Kirándulás haza – 3. rész

Akartam én jönni? Úgy igazán, mélyen, őszintén? 2 és fél nap egy irányba? Hát normális vagyok?
andi – Minden Ami Külföld

Kirándulás Magyarországra: szubjektív élménybeszámolónk harmadik része következik. Kérlek kezeld helyén: vedd ki ami hasznos és dobd ki ami nem.

LEMARADTÁL? – ugrás a cikksorozat elejére >>>

Kedves Naplóm!

Nem számítottam arra, hogy a visszaúton kerülsz csak legközelebb a kezembe. 2 hét – tömény élmény.

Kirándulás a 12 órás időeltolódás világába

A 2,5 napos odaút és a 12 órás időeltolódásból fakadó jetlag alaposan megtépázta testem–lelkem. Az odaúton 1–1,5 órás mini alvásokkal sikerült túlélni, de ennek meglett a böjtje. Bár a reggel a 4. napon már csak reggel 7 kor jött el, a testem többi részének beletelt egy hétbe átállni.

Meg a finomabbnál finomabb étkek birodalmába

Arról nem is beszélve, hogy ilyen messziről és ilyen sok idő után látogatóba jönni azzal jár, hogy az ember lányát jónál jobb falatokkal tömik a rokonok, a barátok. Ami egyébként felettébb kellemes érzés, csak azok a kilók… csak azok ne lennének. Mindegy, otthon meglátjuk mekkora hízókúra lett a hazalátogatásból 😊

A tömés még hagyján, de menet közben belefutunk töméntelen olyan finomságba, ami „otthon” nem kapható, csak „itthon”. Túróstáska, kakaóscsiga (a leveles tésztás), tormás sonkatekercs. Ó és persze a túró rudi. Az igazi „klasszikus”, étcsokis bundában. A kaszinótojást azért nem írtam fel, mert azt ugyan kapni nem lehet, de csinálni szoktam otthon. Aztán ott vannak a kimondhatatlanul finom sajtköltemények – diós, borsos és ki tudja még milyen sajtok –, amiket akár egy diszkont üzletláncban is meg lehet vásárolni, azzal az omlós kiflire hasonlító valamivel egyetemben, ami úgy passzol hozzájuk…

Forrás: Pöttyös

Kirándulás a boltok kánaánjába

Hát igen, azok a diszkontok… Jóval kisebb helyen ugyan mint nálunk egy szupermarket, de – legalábbis nekem úgy tűnt – sokkal nagyobb választékban kínálnak felvágottakat, sajtokat, péksüteményeket és sokminden mást. (Lehet, hogy zöldségeket nem annyira, hogy azért legyen valami ellenpólus is.)

Elszoktam a százassal működő bevásárlókocsitól – miért is van rá szükség? A csütörtöktől szerdáig tartó akcióktól – valaki tudja miért pont csütörtök? A boltok és bolthálózatok széles választékától és frekventált elhelyezkedésétől. Nem csak az végeláthatatlanul sokféle, hogy mit lehet kapni, hanem az is zavarba ejtően sokszínű, hogy hol lehet vásárolni.

Ugyanilyen sokkoló volt az egyik drogériában szembejött választék. Csak kapkodtam a fejem a széles választék láttán. Ahogy azon is, hogy úgy tűnt, minden második sarkon van egy gyógyszertár.

Legnagyobb megrökönyödésemre – vagy csak elszoktam tőle – a bevásárlóközpontok wc–i fizetősek. Levásárolni meg nem is lehet bármelyik üzletben. Mi lenne ha a bevásárlóközpontból származó blokkal lehetne ingyen használni? Bár hozzá kell tennem, hogy a pesti oldal drága tapasztalatai után legnagyobb örömömre – és meglepetésemre – a Mammutban ingyenes volt az illemhely használata. Még blokkot sem kértek. Ez valami Buda/Pest ellentét lehet?

Meg a plázák forgatagába

A plázák tele boltokkal. A „jé, tényleg, ez is volt régen” gondolat gyakorta felbukkant a fejemben.

Röviden: a bőség választéka. Ha vennem kéne valamit nem tudnám eldönteni hol kezdjem a megszámlálhatatlan ruha– és cipőbolt között. Enyhe pánik lenne a legmegfelelelőbb jelző a kezdéshez, aztán jönne az emlékezetben kutatás. Hogyan is volt ez régen? Mit hol vettünk? Azok a boltok léteznek még vajon?

Ami nagyon tetszett és kellemesen meglepett, az a tömegközlekedés volt. A legtöbb buszon már látni mikor melyik megálló jön és mikor. Így nem kell a megállók utcai feliratait sasolni. Meg így lehet tervezni a leszállást is – főleg, ha több napnyi cuccal és gurulós kisbőrönddel játszol vándormadarat, mint én.

Messzi földről csemege

Megígértem, hogy írok majd a Manunka honey-ról, amit a csokik mellett – korlátozott mennyiségben – hoztam magammal ajándékba.

Mivel szobáról-szobára – pontosabban városrészről városrészre – költöztem a kirándulás során, így üres kézzel nem akartam jönni. Nem mintha nem láttak volna szívesen akkor is ha tényleg csak magamat hozom. Ez volt a válasz szinte mindenkitől mikor megkérdeztem, mit vigyek nekik magammal.

Szóval rám volt bízva a dolog – nem is volt olyan egyszerű. Lásd a több hónapos küzdelmet a jogszabályi előírások értelmezésével.

Whittakers csokoládé

Jó, tudom, ezt közelebb is lehet kapni, de én nem arrafelé jöttem egyébként sem. Az eredeti terveket lenegyedelve (lásd az értelmezésem szerinti 2 kilós határt) végül a kisebb de prémium csokoládékkal tömtem ki a rendelkezésre álló súlykeretet. Sáfrány és sós karamell. Fiji gyömbér és Kerikeri (hazai) mandarin. Nelsoni körte és Manuka méz. Ja igen, a Manuka méz.

Manuka honey

Igazából szerintem olyasmi mint az akácméz abból a szempontból hogy egyfajta fa virágának porát gyűjtik a méhecskék. Ez a Manunka méz esetében a manuka fa. Pontosabban mānuka tree.

Közel 2000 természetes összetevőből áll össze a mānuka méz. Kutatások folynak a méz antibakterális, gyulladásgátló és antioxidáns hatásáról.

Mivel van mintegy 5 különböző márka, mindenféle erősségű változatban – természetesen erősségtől függően eléggé eltérő áron – így – a súlykorlátozást is figyelembe véve – sikerült kompromisszumos megoldást találni.

Manuka méz egyébként Magyarországon is kapható, bár az árakat elnézve csuklottam néhányat. Ha ismerős errefelé jár, inkább hozassatok magatoknak innét. Nálunk bármelyik élelmiszerboltban megvásárolható.

<<< ELŐZŐ RÉSZ

KÖVETKEZŐ RÉSZ >>>