Minden Ami Külföld | Milánói nagy „zabálás” - Minden Ami Külföld
iranytu_feher
iranytu_feher
Minden ami külföld
  • Tasty fresh appetizing italian food ingredients on dark background.

Milánói nagy „zabálás”

Pár évvel ezelőtt olyan szerencsém volt, hogy egy üzleti út keretében néhány kollégámmal kijutottam Milánóba, a világ egyik divat központjába. Autóval vágtunk neki a közel ezer kilométeres útnak Budapestről. Egy tankolást és egy ebédet közbeiktatva alig tíz óra alatt elértünk Pó völgyében elterülő csodálatos várost. A hosszú autóút eléggé kivette mindenkiből a kalandvágyat, így az első este egy gyors könnyű vacsora után pihenéssel telt. Egy kiállítást mentünk megnézni, így bőven maradt szabadidőnk az előttünk álló négy napra. Szorult belénk némi kultúra, ezért mindenképpen fel akartuk fedezni Milánó történelmi városát. –Kosza írása

Vitathatatlan, hogy már a méreteivel és tömegével lenyűgöző hatást keltő Dómhoz vezetett az utunk. A templomba betérve magasba nyúló terek fogadnak, amelyekben a hatalmas üvegablakok festményein át ezer színben vibrálva szűrődik be a város fénye. Márványszobrok kavalkádjai közt cikázva, szinte megbabonázza az embert a fehér csillogás. A falakat áthatja a történelem folyama. A milánói dóm a katolicizmus fellegvára, az első nagy egyház, és kereszténnyé vált császárok otthona. Dóm jól jelképezi az olasz nép és Milánó töretlen életerejét, élni akarását. Hiába fosztották ki és pusztították szinte földig Attila a hun hadai, vagy szállták meg barbár hordák, Milánó mindig feltámadt hamvaiból. Dolgozott, kereskedett és kivívta szabadságát, hogy mai fényében és gazdagságában ragyoghasson. Jelenleg Olaszország és Európa egyik gazdasági, kereskedelmi és persze nem utolsó sorban divat központja. 

Megörökítenéd hasonló élményeid? Kérj profi segítséget! Vedd fel a kapcsolatot Zolival >>kapcsolatfelvétel<<

Őszinte leszek. Dóm megcsodálása és némi városnézés után végre irányba álltunk. Alig vártam már, hogy felfedezzük az olasz konyhát! Szeretem a hasamat – mint mindenki –. Leginkább a magyar konyhára, a kitűnő pörköltekre, töltött húsokra tudtam csak igazi élményként tekinteni. Az itthon kapható olaszos ételeket nagyon műnek éreztem, nem volt bennük semmi különleges. Ennek tükrében alig vártam, hogy egy igazi olasz séf által készített menüsort végig egyek. 

Szállodánktól nem messze találtunk egy kis vendéglőt. Igazi olasz nyüzsgés volt, látszik ott is szeretnek hódolni a kulináris élvezeteknek. Kicsit várnunk is kellett, hogy felszabaduljon egy asztal. Olyan otthonos hangulat fogadott, olyan kedves közvetlen emberek vettek körül, hogy éreztem bátran, mérték nélkül elmerülhetek a „zabálás” mélységeiben. A kiszolgálás egyszerűen nem hagyott kívánnivalót maga után, szinte körbe udvaroltak minket. 

Tanulj egy igazi Michelin csillagos shéftől, aki nagymamájától tanulta a szakma csinját-binját, és nem is lett volna más alkalmasabb személy erre, hiszen nagymamája a nápolyi király shéfje volt.>>>ajánlatot kérek<<<

Én úgy döntöttem előételnek tenger gyümölcsei salátával nyitok. Volt abban minden a tintahaltól kezdve a számomra teljesen ismeretlen tengeri csodákig. Még sosem ettem ilyen friss, profi által elkészített herkentyűket. Fenomenális volt, kétszer is ennem kellett. A ropogós halak a friss saláta a különleges fűszerezés kombinációja ellenállhatatlanná tette ezt a csemegét. Természetesen volt olyan köztünk, aki nem rajongott a tengeri dolgokért. Ők vagy egy kellemes minestrone levessel, vagy egy igazi olasz pizzával csillapították éhségüket. 

A második fogásnál egy kicsit gondba kerültem, hogy egy pizzára, vagy egy kagylóval társított pennére csapjak le. A kérdés azzal oldódott meg, hogy az egyik kedves kolléga egy szelet pizzával megajándékozott, így jöhetett a kagyló. Sosem ettem még ilyet, kicsit aggódtam is, hogy elég edzett e a gyomrom. Később kiderült nem annyira, mint reméltem. A kagylós penne fenséges volt. A számomra ismeretlen kagyló a szakszerű elkészítésnek köszönhetően szinte magától csúszott le.  Akkora adagot kaptam, hogy először azt gondoltam, ezt képtelenség megenni, de tévedtem, sőt mint később kiderült maradt még egy fogásnak hely. 

A cégvezető úr is velünk jött a kiküldetésre és mivel a vendégei voltunk a pénz nem számított. Így ehettünk ihattunk kedvünkre. Mi mással is öblíthettük volna le ezt a sok finomságot, mint egy kellemes testes olasz borral. Természetesen ebben sem ismertünk mértéket, fejenként egy üveg simán lecsúszott. Lehet, hogy a kitűnő milánó bor jótékony hatásának köszönhetően, de úgy éreztem még elboldogulok egy Langusztával. Ilyet eddig csak filmekben láttam. Csodálatos tálalás az ollók csak úgy mutatnak feléd, hogy egyél meg. Kézzel-lábbal neki is estem. Azt hiszem addigi életem legcsodálatosabb kulináris élménye volt az Ízlésesen tálalt, citrom szeletekkel, és rukkola salátával elfogyasztott különleges csemege. Tudom, mivel fehér húsról beszélünk illett volna egy kellemes fehérborral kísérni, de tartsatok bár igénytelenek én maradtam a kiváló testes száraz vörösnél. Így is tökéletes, káprázatos élmény volt. A csinos, kedves pincérhölgy úgy gondolta még egy kis desszert biztos kedvünkre lenne, de azt már a hölgy ellenállhatatlan mosolya sem tudta rám erőltetni. 

Milánó esti kép

Fizettünk mondhatni egy kisebb vagyont, és irány a szálloda. Úgy gondoltuk egy kellemes séta jót tenne az éjszakai Milánóban. Megcsodáltuk a náluk szinte mindennapi luxus és sportkocsikat, amikkel simán parkolnak az utcán, nem aggódva, hogy bajuk esik. Milánóban ez fogyóeszköz. Ami feltűnt, hogy szinte nem volt olyan autó, amin legalább egy kisebb sérülés ne lett volna. Aztán persze ahogy teltek a napok már nem volt meglepő, hiszen az olaszok vezetési stílusát elnézve azon csodálkozom, hogy nem totálkáros az egész autóparkjuk. Nekik nincs piros lámpa, mennek, mint a meszes. Sebességhatár? Az mi? A robogósok, motorosok úgy használják a járdát, mintha autópálya lenne. Dudálnak össze vissza, ha éppen olyan kedvük van.

Séta közben még betértünk egy bárba, ahol kedves főnökünk meghívott minket még egy whiskyre. Na…. ez az ami már sok volt. Ez teljesen betette a kaput és bár kiváló volt a whisky, de teljesen felkavart.. Vigyázni kell! Jóból is megárt a sok. 

Amit még megfigyeltem, hogy az olaszok nagyon adnak magukra. Lehet, csak mert a divat egyik fővárosában voltunk, de az emberek bármerre néztem, bármivel utaztak olyan elegánsak voltak, mint nálunk ünnepek alatt. Kedvesség, közvetlenség és persze hangoskodás jellemzi őket leginkább.  

Sajnáltam, hogy hamar eltelt ez a négy nap és remélem, ha visszatérek még a csodálatos Milánóba ugyanez az élmény vár majd rám Vagy jobb!

Milánói dóm

A cikkben elhangzottakért felelősséget nem vállalunk. Ez a cikk nem feltétlenül tükrözi a mi álláspontunkat! Mivel szeretjük az elgondolkodtató, érdekes írásokat a Tiédet is várjuk szeretettel vagy ha szívesen megosztanád tapasztalataid, de nem erősséged az írás jelezd és egyeztetünk Veled akár egy interjút.

Szólj hozzá