Amszterdam – szubjektív beszámoló (1.rész)
Szentpétervár mellett Amszterdam a másik olyan európai város, amelyet az „Észak Velencéje” címmel tisztelnek. Ezt a jelzőt nemcsak földrajzi elhelyezkedése okán érdemelte ki, hanem a sok, a város központját behálózó csatorna (hollandul ‘gracht’) és a csatornák által közrefogott kis szigetek miatt is.
Írta: Gyimesi László – Minden Ami Külföld
Szállásfoglalás és utazás Magyarországról
A repülőjegyet és a szállást (reggelivel) szokás szerint az Interneten foglaltuk le. A foglalás időpontjában Budapestről már jelentősen drágább lett volna a repülőjegy, ezért az osztrák légitársaság Bécsből induló közvetlen amszterdami járatával utaztunk. A nálunk viszonylag kevéssé ismert Fokker 100 típusú gép kb. kétórás, kellemes, de eseménytelen repülőút után szállt le Amszterdam repülőterén, Schipholon, amely egyben Európa egyik legforgalmasabb reptere is, sok tengerentúli járat kiindulópontja. A városközponthoz – sok nemzetközi repülőtértől eltérően – viszonylag közel van, nagyjából 10 kilométerre.
Mivel ez volt az első utunk Amszterdamba, tapasztalat híján kénytelenek voltunk a reptéri irányító táblákra hagyatkozni, melyek szerint a reptérről vonattal lehet bejutni a városba, konkrétan a pályaudvarig. (A visszautat egy kis tapasztalattal felvértezve már máshogy oldottuk meg.) A reptér óriási forgalma biztosította, hogy a vonathoz állandóan rengetegen igyekeztek, így el sem tudtuk volna téveszteni az irányt. A bankkártyával is használható automatából megvettük a vonatjegyeket, és felpasszíroztuk magunkat az éppen beérkező vonatba. A vonatok nem túl sűrűn jártak, legalábbis nem igazodva a nagyforgalmú reptérhez, talán ez is oka lehetett a nagy zsúfoltságnak.
A szállodát (Hotel Parkzicht) a magunkkal vitt térkép és a gyalogosan is jól használható GPS eszközünk segítségével könnyen megtaláltuk. A 2. emeleten kaptunk egy kis szobát. Ennek azért van jelentősége, mert lift nem volt, emellett a felvezető lépcső is jóval keskenyebb és meredekebb, mint amit máshol megszoktunk. Az amszterdami házak (talán a beépítésre alkalmas terület szűkössége miatt) nagyon keskenyek, emiatt a belső lépcsők nagyon meredekek. A szállodaépület utcafrontja mindössze kb. 5 méter volt. Ugyancsak a házak keskenysége az oka a város egyik helyi jellegzetességnek is. A házak legfelső emeleti ablakai fölé egy-egy nagy kampót építettek be azzal a céllal, hogy azokat a bútorokat és egyéb berendezési tárgyakat, amik nem férnek el a szűk, meredek lépcsőkön, csörlővel felhúzzák, és az ablakon beemelik.
A helyi közlekedés
A központi pályaudvar (Centraal Station, vagy ahogy a közlekedési térképeken olvasható: Amsterdam Centraal) épületéből kilépve, balra megláttuk az Informatiecentrum Noord nevű információs irodát, ahol némi sorbaállás után megvettük az ott tartózkodásunk idejére szükséges ötnapos (itt 120 órásnak jelölik) közlekedési jegyet, amely az érvényességi ideje alatt korlátlan számú utazásra jogosít a tömegközlekedési eszközökön (a hajókat kivéve). A jegy gyakorlatilag egy érintésmentesen használható (proximity) kártya, amit a járműre való felszálláskor kell az ajtónál levő olvasóhoz tenni. Az érvényességi idő nem a vásárlás időpontjától, hanem az első használat percétől számít. Eltérően az általában megszokottaktól, Amszterdamban leszálláskor is használni kell a kártyát, mert ennek elmulasztása esetén az érvénytelen lesz, még akkor is, ha egyébként még nem telt volna le az érvényessége. A leszálláskori használat elfelejtése ellen úgy védekeztünk, hogy felszálláskor kétszer tettük az olvasóhoz a kártyát, ezért leszálláskor már nem kellett használnunk. Ezt a trükköt a helyiektől lestük el, és mindig bevált.
A városban a busz- és villamosjáratokon kívül (ma már) 5 metróvonal van, melyekből négy a központi pályaudvarnál találkozik.
Amszterdam nem csak a grachtok városa, hanem többek között a kerékpároké is, melyekből bőven van a városban. nagyon sok helyen láttunk becslésünk szerint többezer kerékpár tárolására alkalmas „parkolókat”. Annyira népszerű ez a közlekedési eszköz, hogy – úgy mondják – a hetvenes évek olajválsága idején még az uralkodó is inkább kétkerekűre pattant a gépkocsihasználat helyett.
Amszterdam „felfedezése”
A szállodai reggeli után indultunk ismerkedni a várossal. Első utunk a város főterének is nevezhető hatalmas térre a Dam-ra vezetett. (A „Dam” szó gátat jelent. A város nevében is jelen lévő szó kihangsúlyozza a gátak jelentőségét Amszterdam életében.) Az egyik oldalán a királyi palota és az Új templom (Nieuwe Kerk) épülete, oldalt pedig a világ nagyvárosaiban elmaradhatatlan Madame Tussaud panoptikum látható. A szálloda elé egy fehér kőoszlopot emeltek, mely a város II. világháború utáni felszabadulásának emlékműve. A teret villamossín szeli ketté, itt haladnak a Damrak nevű széles utcán a főpályaudvar felé közlekedő villamosok. Mindjárt az utca elején, a Damhoz közel, van egy TOURS & TICKETS iroda, ahol a különféle amszterdami turistaprogramokra lehet kedvezményes jegyet venni. Két programra vettük itt meg a jegyet, aznapra a hajókirándulásra és másnapra a Heineken sörgyár látogatóközpontjába.
A hajókirándulás a Centraal Station közeléből indult, a Damrakon kényelmesen végigsétálva jóval a megjelölt idő előtt a kikötőhöz értünk.
A csatornarendszer Amszterdam egyik fő nevezetessége. Négy fontosabb, un. gracht van a városban, a Herengracht, a Keizersgracht, a Prinsengracht és legkívül a Singelgracht. Ezek a városközpont körül elhelyezkedő, patkó alakú koncentrikus csatornahálózatot alkotnak, melyek között sok helyen sugárirányú átkötéseket is kialakítottak, így apró kis szigeteket képeztek. A csatornák mindkét oldalán nagyon szép, jellegzetesen németalföldi (vagy azt utánzó) stílusban épült házak láthatók. Ezek a víziutak nem kizárólag a közlekedést szolgálják, hanem számos lakóhajót is lehorgonyoztak, azaz lakóhelyként is funkcionálnak. Az egyes csatornák fölé számos különféle stílusú és méretű hidat építettek, melyek a város gyalogos és közúti közlekedésének fontos elemei. A csatornahálózat és az Amszterdamot közvetlenül körülvevő vizek vízszintje egy külső gátrendszernek köszönhetően független a tenger mindenkori vízszintjétől. A várostól északkeletre több un. polder terül el, olyan szárazföld, ami földrajzilag a tenger szintjénél alacsonyabban helyezkedik el. A múlt század harmincas éveiben épült az a gátrendszer, amelynek köszönhetően ezek a polderek szárazon maradnak. Járulékos haszon, hogy a gátak felépítésével kis tavak alakultak ki, melyek nyaranta komoly vízi sportélet helyszínei.
A nagyjából egyórás hajóúton végigjártuk a város csatornarendszerének egy szakaszát, egyúttal a város talán legjellegzetesebb részeit. Egy kicsit kimentünk a csatornahálózatból is, a nyíltabb vízre, az ott horgonyzó nagyobb hajók közelébe.
A beszámoló folytatását hamarosan olvashatod!
Külföldre vágysz? Érdekelnek a hasznos tanácsok, személyes élmények? Keresd profi tanácsadóinkat, nyelvtanárainkat, ha nem akarod, hogy meglepetések érjenek! Szörfözz a Minden Ami Külföld oldalán!
Kérj segítséget profi tanácsadóinktól, nyelvtanárainktól:
partnereit, hogy minél felkészültebben tudj nekivágni az utadnak, ha itt az idő és ne érjenek majd semmilyen meglepetések!
Anglia, Ausztrália, Új-Zéland, Amerika akár Kanada, vagy Európán belül maradnál?
Megoldást keresel?
Csapat, aki segít Neked: Ide kattintva vagy a bal oldali képre, fel tudod felvenni a kapcsolatot Partnereinkkel és Szakértőinkkel!
A csapból már majdnem mindenhol a Minden ami külföld folyik és nap, mint nap törekszünk arra, hogy minél több emberhez jussanak el naprakész információk, valós tapasztalatok!
Kövesd a Minden Ami Külföld csatornáit és ne maradj le a fontos, hasznos és sokszor érdekfeszítő témákról:
📳
PODCAST csatornáinkon meghallgathatod a beszélgetéseket is, úton-útfélen Veled vagyunk:
🎧⚛️
Ha tetszik ami csinálunk akkor lehetőségeidhez mérten kérlek támogasd a munkánkat az alábbi képre kattintva, akár havi szinten. Köszönjük!
Szólj hozzá
