomád?
Ha valaki vonattal megy haza az iskolából, ott megírja a leckéjét a laptopon, elküldi a tanárnak, az már ez a kategória. Vagy az, aki lemegy a Balatonra és ott nézi meg a céges e-maileket naponta kétszer. Az már nem annyira digitális nomád, aki letelepedik valahol – pedig akár annak is tekintheti magát, miért ne? Ha valaki pedig úgy digitális nomád, mint én, akkor nincs megállás. Akkor az van, hogy az adózási helyén kívül sehol nem tartózkodhat fél évnél hosszabb ideig. Kicsit egyfajta ’bolygó hollandi’ életmód ez. Lehet szeretni, minden hátrányával és előnyével együtt is. Igazság szerint én megszoktam a szerepem, ahogy a családom is. Nagyon sok időt töltünk együtt, mikor nem utazom, gyakorlatilag állandóan velük vagyok. Viszont a munkámhoz kapcsolódóan be kell tartanom bizonyos szabályokat, élnem kell a jogaimmal és a lehetőségeimmel, hogy versenyképes maradjak a piacon. Ezt az örök vándorlást nem mindenki bírja, de szerintem egy-két évig sokaknak jó móka lehet.
Úgy látom, hogy Te szereted ezt csinálni.
Az a helyzet, hogy nem nagyon ismerek más életformát.
Sok helyen jártál, sok országban. Mi az, ami minden országban ugyanolyan?
Emberek vannak mindenhol. Az emberek mindenhol ’egyformák’. Ha be akarod őket illeszteni dobozokba, akkor mindig pontosan ugyanazok a karakterek vannak minden egyes országban: a sütit sütő szomszéd nagymama, a portás, a jegyellenőr, aki megbüntet, vagy a kedves rendőr, aki továbbenged. Mindig más kultúrában vagyok, és valamilyen emberi kapcsolatot teremtenem kell ezeken a helyeken, mert különben megkattannék. Ezzel együtt mindenhol rájövök, hogy nincs akkora különbség, mint ahogy előre gondoljuk. Nekem senki ne mondja, hogy máshogy kell hozzászólni egy amerikaihoz és egy japánhoz, mert nem igaz, tapasztalatból mondom.
Hiszen a világot az emberek kötik össze.
Ez így van. Persze, nyelvi különbségek vannak, meg mondjuk olyanok, hogy valaki kezet fog vagy meghajol; de az ember mindenhol ember. Persze, mielőtt utazom, szeretek adott országól felkészülni, mert nagyon fontos, hogy amennyit csak lehet, megtudjunk az úticélról, annak kultúrájáról. Például, ha elmegyek valakinek tolmácsolni, mert ő szeretne fákat ültetni valahol, akkor nyilvánvalóan fel fogok készülni a növényi szektorból és persze az alapokból, mert senkivel szemben nem akarok nagy bunkóságot elkövetni. De mindegy, hogy hova mész a világon, ha mosolyogsz és kedves vagy, abból soha nem származik baj.
Szerinted mik az alapvető tulajdonságok, készségek ahhoz, hogy ezt valaki tudja csinálni?
A kalandvágy nagyon kell és valami motiváció arra, hogy ezt csinálja. Hogy valami kergesse az illetőt, az sem árt, ha egy kicsit ámokfutó. Ezen kívül pedig a tanulás nagyon lényeges. Talán ez a legfontosabb az egészben, a tanulási készég. Hogy valaki folyamatosan, szakmailag fejlessze önmagát. Ebben nincs megállás, mert nagyon gyorsan, gyakorlatilag egy pillanat alatt le lehet szakadni. Nyelvtudást, szakmai ismereteket bővíteni, folyamatosan tolni a tanulást és soha nem megállni a fejlődésben – ez az egyik kulcs. És ez nem kamu. Én hosszú távon sikeres digitális nomádok között hülyével még nem találkoztam. Persze, mindenki követ el hibákat, de itt fontos, hogy valaki tudjon korrigálni és azonnal lépni. Úgyhogy, ha már itt tartunk, az alkalmazkodóképesség is nagyon fontos. Gyors ütemben változik minden, beszéljünk akár egy szakmáról, akár az életről.
Aki lemarad, kimarad. Közhelynek tűnhetnek ezek a dolgok, de rengeteg igazság van bennük.
Igen, ha az ember nem változik, nem tanul új dolgokat és nem fejlődik, akkor teljesen lemarad. És ez nem csak hogy igaz nálunk, digitális nomádoknál is, hanem az a véleményem, hogy még jobban igaz, mint bármely más szakmában.
Külföldre vágysz? Érdekelnek a hasznos tanácsok, személyes élmények? Keresd profi tanácsadóinkat, nyelvtanárainkat, ha nem akarod, hogy meglepetések érjenek! Szörfözz a Minden Ami Külföld oldalán!
Kérj segítséget profi tanácsadóinktól, nyelvtanárainktól:
partnereit, hogy minél felkészültebben tudj nekivágni az utadnak, ha itt az idő és ne érjenek majd semmilyen meglepetések!
Anglia, Ausztrália, Új-Zéland, Amerika akár Kanada, vagy Európán belül maradnál?
Megoldást keresel?
Csapat, aki segít Neked: Ide kattintva vagy a bal oldali képre, fel tudod felvenni a kapcsolatot Partnereinkkel és Szakértőinkkel!
A csapból már majdnem mindenhol a Minden ami külföld folyik és nap, mint nap törekszünk arra, hogy minél több emberhez jussanak el naprakész információk, valós tapasztalatok!
Kövesd a Minden Ami Külföld csatornáit és ne maradj le a fontos, hasznos és sokszor érdekfeszítő témákról:
📳
PODCAST csatornáinkon meghallgathatod a beszélgetéseket is, úton-útfélen Veled vagyunk:
🎧⚛️
Ha tetszik ami csinálunk akkor lehetőségeidhez mérten kérlek támogasd a munkánkat az alábbi képre kattintva, akár havi szinten. Köszönjük!
1 hozzászólás
Szólj hozzá
[…] Minden Ami Külföld partnere kétség kívül kíváló szakember. Olvasnál róla bővebben? Egy korábbi írásunkban már kifaggattuk Bencét a munkájáról és érdekes életútjáról, ne hagyd ki, remek […]