Minden Ami Külföld | Hogyan indulj útnak? A gyász megélése búcsúzáskor
iranytu_feher
iranytu_feher
Minden ami külföld
  • A külföldre költözés veszteséggel is jár, helyet kell adnunk a gyásznak. TIPPEK a fájdalommentes(ebb) lezáráshoz.

Hogyan indulj útnak? A gyász megélése búcsúzáskor

A külföldre költözés veszteséggel is jár, helyet kell adnunk a gyásznak. TIPPEK a fájdalommentes(ebb) lezáráshoz.

Baráth Mea írása

A külföldre költözést számtalan ok és cél motiválhatja. Te miért indulnál útnak?


Nyelvtanulás a kitűzött feladat? Érdekel az élet egy másik kultúrában, a megszokottól eltérő közegben? Kalandvágy fűt? Világot látnál? Tapasztalatokat szereznél egy másik ország lakójaként? Mélyebben megismernél egy idegen kultúrát, társadalmat? Gyermekeidnek mutatnád meg a nagyvilágot? Szeretnéd, ha megízlelnék, milyen sokszínű az élet? Szebb, jobb jövőt remélsz számukra külföldön? Saját karriered építése tűnik kecsegtetőbbnek idegenben? Anyagi tervek mozgatnak? Izgalommal vegyes félelemmel tervezel? Esetleg úgy érzed, menekülnél? 


Bármi is álljon a külföldre költözés hátterében, a folyamat fontos és megterhelő része, hogy elhagyod a szülőhazád. 


Akár egyedül indulsz útnak, akár családdal és gyerekekkel, nem hagyhatod figyelmen kívül a búcsúzás fontosságát. A lezárás, az elengedés, a gyász megélése kiemelten fontos az új országban való későbbi beilleszkedés szempontjából is. 


Hogy megtaláld majd a helyed, először el kell tudnod engedni, amit hátrahagytál.


A gyász érzését a veszteség váltja ki. Még ha tele is vagyunk izgalommal a külföldre költözés kapcsán, reményekkel és várakozással tekintünk a jövőbe, akkor sem szabad elfelejtenünk, hogy elbúcsúzzunk attól, amit magunk mögött hagyunk. 

A gyászfolyamatot nem csak szerettünk halála válthatja ki. Ide sorolható a párkapcsolati szakítás, válás, elkerülés a szülői háztól, vagy egy rosszul sikerült vizsga, munkánk elvesztése, a nyugdíjazás, és természetesen a költözés is. Ezen események jellemzően a világról, és önmagunkról alkotott képünk átalakulásával járnak. Addig állandónak hitt és tapasztalt jelenségek változnak, vagy szűnnek meg teljesen. A folyamat fájdalommal jár. A veszteség érzés átélésének elkerülése vezethet a megrekedéshez, a továbblépésben való elakadáshoz.


A gyász szakaszai:

  1. Tagadás

Önvédelmi mechanizmus, mely a fájdalomtól óv.

  1. Düh

Továbblépés az érzelmek elfojtásából. Önmagunk, mások, vagy a körülmények hibáztatása a megélt veszteség miatt.

  1. Alkudozás

Szintén énvédő szerepű szakasz, racionális érvekkel való vigaszkeresés.

  1. Depresszió

A gyász fájdalmának közel engedése. Szomorúság megélése, a veszteséggel való szembenézés szakasza.

  1. Elfogadás

Orvos-Tóth Noémi szavai érzékletesen kifejezik a továbblépést: “A gyász nem múlik el. Nem múlik el, csak körbenövi az élet.” 


A külföldre költözés előkészületei közepette ne essünk abba a hibába, hogy bagatellizáljuk, eltagadjuk a veszteséget, amit döntésünk hoz magával. El kell engednünk családi kapcsolatokat, és barátságokat – még ha az online kapcsolattartás, és az egymás látogatása adott lehetőségek is, a távolság nehézségeket fog okozni. El kell engednünk ismerős helyeket, megszokott rutinokat, otthonosság érzését adó szokásokat. Emlékek helyszíneit hagyjuk magunk mögött. A lakást, házat, ami otthonunk volt, és minden szegletében ott szuszog az életünk. Itt hagyjuk bizonyos tárgyainkat, amiket nem viszünk magunkkal a külföldi újrakezdésre. És a megszokott tájak is összezáródnak a hátunk mögött.


Élesen emlékszem a külföldre költözés előtti hetekre. Vidéken laktunk, egy gyönyörű mezőre láttam rá az ablakból. Imádtam ezt a látványt. Amikor évekkel ezelőtt ebbe a falusi kis házba költöztünk, rögtön beleszerettem. Aztán megérkezett a családunkba a külföldi út álma, elkezdtünk tervezni, és végül csomagolni. Az indulás előtti reggeleken rendszeresen felültem az ágyamban, és hosszan néztem ki az ablakon. Próbáltam magamba gyűteni a látványt. A sejtjeimbe szívni, elraktározni, egyesülni vele, hogy magammal vihessem. Végül az utolsó reggelen elhomályosult a kép, mert csak folytak a könnyek a szememből. Bármennyire szeretném, nem tudom magammal vinni. El fog halványulni. Emlék marad. 


Magamban köszönetet mondtam a mezőnek. És a Teremtőnek, aki napról napra megajándékozott ezzel a szépséggel. 


Szomorúsággal, mégis hálatelt szívvel búcsúztam el ettől a számomra oly gyógyító tájtól. Elengedtem. Várakozással hagytam magam mögött, azzal a meggyőződéssel, hogy valami vár rám ott is, ahová indulok. Készen álltam felfedezni, és átvenni a nekem készített ajándékot.


A hűtőszekrényen elkezdtünk “bakancslistát” vezetni. Mindenki felírta, szülők és gyerekek egyaránt, ki hova szeretne elmenni, kivel szeretne találkozni, mit szeretne még csinálni indulás előtt. Szoros időtervvel, de sikerült mindent kipipálni a listáról, megélhettük a számunkra fontos búcsúhelyzeteket. Voltak kedvenc helyeink, amiket családilag felkerestünk. Hagytunk emléket bizonyos, számunkra fontos kilátókban. 


Tudatosan, a búcsúzás szándékával látogattuk meg ezeket a közös emlékeket őrző helyeket. 


A házunk kertjében egy utolsó szalonnasütésre a barátainkat is meghívtuk, együtt zártuk le az itteni életszakaszt. 

Ettünk egy utolsót a gyerekek kedvenc utcai étkezdéjében, játszótereztünk Budapesten a Károlyi-kertben, ahol babakocsiban is tologattam őket. Gyűjtöttünk kavicsot a Dunából, amit magunkkal vittünk a nagy útra. 


Élveztük ezeket az “utolsó utakat”. Néha szomorkodtunk. Sírtunk is. Búcsúztunk.


fotó: Baráth Mea,

Hogyan segíthetjük gyermekeinket? 


Kisgyerekek esetében különösen fontos, hogy a szülő segítse őket a gyászfolyamatban. A stabilitás, a kiszámíthatóság elvesztése komoly kihívást jelent. Az ismeretlentől való félelem eluralhatja a gyermek érzésvilágát. A megszokott helyek, az ismerős közeg elvesztése, a kapcsolódások, barátságok megszakadása komoly terhet ró rájuk. 


Segíthetjük őket stabil pontok megtartásával. 

A napi rutin, amennyire lehetséges, ne változzon! 

A kedvenc plüssjátéka kísérje végig őt a külföldre költözés folyamatában! 

Az új helyen főzzük a kedvenc ételét, húzzuk fel az otthoni ágyneműt! 

Leginkább pedig saját példánkkal segíthetjük gyermekeinket. Gyászoljunk előttük, velük együtt! Ne rejtsük el a fájdalmat! Ugyanakkor vigasztalódjunk is együtt, adjunk hálát mindazért, amink volt, és építsünk örömteli várakozással utat a ránk váró jövő felé!


Sirassuk el a veszteséget, hogy azután örömmel fordulhassunk a külföldi kalandok felé!



Felébredt benned a kalandvágy? Vannak még kérdéseid? Támogatásra volna szükséged? Keress minket, segítünk felkészülni, itt megtalálsz: Minden ami külföld szolgáltatói köre.

Szólj hozzá