Egy év külföldön – mire elég, és mire nem? 2. rész
Mennyi időre érdemes külföldre költözni? Létezik ideális időtartam a külföldi életre? Mire elég egy év, és mire nem? Hasznos tanácsok költözés előtt állóknak.
Írta: Baráth Mea – Minden Ami Külföld
Nagycsaláddal, négy gyerekkel költöztünk külföldre. A Máltához tartozó kis szigetre, Gozora esett a választásunk, amit az előző cikkből már tudhattok. Egy évre terveztük a külföldi életbe való belekóstolást…..
Külföldi élet: egy éves próbaidő?
A gyermekeink a külföldre költözéskor 14, 11, 7 és 4 évesek voltak. Létezik-e ideális életkor a gyermekek életében erre a nagy váltásra? Ha több gyerek is van a családban, mindenki szempontjából lehetetlen megtalálni a tökéletes időzítést.
Miért gondoltuk jó ötletnek, ha egy évet családilag külföldön töltünk? Elsődleges célunk a nyelvtanulás volt a gyerekek számára, ezen kívül fontos szempontnak láttuk a lehetőséget egy új kultúra megismerésére, egy másfajta iskolarendszerbe való beilleszkedésre. Hogy ezek hogyan valósultak meg, és elégnek bizonyult-e a célok elérésére az egy év, előző cikkemben erről írtam.
Mit vártunk még ettől az egy, külföldön töltött évtől?
- Az élettér teljes megváltozásának átélése
- Boldogulás az újban, az ismeretlenben
- Tolerancia, alkalmazkodóképesség fejlődése
- Látókör szélesítése
- Egy hosszú nyaralás a tenger mellett
- Új ismeretségek, barátságok kialakulása
- Sem túl kevés, sem túl sok idő az otthontól távol
Mire volt elég ez az egy év külföldön? És mire nem?
Az élettér teljes megváltozásának átélése
A külföldre költözéssel együtt járt az otthoni közeg, a házunk, az ismerős tájak, a mindennapi közeg elengedése is. Minden más lesz, új és ismeretlen. Ez egyrészről izgalmas, másrészről szorongató. Megélhettük a nulláról való építkezést, aminek a sikeres megvalósítása mindannyiunk számára megerősítő átélést hozott. Az első lakásunkat Magyarországról foglaltuk le, igyekeztünk körültekintőek lenni. De Gozon élve három hónap után felismertük, másra vágyunk. Így hát váltottunk, egy másik városba költöztünk, teljesen más hangulatú és adottságokkal rendelkező lakásba. Rugalmasság, helyzetfelismerés és megoldás szempontjából úgy érzem, jól vizsgáztunk.
Boldogulás az újban, az ismeretlenben
Egy év elég volt arra, hogy úgy érezzük, miénk a sziget. Nem tévednénk el már, ismerjük az utcácskáit, minden városát, tengerpartjait. Persze felfedeznivaló akad még bőven, de ha visszatérünk, egy kicsit már hazamegyünk. Fantasztikus megélni, ahogy egy idegen hely, ahogy telik az idő, elkezd megváltozni, ismerőssé válni, magába ölelni.
“Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.” Mondja Antoine de Saint-Exupéry szavaival a róka a kis hercegnek. Egy év, és lett egy második otthonunk. Gozo szigete most már mindig személyes és igazán különleges lesz számunkra.
Nekünk felnőtteknek, nagycsaládos szülőként ugyanakkor stressztűrés szempontjából komoly vizsgahelyzetnek bizonyult ez az egy év. Úgy érzem, mi akkor kezdtünk volna igazán felengedni, és “megérkezni”, amikor már letelt a kitűzött időtartam, és hazaindultunk.
Tolerancia, és alkalmazkodóképesség fejlődése
Úgy érzem, sokat tanultunk a befogadásról, az elfogadásról, a toleranciáról. Ahogy hozzánk viszonyultak a gozoi emberek: az iskolaigazgatótól kezdve az hivatalos ügyintézőkön, a buszvezetőn és a zöldségesen át a szomszédainkig, mindenki azt éreztette, rendben vagy, jó, hogy itt vagy, érezd csak jól magad! A “No worries” hozzáállás minket is feloldott.
Megpróbáltuk elképzelni, milyen lesz majd külföldön. De valójában ez elképzelhetetlen. Nem tudhatod előre, milyen helyzetek, emberek, történések találnak meg ott téged és a családodat. Az alkalmazkodóképességet elkerülhetetlenül fejleszti egy ilyen kaland. A komfortzónából való kilépés szükséges velejárója a fejlődés!
Látókör szélesítése
Magyarországon élve, az anyanyelvedet beszélve, magyar levegőt szívva nem is biztos, hogy el tudod képzelni, mit adhat egy hosszabb idő külföldön.
A gyermekeinken volt érdekes látni, milyen felismerésekre, felfedezésekre jutnak a magyar identitásukkal, a magyar néppel kapcsolatban. Minden népnek van egy személyisége. Meghatározza elsősorban a történelme, kultúrája, de az ország területe, éghajlata is. Lakva ismerszik meg a másik, ahogy a mondás tartja. Hálás vagyok, hogy lehetőségünk volt a turistáskodáson túl, közelebbről megismerni egy egészen más temperamentumú országot és lakosait. Egy év elég volt arra, hogy megerősödjön bennünk mindaz, ami miatt jó magyarnak lenni. És élesen megláttuk a minket elszomorító különbségeket is.
Megismertünk különleges élettörténeteket. A Svájcban élő, minden fél évet Gozon töltő olasz-amerikai házaspár számunkra elképzelhetetelnül könnyed életstílusa, és az Afrikából Gozora a jobb élet reményében menekülő édesapa tragikus sorsa egyaránt gazdagította az életről, és a világról alkotott képet bennünk és a gyermekeinkben.
Egy hosszú nyaralás a tenger mellett
Egy szigeten éltünk a Földközi tengerrel körülölelve. A teraszunkról a kikötőre láttunk. Tíz perc sétával a tengerparthoz jutottunk. A tengerrel való egy éves szomszédság kitörölhetetlen nyomot hagyott bennünk, és természetesen nem, nem bizonyult elégnek az az idő. De talán semennyi idő sem lenne elég, mert a tengerrel lehetetlen betelni!
A nyári hónapokban naponta fürödtünk Gozo különböző partjain, homokos és sziklás helyeken, nagy hullámok között, medúzákat csodálva, sót nyelve, megunhatatlanul. Életünk leggazdagabb nyarát töltöttük a tenger mellett.
Új ismeretségek, barátságok kialakulása
Elég volt-e erre az egy év? Igen is, meg nem is. Inkább nem, mint igen.
Gozo szigetén a helyi lakosok köszönnek egymásnak. Mint itthon, Magyarországon faluhelyen. Egy év alatt megszokták az arcunkat, mi is “falubeliek” lettünk. Az utcánkban lakókkal szóba elegyedtünk, amikor találkoztunk. A buszsofőr megismert, tudta, hol szállunk le. Megéreztük az előszelét annak, milyen is lehetne. Tudtuk, ha maradnánk, már lennének emberek, akikre számíthatunk. Barátsággá mélyülnének a kedves ismeretségek.
Mitől érzed magad otthon valahol?
Én, azt hiszem, az emberi kapcsolatok által érkezem meg az “otthonba”. És látni véltem, hogy ha időt adnánk még magunknak ott, a külföldi, másik otthonban, akkor megajándékozna ez a “másik élet” is azokkal a mély kapcsolódásokkal, amikre vágyom. Magyarokkal ugyanúgy, mint a külföldi “gyüttmentekkel”. De az sem elképzelhetetlen, hogy a gozoi közösség is valóban befogad, ha elég időt adsz magadnak, és nekik.
Ugyanakkor minden találkozás különös súlyt kapott ebben az egy évben. Azzal a tudattal, hogy véges. Megbecsültem minden beszélgetést, minden mosolyt, értékeltem és élveztem minden közösségi eseményt, ajándéknak tekintettem minden új ismerőst. Jó volna így, ezzel a tudatossággal szeretni és becsülni azokat, akiket mellénk sodor az élet, akár egy napra, akár egy évre, akár egy életre.
A nagylányom azóta is tartja a kapcsolatot néhány gozoi iskolatársával, az online világnak hála napi szinten tudnak egymásról. Tervezgetik, hogy meglátogatják majd egymást az otthonaikban: Olaszországban, Lengyelországban, és Magyarországon. De az is lehet, hogy Gozon futnak össze majd újra, egyszer, valamikor.
Sem túl kevés, sem túl sok idő az otthontól távol
Ideálisnak mondható-e az egy év külföldön?
Azt mondják, az első fél év még a honvágyról szól. A hátrafelé tekintésről. Fél év után vagy képes arccal a jövő felé fordulni. Talán ennyi idő, amíg utolér a lelked is.
Azt mondják, bő fél évig semmiképp ne hozz döntést a ‘hogyan tovább’ kapcsán. Az egy erősen átmeneti időszak.
Nekünk, úgy érzem, ez a fél év még inkább elhúzódott.
Egy évet távol tölteni a szeretteinktől, barátoktól: sok, vagy kevés? Persze jártunk haza, munka is hazaszólított, és a hiányok is.
Egy évet szánni a kalandra: sok, vagy kevés? Habzsoltuk, amennyire csak lehetett.
Összességében mégis azt mondanám: kevés.
Úgy érzem, akkor indult volna el igazán a külföldi életünk, amikor már el kellett kezdeni a bőröndöket csomagolni a hazafelé útra.
Megérkezni valahova testben, praktikusan elhelyezkedni, megtalálni és belakni az új életteret nagyban és kicsiben egyaránt, megérkezni lélekben is, otthonra találni: számomra egy év erről szólt. Elkezdeni a megérkezés után igazán ÉLNI: ezt hozta volna a folytatás, a második év.
A személyes, teljesen szubjektív tanácsom tehát ez:
Ha tehetitek, tervezzetek hosszabb időre!
Egy év inkább kevés, mint sok.
Felébredt benned a kalandvágy? Nekiindulnál a nagyvilágnak?
Támogatásra van szükséged? Készülj fel Velünk:
Külföldre vágysz? Érdekelnek a hasznos tanácsok, személyes élmények? Keresd profi tanácsadóinkat, nyelvtanárainkat, ha nem akarod, hogy meglepetések érjenek! Szörfözz a Minden Ami Külföld oldalán!
Kérj segítséget profi tanácsadóinktól, nyelvtanárainktól:
partnereit, hogy minél felkészültebben tudj nekivágni az utadnak, ha itt az idő és ne érjenek majd semmilyen meglepetések!
Anglia, Ausztrália, Új-Zéland, Amerika akár Kanada, vagy Európán belül maradnál?
Megoldást keresel?
Csapat, aki segít Neked: Ide kattintva vagy a bal oldali képre, fel tudod felvenni a kapcsolatot Partnereinkkel és Szakértőinkkel!
A csapból már majdnem mindenhol a Minden ami külföld folyik és nap, mint nap törekszünk arra, hogy minél több emberhez jussanak el naprakész információk, valós tapasztalatok!
Kövesd a Minden Ami Külföld csatornáit és ne maradj le a fontos, hasznos és sokszor érdekfeszítő témákról:
📳
PODCAST csatornáinkon meghallgathatod a beszélgetéseket is, úton-útfélen Veled vagyunk:
🎧⚛️
Ha tetszik ami csinálunk akkor lehetőségeidhez mérten kérlek támogasd a munkánkat az alábbi képre kattintva, akár havi szinten. Köszönjük!
Szólj hozzá
