Út az amerikai állampolgárságig
Igen, van olyan magyar, akinek sikerült. És hogy mi vezetett idáig? Hogyan lehet elérni? Létezik-e amerikai álom? Erről és az amerikai életről beszélgettünk Judittal, aki másfél évtizede él az USA-ban.
Paulikovics Réka írása
“Hogyan kezdődött a történeted? “
“A Pető Intézetben végeztem konduktorként, ami egy speciális magyar módszer, mozgássérült gyerekekkel foglalkozom. 2005-ben végeztem és gyakorlatilag rögtön ezután elindítottuk a folyamatot, az első vízumra kilenc hónapot vártam Magyarországon, ezalatt az idő alatt nyelvet tanultam és dolgoztam. 2006 áprilisában utaztam először az USA-ba és egyáltalán nem terveztem itt élni. Akkor már együtt voltunk a mostani férjemmel, félig-meddig együtt is éltünk. Úgy voltam vele, hogy kijövök, kicsit összeszedem magam anyagilag, hazamegyek és így majd könnyebb lesz otthon lakást venni. Teljesen egyedül jöttem ki, gyakorlatilag úgy csináltuk végig, hogy három hónapot Amerikában voltam, aztán másfelet otthon. Visszagondolva egész idő alatt úgy volt, hogy hazamegyek és ott élünk majd együtt. “
“Mi hozta el a változást?“
“Ami végleg „idelökött” bennünket, az a 2008-as gazdasági válság volt. A férjem akkoriban az egyik ingatlancég tréning menedzsere volt, franchise ügyeket intézett és pont mielőtt előléptették volna ügyvezető igazgatónak, bedőlt az ingatlanpiac. Úgy döntöttünk, megpróbáljuk az amerikai közös életet, de szerintem még akkor is úgy gondoltuk, hogy kint leszünk egy darabig, a férjem angoltudása is fejlődik, aztán amikor jobb lesz a helyzet, hazakeveredünk. Na, ebből semmi nem lett. 2008-ban New Jersey-ben dolgoztam, amikor úgy döntöttünk, hogy maradunk. Találtam egy állást Floridában, a cég átvette a vízumomat, így hivatalos munkavállalói vízummal folytathattam az itteni életet. A férjem bár kijöhetett, de nem vállalhatott hivatalosan munkát, mert ilyen esetben a házastárs csak tartózkodási engedélyt kap. Az én vízumom hivatalosan három évre szólt, amit aztán a floridai cég meghosszabbított ismét három évvel. Közben beadtuk az igényünket a zöldkártyára, ami végül 2014. december 31-én érkezett meg. “
“Mennyi idő alatt kaptatok zöldkártyát? “
“A zöldkártyát (permanent resident card, azaz letelepedési engedély) több módon meg lehet kapni, az USA-ban elég sokféle vízum van. A különböző vízumok miatt különböző módok léteznek arra, hogy hogyan lehet zöldkártyát kapni. (Ezeken kívül persze még ott a házasságkötés és a zöldkártyalottón is lehet nyerni.) Van olyan vízum is, ami után nem lehet zöldkártyát kapni, hanem előbb egy másik vízumot kell igényelni, ami után már van lehetőség kérelmet benyújtani. Az én esetemben H1B vízumról volt szó, ami után kaptam zöldkártyát. A H1B a hivatalos munkavállalói vízum az USA-ban. Ezt 3 évre adják és speciális feltételekhez kötik, hogy miként lehet megkapni. Egyszer lehet meghosszabbítani, újabb 3 évre. Ebben a 3 évben már be kell adni a zöldkártya kérelmet ahhoz, hogy ne kelljen elhagynod az országot a 3 év lejárta után. Ha már folyamatban van a zöldkártyád, de letelt a második 3 éved, akkor nem kell elhagynod az országot, amíg az ügyed le nem zárul. Ez egy munkáltató által szponzorált zöldkártya, amíg ez az ügy folyamatban van, a munkádhoz vagy kötve (vagy minden elveszik). Nem ritka, hogy a munkahely ezt a letelepedési engedélyt csak a második 3 év végéhez közeledve kéri meg neked, hiszen addig, amíg az eljárás zajlik, biztosan ott fogsz dolgozni. Nálam a zöldkártyát a második H1B alatt indították el, így négy évbe telt, majd az, hogy állampolgárok lehessünk, kilenc év várakozást jelentett. “
Ne feledd, külföldre költözésnél joggal érezheted úgy, hogy rengeteg az elintéznivalók között könnyen egy útvesztőben találod magad. Mi végig fogjuk a kezed a rögös úton, keresd a Minden Ami Külföld csapatát bizalommal, hogy külföldre érve Téged már ne érjenek kellemetlen meglepetések!
“2014-ben születtek a gyermekeitek. Milyen Amerikában pici gyerekekkel?“
“Azt mondhatom, addig egyszerű az élet, amíg az ember egyedül van vagy párban, viszont gyerekkel már nagyon más a helyzet. Itt teljesen más a rendszer, mint otthon. Nem ismerik azt a lehetőséget, hogy az anyuka hosszú időre otthon marad a gyerekkel, vagy gyermekgondozást segítő ellátást kap. A legtöbb cég 12 hetet ad, erre az időre pedig nem jár fizetés. Ezt nem sokan tudják megengedni maguknak, a legtöbben 3-6 hét között mennek vissza dolgozni. Én kivártam az időmet, ami miatt akkor egy meglehetősen nehéz anyagi helyzetbe kerültünk, de most már kint vagyunk a vízből. Akkor a férjem még nem is vállalhatott munkát, mert a zöldkártya előtti hivatalos munkavállalási engedélyt sem kapta meg addigra (ez a fehér kártya). Miután ezt az iratot megkapod, pár hónapra rá küldik a zöldkártyát. Nem volt egyszerű, ez biztos, néha nem is tudom, hogy csináltuk, de az a lényeg, hogy túl vagyunk rajta. “
“Mi volt ebből a helyzetből a legnagyobb tanulság? “
“Nehezített pálya volt, hogy első gyerekek voltak. Pánikoltunk, mindent meg akartunk venni, mindent jól akartunk csinálni. Mai fejjel már nem csinálnám ezt, sokkal olcsóbban meg lehet úszni, feleannyi cucc is elég lett volna, és ma már tudom, mi fontos és mi nem a gyerekeknek. “
“Mennyi ideig voltál otthon a gyerekekkel?“
“Otthon maradtam három és fél hónapot. A 12 hetet megkaptam a cégtől, emellett itt összesen két hét szabadság van évente, azt is hozzácsaptuk. Napra pontosan kiszámoltuk a három és fél hónapot, aztán a day care következett volna, ami nagyon drága. Így anyukám kijött hozzánk, kint volt velünk pontosan 90 napot, kiszámoltuk, hogy meddig maradhat. A hazautazása pont a karácsonyi szünet idejére esett, majd pár nap eltéréssel jött az anyósom. Neki turistavízumot igényeltünk, ami hat hónapra szólt. Mire ő hazament, én végleg felmondtam, bár már előtte is átmentem részmunkaidőbe, mert nagyon nehéz időszak volt. 20 perceket aludtam, utána bementem nyolc órát dolgozni, őszinte leszek, nem tudtam koncentrálni, ezért is döntöttem a félállás mellett. “
“Mi jött ezután? “
“Felmondtam, addigra szerencsére voltak ismeretségeim, úgyhogy elkezdtem magamnak dolgozni és ez azóta is így van. Most a vírus miatt egyesével dolgozom a gyerekekkel, de nyaranta kis csoportokat tartok. “
“Teljesen egyedül dolgozol? “
“Egyelőre egyedül csinálom, de vannak tervek, hogy hogyan lehetne valakivel együtt dolgozni. Nem csináltam céget, magánvállalkozó vagyok, így idővel egy-két alkalmazottam is lehet majd. De egy biztos, az én helyzetem teljesen más, mint azoké, akik kijönnek ide két bőrönddel és nincs munkájuk. “
“Különleges szakmád van. Hogyan fogadják ezt odakint? “
“Úgy érzem, van kereslet a munkámra. Kifejezetten a központi idegrendszer-sérültek számára, véleményem szerint, nincs igazán megfelelő fejlesztés ebben az országban. Ezt érzik azok a családok, akik sérült gyerekeket nevelnek és nyitottak a konduktív pedagógiára. A baj a rendszerrel van. Nem igazan illünk bele. A diplomám alapján pedagógus vagyok, de annyira azért mégsem, hiszen sokkal több ismeretem van egy központi idegrendszer-sérültről, mint egy átlag pedagógusnak. Az kellene, hogy a biztosító ismerje el és fizesse a munkámat, mint az összes többi fejlesztést (különböző terápiák formájában), de a konduktív pedagógiát nem ismeri a rendszer. Nem vagyok board certified terapeuta, nem tud utánam fizetni a biztosító. Board certified-nak lenni annyit tesz, hogy kapsz egy license-t, license számmal, ami alapján beazonosítható vagy például a biztosítónál és így fizet. De ha behívnak egy kórházi peres tárgyalásra, hogy segíts a szakvéleményeddel, az első, amit elkérnek, a license number. Volt ilyen esetem, onnantól, hogy kiderült, én nem vagyok itteni license-szel rendelkező terapeuta, már nem is kellett a véleményem. Komoly hibázás esetén még el is veszítheted a licensedet. Visszatérve a saját munkámra, emiatt engem magánalapon fizetnek. Viszont sokkal többet foglalkozom egy-egy gyerekkel. Van, akivel hetente kétszer két órát dolgozom, de van egész napos program is, ahol ébredéstől egészen a lefekvésig tart a foglalkozás. “
“Ha már itt tartunk, mesélj kicsit erről a rendszerről, mert a magyarok számára nehezen átlátható. “
“Itt is nagy a probléma az egészségügyben, de nem úgy, mint Magyarországon. Én is voltam kórházban, szültem gyereket, sőt, gerincműtétem is volt. Amikor van biztosításod, kifizetsz egy alap összeget. Az, hogy biztosításod van, igazán nagy műtéteknél éri meg (csak, hogy értse mindenki, én a gerincműtétemre 3500 dollárt fizettem ki, de a számlán 200 ezer dollár szerepelt). És hogy miért ennyi? Mert mindent kiszámláznak a rendszernek, az utolsó injekciós tűig. A munkámban pedig sokszor találkozom azzal, hogy amikor eszközt szeretnék rendelni egy gyereknek, nem tudom megtenni a biztosítási rendszeren keresztül, mert nem számítok hivatalos terapeutának. Ráadásul meghatározzák, hogy a biztosítás egy évben adott gyereknek mondjuk 10000 dollárt biztosít. Ez az összeg, ha biztosítási rendszeren megy keresztül, 2-3 eszközre elég, mert például egy speciális bicikli 3-4000 dollár. A cégek minél többet próbálnak számlázni, hiszen a biztosító úgyis kifizeti, a biztosítórendszernek meg mindegy, hogy kettő vagy tíz eszközre fizet ki ennyi pénzt. Akik helyzetét ez megnehezíti, azok a családok, akik a sérült gyerekeket nevelik, őket érinti hátrányosan az egész, pont azokat, akikért mi dolgozunk. A pénzt az ő zsebükből veszik ki, viszont, ha nem biztosításból van, negyedáron tudnak megvásárolni egy-egy eszközt. A cég tudja, hogy a szülő nem tudja megvenni 4000 dollárért az eszközt, így odaadja 1000-ért. “
“Nektek ikergyerekeitek vannak, milyen volt a kórházi tartózkodás? “
“20 ember volt bent a kórteremben. Ikreknél automatikusan veszélyeztetett terhesnek számítottam, így külön-külön 5-7 fős csapatok foglalkoztak velem, illetve „A” babával és „B” babával egyaránt. Az a helyzet, hogyha van biztosításod, akkor minden van, de szerintem már pazarlás szinten. Egyágyas szobában voltam, bent aludhatott a férjem, kórházi menülapról választottam ételt, ha valamelyik hozzátartozó ott szeretett volna enni velem, azért kellett fizetni, de valami nagyon alacsony összeget, 5 dollárt, ha jól emlékszem. Tehát óriási különbségek vannak ezen a szinten is. Még Magyarországon, amikor a munkában hallottam, hogy anyukák mesélik, milyen kevés a Gyes, teljes mértékben megértettem. Viszont átértékeltem ezt, hiszen itt semmi nincs. Azt kell mondanom, hogy nőnek lenni ebben az országban sem könnyű.”
“Van valamiféle támogatási forma a családok számára? “
“Nagyon szegény családoknál, illetve egyedül gyereket nevelő szülőknél vannak leginkább támogatások. Food stamp (kifejezetten ételre felhasználható pénzösszeg), illetve lakhatási támogatás is akad. Én erről keveset tudok, de bevétele, akik ezt igénybe tudják venni, nagyon alacsony és legalább félévente igazolniuk kell, hogy ez nem is változott. Talán van valami időkorlát is, ameddig ezt igénybe lehet venni, de ebben nem vagyok biztos.
Ezen kívül az adóvisszatérítésnél számíthat sokat, hogy családod van. Szerintem én nem fizetek be annyi adót, mint amennyit visszakapok, pedig mindent legálisan csinálok. Sávos adózás van, az adó mértéke attól függ, milyen a kereseted. “
“Van valamiféle támogatási forma a családok számára?
“Nagyon szegény családoknál, illetve egyedül gyereket nevelő szülőknél vannak leginkább támogatások. Food stamp (kifejezetten ételre felhasználható pénzösszeg), illetve lakhatási támogatás is akad. Én erről keveset tudok, de bevétele, akik ezt igénybe tudják venni, nagyon alacsony és legalább félévente igazolniuk kell, hogy ez nem is változott. Talán van valami időkorlát is, ameddig ezt igénybe lehet venni, de ebben nem vagyok biztos.
Ezen kívül az adóvisszatérítésnél számíthat sokat, hogy családod van. Szerintem én nem fizetek be annyi adót, mint amennyit visszakapok, pedig mindent legálisan csinálok. Sávos adózás van, az adó mértéke attól függ, milyen a kereseted. “
“Milyen lehetőségei vannak egy kisgyerekes családnak, ha nem tudják megoldani a gyerekfelügyeletet? “
“Négyéves kortól ingyenesen be lehet adni a gyereket heti 15 órára. Ezelőtt a kor előtt hetente 2-300 dollár a day care, és ebben semmi más nincs, csak a felügyelet. Minél kisebb a gyerek, annál drágább ez a szolgáltatás. Mi kikerültük ezt, úgy csináltuk, hogy én dolgoztam délelőtt, a férjem délután. Sokszor találkoztunk félúton, kocsit cseréltünk, átadtuk a másiknak a gyerekeket, aztán mindenki folytatta a napját. Most is keveset találkozunk, bár az estéket már együtt töltjük, de még mindig váltásban dolgozunk. A gyerekek már suliba járnak, három előtt nem végeznek, viszont a nyári szünet mind a mai napig probléma. Ha nem lenne olyan a munkám, hogy magam osztom be az időmet, nem tudom, hogyan tudnánk megoldani. Tudom előre, hogy mikorra tudok bébiszittert szerezni, mikor ér rá a férjem, azonban, ha ez nem lenne, nagyon nehezen oldanánk meg. Én nagyon sokat utazom, Dél-Floridába járok minden hétvégén, az a nagy munkám. Három órát vezetek oda, aztán ennyit vissza, 500 mérföldet teszek hetente az autóba, így a nyári szünet ezért annyira nehéz. Anyukám szokott ilyenkor kiutazni hozzánk, de a vírus miatt idén nem fog jönni, úgyhogy ez most egy ránk váró megoldandó feladat.”
“Nem mehetünk el szó nélkül a pandémia mellett. Floridában hogy milyen volt a koronavírus-helyzet? Mi történt nálatok?“
“Itt minden nyitva volt, mi republikánus állam vagyunk, a két oldal államai között nagy különbségek vannak, mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai. Múlt év elején féltem elengedni a gyerekeket iskolába, de nem történt baj. Én be vagyok oltva, mint egészségügyi dolgozó (ez sem volt egyszerű: vittem a diplomám angol fordítását, illetve az adóvisszatérítéses igazolást, amiben szerepel, hogy sérült gyerekekkel foglalkozom, így sikerült beoltatni magam). Az utcán sokszor maszkot sem láttunk egyébként az embereken. Éltük az életünket, nyáron a tengerpartra jártunk, bár mi igyekeztünk elkerülni a tömeget. Persze, itt is lehetett hallani a tesztek manipulációjáról, rengeteg kérdés volt az emberekben. A gerincműtétem akkor volt, amikor ez az egész Covid-őrület elkezdődött, gyakorlatilag erre keltem a kórházban. Óriási káosz volt, másnap pedig inkább kijöttem saját felelősségemre a kórházból, mert egyszerűen nem akartam ott maradni. “
“Támogatta az állam az embereket a koronavírus-helyzetben?“
“Az USA támogatási rendszere sokkal jobb, mint az otthoni, de azért voltak és vannak vele gondok. Az a réteg nem járt rosszul ezzel a rendszerrel, aki ugyan nem annyira gazdag és megkapta a támogatást, de vannak tartalékai és ki tudta fizetni a számláit. Az első stimulus csekk pár héttel a leállás után érkezett. Azt tudni kell azonban, hogy itt egy elég széles réteg hétről hétre él. Sokan vesztették el a munkájukat és emiatt a házukat a fejük felől. Ez az a réteg, akinek nincsenek tartalékai, ezek a családok éheztek, sőt éheznek mind a mai napig. Floridában gyakorlatilag az egész munkanélküli segélyrendszer oldal beborult a hirtelen túljelentkezéstől. Nagyjából 2 hónapig senki, aki jogosult lett volna rá, nem látott pénzt. Aztán sikerült egy működő online rendszert felállítani, de sokáig voltak még lemaradások. A második stimulus csekk körül rengeteg vita volt és gyakorlatilag még kormányváltás előtt kiküldtek valamit, csak hogy az emberek megnyugodjanak, harmadik stimulus pedig tulajdonképpen a második kiegészítése volt. A semmihez képest persze ez is jó, de arra nem elég, hogy megélj belőle, és azokon, akik igazán rászorulnak, ez nem segített. “
“A gyerekek már suliba járnak, milyen az amerikai iskolarendszer?“
“Más, mint otthon. Az eleje nehezebb volt számunkra. Mivel magyar az anyanyelvük, aggódtunk, hogy probléma lesz az angollal, hogy be kell hozniuk a lemaradást, de kapnak külön segítséget, hogy felzárkózzanak, ami majdnem teljesen sikerült is. A day care egy héten 15 óra, nekünk sikerült úgy megoldani, hogy heti három napon öt órát menjenek, így tudtam mellette dolgozni. Ötévesen kerültek a kindergardenbe, ami nagyjából az otthoni iskolai előkészítő. Itt már betűket tanulnak, szerintem túl korán. Például a fiam hónapokig egyáltalán nem akart ceruzát fogni, nem szerette, most viszont jobban rajzol, mint bárki a korabeliek közül. Sosem felejtem el, négy hónap telt el, majd egyszer csak fogta a ceruzát és leírta a nevét a lapra. Ami nekem itt hiányzik a rendszerből, hogy az egyéni fejlődési módra nem hagynak időt, homogenizálnak az iskolában, hogy minél előbb legyenek egy bizonyos szinten a gyerekek. Óriási különbségek vannak iskolák között. Osztályozzák őket, A-tól D-ig. Persze mindenki A-s vagy B-s iskolába akar bejutni. Az amerikai általános iskolák tesztekre készítik fel a gyerekeket. Nem annyira az ismeret átadása a lényeg, hanem inkább az, hogy menjen át a gyerek a teszten. Minden héten tesztelnek, nem létezik olyan, hogy feleltetés. Látom én ennek később előnyeit is, de az én gyerekeim még csak 6 évesek, nagyon soknak érzem számukra a heti tesztelést.
Van egy standardizált teszt az államon belül, amin azt mérik fel, hogy azt a bizonyos szintet adott iskolában hány gyerek képes megugrani, majd ez alapján osztályozzák az oktatási intézményeket. Vannak public school-ok, egyházi iskolák, charter school-ok. Utóbbiak saját tantervet készítenek, a naptárt ugyan követniük kell, de a tanítás menetét ők határozzák meg. A mi gyerekeink B-s suliba járnak, a barátnőm gyerekei A-s iskolába, viszont nálunk magasabb a követelmény például az olvasásban. Bavallom, még tanulom, mire jó ez a rendszer. Sok esetben nem értek egyet vele, viszont, amit szeretek, hogy nincs beskatulyázás, címkézés, nem könyvelik el, hogy egy gyerek ilyen vagy olyan, jó vagy rossz tanuló, hármas vagy ötös és a többi. A tanárok sokkal lelkesebbek, mint otthon, itt sem sok a fizetésük, de más a hozzáállásuk, készülnek, lelkesednek, nem is tudom, honnan szerzik az energiájukat. Ami itt van és otthon nincs, hogy az iskolai lövöldözés nem szokatlan, bár ez általános iskolákat csak nagyon ritkán érint, inkább középiskolákban fordul elő. “
“Sokat hallani a homeschooling-ról mostanában, Amerikában ez hogyan működik?“
“Szerintem nagy előnye az itteni rendszernek, Floridában pedig különösen jól működik a homeschooling. Vannak különböző éves tantervek, amik megvásárolhatóak és ez alapján otthon tanítod a gyereket, felkészíted őt a vizsgákra. A rendszer olyan jól átjárható, hogyha van olyan tantárgy, amit nem tudsz vagy nem akarsz tanítani, csak arra beküldheted iskolába a gyerekedet: sportra, fakultációkra akár. Vannak különböző homeschooling csoportok, ahol összejössz más szülőkkel és gyerekeikkel, mert mondjuk te nem tudsz semmit a zenéről, a másik gyerek anyukája viszont zenész és akkor ő tanítja azt a tárgyat a gyerekednek. Te cserébe megtanítod az ő gyerekét mondjuk franciául vagy épp magyarul. Ha van időd, érdekes és nagyon kreatív az oktatás ezen része. Nem kell minden nap kötelezően tanulnod a gyerekkel, az időd kötetlen és azt se nagyon nézik, hol tart a gyereked a többi, iskolába járó gyerekhez képest, csupán valamiféle fejlődést fel kell tudni mutatni. Ennek ellenére a homeschooling-ban tanuló gyerekek teljesítenek az egyik legjobban az országban. Szerintem ez egy nagyon kreatív es jó ötlet, én a nyelv és a zsúfolt munkaidő-beosztásom miatt választottam egyelőre az iskolát, de elképzelhető, hogy lesz az a pont, amikor kiveszem onnan a gyerekeimet es inkább otthon tanítom őket. Ráadásul ez a rendszer elég jól ki-be járható, így nem is olyan nagy macera változtatni az épp aktuális oktatási formán.”
“Hogy állsz a fegyvertartás kérdéséhez?“
“Floridában a következő a helyzet: Ha nem akarod magadnál tartani a fegyvert, csinálnak egy background check-et és ha az rendben van, viheted haza a fegyvert. Ha magadnál akarod hordani: van egy elméleti és egy gyakorlati tréning ahhoz, hogy fegyvered lehessen, ez gyorsan és könnyen elvégezhető. Az ára most körülbelül 100 dollár (ez szinte semmi). Ezután leteszed a vizsgát, úgy nevezik, hogy concealed carry license, lősz ötször és kész. Ez a rejtett fegyverviselési engedély, amivel lehet nálad rejtetten lőfegyver (most már talán vannak korlátozások erre vonatkozóan és automata nem lehet) és kés is bárhol, bármikor. 38 államban fogadják el. Ez a vizsga bármilyen gun show-n letehető. Elvileg kéne, hogy legyen itt is background check (lefuttatnak egy rendszeren, hogy ki vagy, mit csináltál. Büntetett előéletű vagy-e?). Floridában évekig hiányzott ez, nagyot hibáztak, mert az az ember, akinek le kellett volna futtatni ezt az ellenőrzést, elhagyta a jelszót, így évekig nem csinált ilyet. (!!!) Igen, itt éveken keresztül büntetett előélettel is bárki fegyverhez juthatott. Ezt a problémát azóta elvileg elhárították. Én még életemben nem lőttem fegyverrel, de 3-4 napon belül lehetne fegyverem, amit otthon tárolok. Szerintem korlátozni kéne a fegyverviselést, mert már túl sok lövöldözés van, de lehet, hogyha egy átlag amerikai több időt tölthetne a családjával, az önmagában megoldaná a problémát. Nem érzem azt a fajta családi köteléket, mint otthon vagy akár ami itt a latin családok egy jelentős részében azért megfigyelhető. A gyerekeket sokkal inkább a rendszer neveli fel, már pár hetes koruktól! Onnantól daycare-ben vannak, napi 8-12 órát. Szinte minden munkahelyen 10 nap szabadság van plusz 2 nap ’personal’ nap és 3 nap betegszabadság (nincs társadalombiztosítás és akármilyen százalékban fizetett otthoni tartózkodás betegség esetén). 5 év után kapsz újabb 5 nap szabadságot (ha teljes állásban dolgozol ott, benefit-ek félállásra nem járnak, még betegbiztosítás sem. Egy átlagos betegség hossza, mint tudjuk, 2 hét. Vagy rámegy az összes szabadságod vagy úgy maradsz távol, hogy arra az időszakra semmilyen pénzt nem kapsz. A mi összes szabadságunk arra megy el, hogy a gyerek beteg és otthon kell maradni. Hozzáteszem, a legtöbb Amerikában élő gyerek bizony bejár betegen az iskolába, akár lázasan is képesek beküldeni (bár ilyen esetben a tanár hazaküldheti). Most akkor ehhez kell hozzámérni a magyar helyzetet. Mennyi az éves kivehető szabadság otthon? Biztos nem 10 nap és van olyan is, hogy táppénz, ami itt nem létezik. Szóval visszatérve az eredti kérdéshez, ez a fegyvertartás dolog itt nagyon összetett. Magyar ésszel mondanád, hogy elveszed tőle a fegyvert és nincs mivel lőnie, pont. De te egy amerikaitól nem veheted el azt a jogot, hogy a családját a házában megvédheti úgy, hogy fogja és fejbelövi a betörőt. Erről a jogról egy amerikai nem fog lemondani, na ez az, amit nekünk kicsit nehéz megérteni. Ezért ekkora dráma ez az egész.”
“Amerikában az ingatlanok terén is más a helyzet, mint itthon. “
“Igen, most mi is házat akarunk venni, Magyarországon buktunk el házat svájci frankos hitel miatt. Itt az ingatlant befektetésnek tekintik, sűrűbben is váltják őket az emberek. Otthon sokat jelent az embereknek, hogy legyen egy saját házuk, itt nem. (Én például azt sem tudom megszámolni, hány kocsim volt az elmúlt másfél évtizedben, háromévente cserélem, de úgy tekintek rá, mint használati tárgyra, nem, mint státusszimbólumra.) New Yorkban, Washingtonban persze másak az ingatlanárak. Azt mondják, New Yorkban például évek, mire a régi élet visszaáll, sokan home office-ban vannak, ezért jönnek ide onnan, mert nagy házat vesznek egy New York-i lakás áráért. Mi novemberben tettük le a foglalót az új otthonunkra, már építik a házat, és már most 50 ezer dollárral ér többet, mint amikor megvettük. Azt mondják, rossz házat kell venni, jó környéken, mert itt a környéket fizetik meg az emberek. Én 17. kerületi vagyok, körülbelül azt találtuk meg itt magunknak”.
“Van a környéketeken magyar közösség?“
“Igen, régebben összefogta az egészet egy magyar szervezet, összejártunk, nagyon sok magyar él Floridában, bár sokan csak úgy elvannak. Nem egyszerű megélni itt, ha nincsen vagy nem ismerik el a végzettséged. A kétkezi munkából itt sem él könnyen az ember. Nekem a hátrányom az előnyöm: nem tudok bekerülni a biztosítási rendszerbe, ugyanakkor pont emiatt kaphattam munkát, a munkáltatómnak bizonyítania kellett, hogy az én állásomat nem tudja betölteni amerikai. Az a helyzet, hogy nem vágják hozzá az emberhez ingyen a zöld kártyát meg az állampolgárságot. Nekünk kilenc évbe telt, mire állampolgárok lettünk, idén márciusban kaptuk meg hivatalosan a határozatot. Mondjuk zöldkártyával már mindent tudsz csinálni, gyakorlatilag csak szavazni nem lehet és esküdtszéki tagnak nem hívnak. “
“Mit szeretsz Amerikában? “
“Azt, hogy ha tisztességesen végigjárod a lépcsőfokokat, tanulsz valamit, aminek értéke van, mindegy mi az, akkor szépen meg tudsz élni belőle, felső középszinten. Mondjuk számomra a 40 fokban a tetőn dolgozó ember erőfeszítése is sokat ér, őket sajnálom néha, hiszen amit ők csinálnak, ugyanolyan fontos, mint a kardiológus orvos munkája. A másik, hogy itt nem történik olyan, hogy hozol egy rossz döntést és azzal elvágod magad egy életre. Ki lehet jönni a hitelekből is, igaz, hogy nem könnyű és hosszú folyamat, de meg lehet csinálni, nem úgy, mint otthon egy harmincéves svájci frankos hitelből. Amikor a két gyerek megszületett, az anyagilag és érzelmileg is megviselt bennünket, de kint vagyunk belőle. Tervezni kell, de sokan megcsinálják a szerencséjüket, vannak lehetőségek, amikkel lehet élni. Sokszor kérdezik, hogy valaha hazamennék-e: most biztos nem. Az itteni majdani nyugdíjamból biztosan szépen megélnék otthon, de addigra a szüleim már nem lesznek, így nincs miért visszamenni, a gyerekeimet pedig nem hagyom itt, hiszen egyszer majd rám is szükség lehet nagymamamként.”
“Hogy állsz a magyarság kérdéséhez? Hogy tekintenek egymásra az emberek Amerikában? “
“Vannak dolgok, amik fájnak, az én gyerekeim például már nem úgy lesznek magyarok, mint én. A nagymama sem úgy nagymama, mint nekem volt. Anyukám sűrűbben tud kiutazni hozzánk, de apukámat csupán egyszer látták az unokái. Van egy csomó dolog, ami hiányozna, ha otthon lennék, de már nem tudnék Magyarországon élni.
Van itt is szurkálódás, rosszindulatú embert mindenhol találni és van olyan is, aki rosszindulatból nyom fel a főnöknél, de tapasztalataim szerint nem ez az általános. Ha sikered van, elsősorban nem azt nézik, honnan loptál, kit vágtál át, vagy nőként kivel feküdtél le ezért. Úgy állnak hozzá, hogy ’wow, ha ő meg tudta csinálni, akkor én is; ha neki sikerült, akkor nekem miért ne menne?’. És elkezd keményen dolgozni ezután. Ha valaki a főnökhöz megy, az esetek jelentős részében azért teszi, hogy építse a közös munkát, a közös “célt”, hogy jobbak legyünk és nem azért, mert veled személyes baj van és alád akar tenni. Nagyon más ez a mentalitás. Otthon nem kezd el dolgozni ez a valaki, hanem megmagyarázza, hogy, ’hát a másik csalt, nekem esélyem nincs, mert én tisztán játszom, nem bírná a gyomrom stb.’. Nem igazán van meg bennünk magyarként az, hogy büszkék legyünk mások sikereire is, vagy, hogy elismerjük mások sikerét. Tisztelet a kivételnek, de az alap mentalitásban érzek egy ilyen különbséget.
“Mit tanácsolsz azoknak, akik nekivágnának Amerikának?“
“Illegálisan, két bőrönddel, én biztosan nem jönnék ki. Mondjuk én nem is mennék hozzá senkihez pénzért vagy nem fizetnék azért, hogy valaki elvegyen. Erre nem lennék képes. Ha viszont hivatalosan végigmész az úton, számíts arra, hogy évekig tart. Szerintem van olyan, hogy amerikai álom. Az én munkámra pozitívan hatott a vírus, és most viszonylag közel vagyok ahhoz, amit szeretnék az életben, de nagyon sok munka van benne. Ez nem jön ingyen, maximum akkor, ha találsz egy gazdag amerikait, akivel még egymásba is szerettek, de őszintén, erre mekkora esély van? Nekünk sem volt egyszerű, próbára tette a kapcsolatunkat, volt néhány nehéz helyzetünk, de kibírtuk, erős házasságunk van. Sok olyan párt tudok, akik szétmentek, mert ez a helyzet mindkét fél részéről áldozatokkal jár. “
“Tehát létezik amerikai álom? “
“Létezik, de sokkal nehezebb elérni, mint ahogy ezt otthon elgondolják. Sok ismerősöm azt hiszi, hogy én kint vagyok Amerikában és minden tökéletes. Jövőre már remélem, azt élem, amit szeretnék, de nehéz volt idáig eljutni és több évbe telt. A mai napig többet dolgozom, mint a legtöbb magyar ismerősöm, aki otthon van. Dolgozni ugyanúgy kell, sőt, órában, munkatempóban sok esetben keményebb itt, mint Magyarországon. Az már más kérdés, hogy szerintem jobban megéri keményen dolgozni.
Tudatosan kell tervezni, mindenre felkészülni. Én mindig olyan voltam, hogyha adódott egy helyzet, csináltam a dolgom és nem adtam fel. Mindenből a legjobbat, a legtöbbet akarom kihozni, erre a mentalitásra szükség van. Kell egy „csak azért is” tudat, akkor rendben leszel. Ha úgy jössz ki, hogy várod, hogy valami csodás dolog fog történni és az első nehézségnél hazamész, akkor nincs sok értelme elindulni.
Van olyan ismerősöm, aki nyert a zöldkártya lottón, kijött és hazament. Attól, hogy van egy zöldkártyád, célod még nem lesz. Sokan azért jönnek, mert úgy gondolják, itt majd úgyis jobb lesz. Ez nem így megy. Nekem is voltak „padlós” időszakaim, sok megpróbáltatáson vagyok túl, de, ha valaki nem jól kezeli a változást, nincs benne az „azért is megcsinálom”, akkor nem valószínű, hogy lesz amerikai álom. Kell, hogy legyen valami motiváció. Kell, hogy legyen cél.”
Külföldre vágysz? Érdekelnek a hasznos tanácsok, személyes élmények? Keresd profi tanácsadóinkat, nyelvtanárainkat, ha nem akarod, hogy meglepetések érjenek! Szörfözz a Minden Ami Külföld oldalán!
Kérj segítséget profi tanácsadóinktól, nyelvtanárainktól:
partnereit, hogy minél felkészültebben tudj nekivágni az utadnak, ha itt az idő és ne érjenek majd semmilyen meglepetések!
Anglia, Ausztrália, Új-Zéland, Amerika akár Kanada, vagy Európán belül maradnál?
Megoldást keresel?
Csapat, aki segít Neked: Ide kattintva vagy a bal oldali képre, fel tudod felvenni a kapcsolatot Partnereinkkel és Szakértőinkkel!
A csapból már majdnem mindenhol a Minden ami külföld folyik és nap, mint nap törekszünk arra, hogy minél több emberhez jussanak el naprakész információk, valós tapasztalatok!
Kövesd a Minden Ami Külföld csatornáit és ne maradj le a fontos, hasznos és sokszor érdekfeszítő témákról:
📳
PODCAST csatornáinkon meghallgathatod a beszélgetéseket is, úton-útfélen Veled vagyunk:
🎧⚛️
Ha tetszik ami csinálunk akkor lehetőségeidhez mérten kérlek támogasd a munkánkat az alábbi képre kattintva, akár havi szinten. Köszönjük!
1 hozzászólás
Szólj hozzá
[…] Judit története, hogyan jutott el az állampolgárságig? >>> Olvasd el a vele készült interjút <<< mert igenis van olyan magyar, akinek ez tényleg sikerült az amerikai álmot […]