Csuzimai fiaskó
Az 1904-ben kitört orosz-japán háború végső csatáját 1905-ben a Csuzimai szorosban vívták meg.- Kosza írása
Orosz Birodalom bár nagyhatalomnak számított abban az időben, de mind társadalmi berendezkedés, mind pedig technikai fejlettségben jócskán el volt maradva. Hatalmas kiterjedése és szinte kimeríthetetlen embertartaléka tartotta az Elitben. A vezető réteg fel sem ismerte, mennyire roskadoznak a birodalom falai. Továbbra is arrogánsan lenézően tekintettek az ázsiai nemzetekre így az egyre jobban megerősödő Japánra is.
Több területi vita is fellángolt a két birodalom között, amit a japánok igyekeztek diplomáciai úton rendezni, az oroszok ezzel szemben felsőbbrendűségük „tudatában” nem vették a japánokat komolyan, nem tekintették partnereknek őket.
Nagy hibát követtek el ezzel, mert japán, angol és francia tanácsadók segítségével egy technikailag nagyon fejlett és tökéletesen kiképzett hadsereget épített fel szinte a semmiből. Ehhez hozzájárult még a japán mentalitás a bushidó is, ami igazi fanatikus harcosokká tette a japán katonákat.
Mikor felismerték, hogy az oroszokkal nem lehet érdemben tárgyalni, azonnal megkezdték a mozgósítást és támadtak, bár számbelileg jelentősen el voltak maradva az orosz csapatoktól. A Távol-Keleti orosz szárazföldi és tengeri csapatokat megsemmisítették és bevették a térség legjelentősebb hadikikötőjét, Port Arthurt. Ez így elég egyszerűen hangzik és viszonylag az is volt. Ennek legfőbb oka az volt, hogy az oroszok nemcsak hogy nem vették komolyan a japán „erőfitogtatást”, de még a belső ellentétek is hátráltatták őket. Cárt nem merték a valós helyzetről tájékoztatni, elfedték a valós veszteségek mértékét.
Mivel a távol-keleti orosz flotta szinte teljesen megsemmisült, így a Cár úgy döntött, hogy a Balti flottáját küldi a japánok megbüntetésére, Rozsesztvenszkij admirális vezetése alatt. A balti flotta jelentős erőt képviselt és technikailag is magasabb egység volt, mint a Port Arthur-nál szétvert flotta.
A flotta az indulást követően nem sokkal tévedésből szétlőtt egy svéd hajót. Az ebből kialakult nemzetközi botrány miatt megtagadták tőlük, hogy a Szuezi csatornán átkeljenek, így a fél világot megkerülve tudtak csak a távol-keleti vizekre jutni. Ez bőven adott időt Togo Admirálisnak a japán flotta parancsnokának, hogy felkészülten várhassa az orosz hajókat.
A hosszú út kimerítette az oroszokat és terveik szerint nem is akartak azonnal harcba bocsátkozni, előbb fel akarták tölteni a készleteket és pihentetni a matrózokat. Togo tisztában volt vele, hogy milyen erős az érkező ellenséges hajóhad. A japán admirális úgy érezte, hogy csak abban az esetben van valós esélye szétzúzni az oroszokat, ha nem ad nekik időt és azonnal lecsap rájuk, amint a térségbe érnek. Pontos ágyúinak és jól képzett matrózainak köszönhetően fel tudta tartóztatni a Vlagyivosztok felé, feltöltésre igyekvő Balti flottát. A csatában megmutatkozott a japánok képzésbeli fölénye. Az oroszok össze vissza kapkodtak, nem megfelelően használták a fegyvereiket. Volt, hogy repesszel lőtték a páncélos hajókat, és még pontatlanul is. Az orosz hajókat megviselte a fél világ megkerülése, a lerakódott rengeteg moszat akadályozta, hogy maximális sebességgel haladjanak. A vereség mégis olyan brutális volt, hogy még a japánokat is meglepte. Az orosz flotta 21 hajóját vesztettek el, köztük 7 csatahajót. Ezzel szemben a japánok mindössze 3 kisebb hajója került hullámsírba. Az orosz admirális Rozsesztvenszkij hajóját elfogták és a parancsnok a japánok fogságába esett, ahol nagy tisztelettel bántak vele a győztesek. Maga Togo admirális látogatta meg a fogság alatt és vigasztalta az idős parancsnokot. Később szabadon is engedték. Ez teljes megalázása volt az Orosz birodalomnak, akik csak Amerika közvetítésével tudták a teljes közel-keleti összeomlásukat elkerülni. Kénytelenek voltak békét kötni és az összes vitatott területet, ami miatt a háború kitört átengedni a japán birodalom fennhatósága alá.
Mindkét birodalom óriási összegeket fordított a háborúra. Japán is közel állt az államcsődhöz, így kapóra jött nekik az USA által közvetített béke.
Cár nem úszta meg ilyen egyszerűen. A birodalomban óriási elégedetlenséget váltott ki a vereség és az ezzel járó hatalmas anyagi és emberi veszteség. 1907-ben ki is tört a forradalom, amit még valahogy sikerül elfojtani, de az Orosz Birodalom napjai meg voltak számlálva.
A cikkben elhangzottakért felelősséget nem vállalunk. Ez a cikk nem feltétlenül tükrözi a mi álláspontunkat! Mivel szeretjük az elgondolkodtató, érdekes írásokat a Tiédet is várjuk szeretettel vagy ha szívesen megosztanád tapasztalataid, de nem erősséged az írás jelezd és egyeztetünk Veled akár egy interjút.
Szólj hozzá