Lehetetlen döntések
A külföldre költözéssel együtt járnak nehéz döntések. Aztán az élet is közbeszólhat, valaki megbetegszik az otthoniak közül és akkor jönnek a nagyon nehéz döntések. De ezzel nincs vége.
Írta: andi – Minden Ami Külföld
Mivel ott vannak a lehetetlen döntések.
A költözés veszteségérzéssel is jár(hat)
Elköltözni, akár még csak két utcával arrébb is, nem csak a költözés stresszével és az újdonság varázsával jár. Bekopogtathat veszteségérzés is, teszem hozzá, joggal. Elvégre valami megszokottnak vége lett. Valami elmúlt.
Ez hatványozottabban jelentkezhet mikor másik városba vagy az ország másik végébe költözünk. Elvégre elhagytuk (otthagytuk) az ismerős boltokat, a – jó vagy nem annyira jó, de attól még nagyjából kiismert – szomszédokat, a megszokott a kutyaugatást. A jól kitapasztalt buszmenetrendet (nem a hivatalosat, hanem a valódit) és a kereszteződésnél a lámpaváltási sorrendet. Új szomszédok, új kutyák, új utcák, más boltok. Ennél még eggyel nagyobb lépés mikor egy másik kultúrába költözünk el. Másik nyelv. Más szokások. Másfajta utcák. Eltérő mentalitás. Itt „nullábbról” kell kezdeni. Nem feltétlen tudunk hazaugrani havonta meglátogatni a családot és a barátokat. Van, hogy évente se. Mert van, hogy földrészek választanak el bennünket tőlük.
Beilleszked(t)ünk
Telik az idő, szépen lassan megszokunk. Esetleg megszökünk. De ez egy másik cikk témája lesz majd 😊
Ismerősek már a sarkok, tudjuk hol kell lassítani a kanyar előtt. Kitapasztaljuk mennyit késik a villamos/busz vagy mennyire pontosan érkezik mindig – néhány lekésett járat után. Megismertük a szomszédokat, feltérképeztük már mit melyik boltban érdemes vásárolni.
Jártunk már otthon látogatóban, kipróbáltuk mennyiben más turista szemmel járni szülő / elhagyott városunkat. Megdöbbenünk mikor ráébredünk: jé, változtunk. Kíváncsian vizsgálgatjuk önmagunkat, miben, mit, merre, hogyan… látjuk másképp már a dolgokat, az életet, a célokat, a sikereket, önmagunkat.
Sőt, még az is lehet, hogy a család és/vagy barátok is jártak kint nálunk. Jöttek látogatóba. Megmutattuk nekik hol lakunk. Eldicsekedtünk – legalábbis jól esett a talpraesettségünket és határozottságunkat megmutatni. Mivel is? Azzal, hogy nagyjából már megtaláltuk a helyünket, jól érezzük magunkat, kiismerjük magunkat nem csak a környező utcákban, hanem a városban is. Szenvedtünk már a helyi bürokráciával, megugrottunk magas léceket. Jól érezzük magunkat, megtaláltuk a helyünket. Ott vagyunk, ahol lennünk kell. Most (már) ide tartozunk. És akkor…
Akarjuk, nem akarjuk, az élet dobja a kockát
… és jön egy baleset, egy súlyos betegség. Az orvosok tippelnek: mennyi van még hátra. Mindez Itt történik nálunk, a „kirepült” kupacban. Egy-két-sok határral távolabb attól, ahonnan elindultunk. Itt vagyunk, csak mi. És csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi is történik. Jó esetben. Mert az is lehet, hogy a sokktól némán csak ülünk és bambulunk kifelé a fejünkből. Mivel gondolkodni se tudunk.
Megadástól kezdve pánikig, beleértve a tagadást is, bármilyen reakció előfordulhat. És mind normális. Sőt, akár összevissza kavaroghatnak is. Egyik pillanatban megadod magad, a következőben meg felveszed a kesztyűt és harcolsz. Ez is teljesen oké!
Akárhogy is érzed magad, normális a reakciód. Amiatt ne emészd magad. Ahogy a párodé is az, akkor is, ha pont veled ellentétesen reagál. Abszolút emberi, hogy akár össze-vissza csapongsz. Az érzelmeid átvették az irányítást. Adj nekik időt. Kérj (szak)segítséget! A párodnak is. Miért? Mert lehetetlen döntések előtt álltok. Ahogy álltak már és állni fognak sokan mások is. És ez közben rohadtul nem vigasztal. Teljes joggal.
Mivel találtuk magunkat hirtelen szembe?
Mi itt, a család többi része ott. A „mi” is ugye változó – kinek mit takar. Egyedül vagyunk vagy van párunk? Vele jöttünk vagy itt találtuk? Neki van-e család? És hol? Nekünk van-e otthonhagyott család? A „mi”-be gyerekek is beletartoznak-e?
Van-e támogató közösség körülöttünk? Kire tudunk támaszkodni? Ki tud segíteni? Maradjunk itt vagy menjünk inkább haza kezelésre? Ha itt maradunk mi lesz? Na és ha hazamegyünk akkor…?
Kegyetlenebbnél kegyetlenebb kérdések garmadája. Lehetetlen döntések sora.
Nincs mindenkire érvényes jó válasz. Sőt, időnként jó válasz sincs. És ez az egész, ami történik, az minden csak nem érvényes! Mert ez így nem fair! Ennek nem lenne szabad megtörténnie! Ez így nem igazságos. Nem ér! De mégis van… mégis ez van. Számítottunk rá vagy sem. Akartuk, nem akartuk, ezt dobta az élet.
És akkor választani kell a lehetetlen döntések közül
Maradunk vagy megyünk „haza” Magyarországra? Egyáltalán vagyunk-e olyan egészségi állapotban, hogy menjünk? Ha megyünk akkor az itteni család többi tagjával mi lesz? Ők is jönnek velünk és megyünk együtt?
Amennyiben maradunk, akkor az otthoniak ki tudnak-e jönni? Mi lesz azzal, akinek az egészségi állapota nem engedi meg, hogy kijöjjön hozzánk? Akarjuk-e hogy jöjjenek? Ők akarnak-e jönni?
Mi van akkor ha egy nem és egy igen áll egymással szemben, akkor hogy tudunk igazságot tenni? Ő akar jönni, de mi nem akarjuk hogy jöjjön. Vagy mi akarnánk, hogy jöjjön de ő nem akar?
Mikor jöjjön? Mennyi időre tud jönni? Mennyi időre jöhet ha vízumköteles az ország? Repülőjegy mennyi? Mikorra mennyi? Mennyit is mondtak az orvosok? Mennyit tévednek vajon? Odaér-e még időben? Vagy lejár a vízum és vissza kell mennie még a vége előtt?
Az internetnek hála, már lehet online is élőszóban beszélni. Ez elég? Ezekben a helyzetekben gyakran szembesülünk az elvarratlan szálakkal. A letisztázandó dolgokkal. Az elmaradt bocsánatkérésekkel. Azokkal is amiket nekünk kéne megtenni, meg azokkal is, amiket másoktól várnánk. Előbbieket még meg tudjuk tenni. Utóbbiakat meg – saján érdekünkben – célszerű lehet elengedni.
És megint miért ez a felkavaró téma? Mert beszélni kell róla. Ugyanis nincs kizárva. Bár rohadtul szemét dolog az élettől, de előfordulhat. És ha készülünk rá, akkor legalább lesz valami terv amit tudunk módosítani.
Keanu Reeves-t kérdezték meg egy interjúban, mi történik mikor meghalunk. A válasza mélyen elgondolkodtató és akár kiindulópontnak is jó lehet: „Annyit tudok, hogy azoknak, akik szeretnek bennünket, hiányozni fogunk.”
Forrás(ok):
Keanu Reeves interjú (angolul, felirattal)
Külföldre vágysz? Érdekelnek a hasznos tanácsok, személyes élmények? Keresd profi tanácsadóinkat, nyelvtanárainkat, ha nem akarod, hogy meglepetések érjenek! Szörfözz a Minden Ami Külföld oldalán!
Kérj segítséget profi tanácsadóinktól, nyelvtanárainktól:
partnereit, hogy minél felkészültebben tudj nekivágni az utadnak, ha itt az idő és ne érjenek majd semmilyen meglepetések!
Anglia, Ausztrália, Új-Zéland, Amerika akár Kanada, vagy Európán belül maradnál?
Megoldást keresel?
Csapat, aki segít Neked: Ide kattintva vagy a bal oldali képre, fel tudod felvenni a kapcsolatot Partnereinkkel és Szakértőinkkel!
A csapból már majdnem mindenhol a Minden ami külföld folyik és nap, mint nap törekszünk arra, hogy minél több emberhez jussanak el naprakész információk, valós tapasztalatok!
Kövesd a Minden Ami Külföld csatornáit és ne maradj le a fontos, hasznos és sokszor érdekfeszítő témákról:
📳
PODCAST csatornáinkon meghallgathatod a beszélgetéseket is, úton-útfélen Veled vagyunk:
🎧⚛️
Ha tetszik ami csinálunk akkor lehetőségeidhez mérten kérlek támogasd a munkánkat az alábbi képre kattintva, akár havi szinten. Köszönjük!
Szólj hozzá