Minden Ami Külföld | Tenerife, az új otthonunk - 1.rész - Minden Ami Külföld
Minden ami kulfold logo feher
Minden ami kulfold logo feher
Minden ami külföld
  • Egy kétgyermekes, digitális nomád család élete a Tenerifén, Kanári-szigeteken.

Tenerife, az új otthonunk – 1.rész

Egy kétgyermekes, digitális nomád család élete Tenerifén, a Kanári-szigeteken.

Baráth Mea írása

Marikáék, férjével és két kamasz fiukkal jelenleg Tenerifén élnek. Életmódjukat tekintve a szülők digitális nomádok, ahogyan a Mauritiuson élő Juditék is, akiket már bemutattunk nektek. 


Mit jelent digitális nomádnak lenni?


Akik a digitális nomádság mellett döntenek, mobilis, helyfüggetlen munkavégzést választanak. Nem járnak be munkahelyre, hanem általában egy laptop, vagy hasonló digitális eszköz a “munkahelyük”. Legtöbbször vállalkozók, de alkalmazásban állva is teljes idejű home-office munkaformában dolgoznak. Így teremtve meg önmaguk és családjuk számára a szabadságot arra, hogy világot lássanak. 


Utaznak, a munkát pedig gyakorlatilag viszik magukkal. 


Marikával a csodás Kanári-szigetekről, és tenerifei életükről beszélgettünk.

2020. februárjában költöztek a Kanári-szigetekre.


“Mi nem is költöztünk!” 


Igazít helyre kedvesen Marika. “Utazó család vagyunk. Eddig is rengeteget utaztunk. 


A fotó tulajdonosa a cikkben szereplő család.

Eredetileg 3 hónapra jöttünk Tenerifére, annyi holmival, ahogy máskor is utazni szoktunk, azaz nem hoztunk magunkkal egy egész háztartást. 


Csak a ruháinkat és néhány személyes holmit csomagoltunk be. Ezen kívül persze a számítógépeket és egyéb olyan kütyüket, amelyeken dolgozunk. Így terveztünk a három hónap után tovább utazni, egy következő állomásra.


2020. márciusában azonban karantén kezdődött a szigeten. 


Az itt rekedt turistákért menekítő járatot indítottak, de mi úgy döntöttünk, inkább itt maradunk. Itt nagyon szigorú két és fél hónap karantént éltünk át. Csak a férjem járhatott ki a házból hetente kétszer bevásárolni. Csupán egyetlen személy lehetett az autóban, ezt ellenőrizték. Mi mégsem bántuk meg a döntésünket.”

Marikáék két kamasz fiúval keltek útra, és élték át a tenerifei kaland váratlan fordulatát, az előre nem tervezett hosszabbítást. Hogyan reagál erre két tizenéves?  


“Minden utazást – ahogy sok minden mást is – mindig közösen beszélünk meg, közösen döntünk el.”


“Így nem csupán “fogadják” a döntést, hanem már eleve közösen tervezünk és dolgozunk az új helyzetért.” – meséli Marika.

“A fiúk pici koruk óta hozzá vannak szokva ahhoz, hogy utazunk.

Amíg zömmel Magyarországon éltünk, otthon is két helyen laktunk párhuzamosan. Rendszeresen ingáztunk a két lakóhelyünk, illetve az ország legtávolabbi pontjai között, és sokat jártunk külföldre is.


Az utazás nekem kicsi gyerekkorom óta természetes elemem. A férjem pedig szinte szó szerint utazás közben született. 


A szülei Siófokról akartak felmenni Budapestre, amikor megindult a szülés. Siófokon laktak, de Budapesten volt az orvosuk. De csak Székesfehérvárig jutottak, mert megindult a szülés, ezért végül a férjem ott született.

A fiaink pedig ebbe a helyzetbe születtek bele. A nagyobbik fiunk egy hetes korában már utazott velünk. Először belföldön, amelyet rövid időn belül követtek következő utazások. Az első névnapját Prágában ünnepeltük. Kisebbik fiunk viszont már pocaklakóként repült először, amikor nyolcadik hónapos várandós voltam. Azóta is rengeteget utazunk.”


“A Slow Travel-ben hiszünk.”


A Slow Travel, vagyis Lassú Utazás az Olaszországból induló Slow Food élelmiszer mozgalom egyik ága. Ez a szemlélet a rövid, minél több látnivalót és programot magába sűrítő utazással szemben az élmények lassúbb befogadását, a helyi közösségek megismerését tűzi ki célul. Az utazás módjában sem a gyors odaérkezés, inkább az út élvezete a prioritás.


Milyen az élet Tenerifén?


A fotó tulajdonosa a cikkben szereplő család.

“Először egy nagyon pici faluban kötöttünk ki hosszabb időre, Tenerife egyik legeldugottabb részén. Nagyon szerettünk ott lakni, a karantént is ott vészeltük át. Kevesen láthatták az ottani strandot annyira néptelennek, mint mi, amikor a lezárás vége felé oda már lejárhattunk. 


Igazán különleges volt például megfigyelni, ahogyan lovat fürösztenek az óceán hullámaiban!


Bár eldugott hely, de normális időkben a lakó-furgonosok nagyon kedvelik ezt a falut, tömegesen parkolnak az öböl partja melletti úton. Esténként az autójuk mellett, az út közepén vacsoráznak, reggelenként pedig a strand zuhanyzójánál tisztálkodnak. A helyiek közül is sokan járnak át oda fürödni.

A sziget többi részét nehéz onnan megközelíteni – a legközelebbi nagyobb település, a főváros, Santa Cruz de Tenerife (https://hu.wikipedia.org/wiki/Santa_Cruz_de_Tenerife) minimum fél óra erősen szerpentines úton, a hegyen át. Légvonalban hét, országúton tizenöt kilométer. 

Később egy nagyobb város gazdasági övezetébe költöztünk, ahol egyetlen állandó lakos szomszédunk van, a többi mind gazdasági kert. Nagyon szeretünk itt élni. A kilátás gyönyörű, a kertben sok gyümölcs terem. 


A citromot a teánkba egyenesen a fáról szedjük! Csend és béke van.


Persze ennek a nyugalomnak vannak hátrányai is. Innen csak autóval lehet elmenni bevásárolni, mert még így is tizenöt-húsz perc, mire egy élelmiszerüzletig elérünk. Ráadásul nagyon meredek, szűk és kanyargós, beláthatatlan utcákon, ahol járda sincsen. Szóval a gyalogos közlekedés itt elég korlátozott.

Mi ennek ellenére nagyon szeretjük ezt a várost. Talán épp a girbe-gurba, meredek, hangulatos utcácskái miatt, és mert itt zömmel helyiek élnek, így nincs turista-gettó hatása.”


A Kanári-szigetek kihívásai


“Egy új helyen mindig vannak kihívások, de ezeket mi inkább izgalmas feladatként éljük meg.” – keretezi át bölcsen a fogalmakat Marika.

“Minden helyen fel kell építenünk újra az életünket, és főleg a munkához való hátterünket. Ez nem mindig könnyű. Aztán meg kell találni a hétköznapi élethez szükséges helyszíneket, például, hogy hol lehet bevásárolni.


Minden helyen más az, ami könnyen megy, és más az, amit nehezebb megtalálni, megszervezni.


Mivel mi nem visszük magunkkal a háztartásunkat, rengeteg kreativitást igényel az, hogyan alkalmazkodunk a helyi adottságokhoz. Főleg a hiányosságokhoz! Például, amikor két nagyétkű kamaszra kell főzni úgy, hogy az új háztartásodban csupán két-három igazán pici lábos lelhető fel!


Hogyha érdekel, hogyan birkózott meg család a nyelvtanulási nehézségekkel, illetve mi hiányzik nekik Magyarországról, olvasd el cikkünk folytatását! 


Kanári-szigeteki kalandok, a csodálatos Tenerife két kamasszal! 



Felébredt benned a kalandvágy? Nekiindulnál a nagyvilágnak? Támogatásra volna szükséged?

Mi segítünk felkészülni, itt megtalálsz: Minden ami külföld szolgáltatói köre.

4 Hozzászólás

  1. |

    Sziasztok, gratulálok az életszemléletetekhez, már várom a második részt. Hasonlóan gondolkodunk mi is, de a gyerekek miatt nagyon nagyon félek a lépéstől.
    Nincs konkrét tervünk, csak h digitális nomádként élni “valahol” ahol boldogok lehetünk a természetadta szépségtől, nyugalomtamitól és mindenkinek optimális.

    Sok bakancslistás cél van… nem sorolnám fel, de megmondanád, hogy hány évesek a fiúk? A nyelvi akadályokat hogy veszik? Hogy vették?

  2. |

    Sziasztok

    Fantasztikusak vagytok. Imádom. Én is ilyen digitális nomád szeretnék lenni a fiammal. Amire még nem találtam meg a megoldást, az az iskola.
    A fiam 10 éves, eléggé tanköteles, hogy néz ez ki nálatok? Hogy lehet ezt megoldani? Köszönöm a segítséget

Szólj hozzá