Költözés külföldre: mit ad és mit vesz el? – 6. rész

Ami most jön arra nem számítottál szerintem. Mi mindent adott és vett el a külföldre költözés? A családodat és önmagadat. Az utolsó, befejező rész következik.
andi – Minden Ami Külföld

Mint minden helyzet, minden külföldre költözés is más. Mindenki másképp éli meg. Mást veszít és mást nyer. Sőt. Még családon belül is más és más az érintettek megtapasztalása, minden egyes családtag saját, egyéni helyzetben van. A „hogyan éljük meg a külföldre költözést” függ a személyiségünktől, az addig átélt pozitív és negatív tapasztalatoktól, az otthonmaradók – otthonhagyottak – hozzáállásától (támogatnak vagy inkább tiltanának). Attól is függhet mennyire voltunk bevonva a külföldre költözésről szóló döntésbe (gyerekek esetében különösen fontos szempont lehet), de az elkötelezettségünkön is sok múlhat. A cikksorozat célja az elgondolkodtatás. Erre is gondoljatok, erre is készüljetek. Maximum nem történik meg. Szóval mint mindig: ami hasznos vedd ki, ami nem, dobd ki.

LEMARADTÁL? – ugrás a cikksorozat elejére >>>

Az otthonmaradottak

A külföldre költözés eléggé meg tudja tépázni a családon belüli kapcsolatokat. Nagyon sok függ attól, hogy az otthonmaradottak hogyan állnak hozzá, és attól is, hogy ezt a hozzáállást Te vagy Ti hogyan tudjátok kezelni.

Bár többféle felállás lehetséges – egyedül mész vagy pároddal, esetleg gyerekekkel együtt, ki marad otthon, milyen a kapcsolatotok – mindben közös a veszteség érzése. Neked is – nem tudsz hétvégén beugrani egy húslevesre mikor arra jársz –, de a többieknek is, mert nem ugrasz be hétvégén egy húslevesre – mert nem jársz arra.

Egyedül menve, szingliként talán az egyik legerősebb (szülő-gyerek) kapcsolat fog belerengeni. Akarják-e hogy menj? Engedik-e hogy menj? Esetleg szóban azt mondják akarják, de érzelmileg nem engednek el? A külföldre költözés jó alkalom lehet arra, hogy számot vessünk saját magunkkal. Kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tartunk. Milyen vezérlőelveink vannak és milyenek a fennálló kapcsolataink. Mennyire egészségesek vajon? Nyereség: önismeret. Persze csak akkor, ha belefeccölöd az időt, az energiát és akár a pénzt is.

Költözés külföldre: elérkeztünk az emberi oldalhoz. Az otthonmaradottakhoz és a veled együtt költözőkhöz. Figyeljetek egymásra!>>>

Mikor nem egyedül lépsz a külföldre költözés útjára

Párban menve már két otthonmaradt család hozzáállását kell valahogy navigálni. Plusz a párkapcsolatot. Cserébe nem egyedül álltok a még ismeretlen város egyik házában. Ez sokat tud segíteni, feltéve, hogy tudjátok támogatni egymást. Viszont az otthonmaradottak is kaphatnak ezáltal muníciót, főleg, ha a párodat nem kedvelik. „Miatta hagytál itt minket!” „Ő ültette a külföldre költözés bogarát a füledbe.” „Te nem is akarsz menni, csak nem tudsz nemet mondani neki, az orrodnál fogva vezet.” „Fogsz te még a küszöbön sírva könyörögni, hogy fogadjunk vissza!” (a példamondatok – remélhetőleg – csak a képzeletem szüleményei).

Eme kisarkított esetben a probléma nagy valószínűséggel akkor is fennállna, ha országon belül költöznétek el, szóval nem rólatok szól. Viszont cserébe lehetőséget nyújt az önismereteket mélyítésén túl a kapcsolatotok fejlesztésére is.

konfliktuskezelés – külső és belső konfliktusok is –,
kommunikációs készségek („Hogyan tudom udvariasan megfogalmazni, hogy felnőtt vagyok és hagyjanak végre élni a SAJÁT életemet?”),
határtartás („Felvegyem a telefont vagy ne vegyem fel? Ha felveszem megint egy órát hallgathatom a siralmait, a panaszkodását, az átkozódását. Van elég bajom, erre most nincs kapacitásom.”)
empátia és együttérzés – mikor a párodat kell támogatni és vigasztalni egy hasonló helyzetben

Mindez tetéződhet ha gyerekek is vannak – és persze őket is viszitek. „Az egyetlen unokámat elszakítod tőlem, milyen apa / anya vagy te?” zanzásított, bár aránylag pontos képet nyújt az extrém esetekről. A külföldre költözés nyeresége: a saját család fizikai elszeparálása a származási családtól. Rálátás a nagycsaládi dinamikára egy távolabbi nézőpontból.

Felmerülhetnek komoly kérdések is: Ki is élte eddig vajon az életemet? Az életünket? A szüleink vagy mi? Mennyi igaz abból, amit mondanak és mennyi a manipuláció? Miért használnak érzelmi zsarolást mikor normálisan is meg lehetne beszélni a dolgokat? Miért nem engednek leválni? Sőt! Veszteség vagy nyereség, ha ezeket ritkábban halljuk?

Természetesen léteznek egészséges hozzáállású szülők és családok. Amennyiben ilyenből költözöl külföldre, a fentieket hagyd figyelmen kívül.

A veled költözők

Ők is változni fognak. Legyen az a párod, a gyerekeitek. Mások lesznek mint korábban voltak. A külföldre költözés formál. Szerintem mindenkit. Kivétel nélkül. És attól függően, hogy az új „ő” vagy „ők” milyenek lettek, neked jobban tetszenek vagy sem, érezheted veszteségnek vagy nyereségnek a lépést amit megtettetek.

Amennyiben inkább veszteségnek érzed, felteheted magadnak a kérdést: mi mindenben változtak előnyükre? És még? Na és még? Ezen felül alkalmat nyújthat ahhoz, hogy időnként leüljetek megbeszélni, melyikőtök miben változott – önmaga és a másik szerint is. Mi tetszik és mi nem. Hogyan tudjátok a kapcsolatotokat tovább fejleszteni. Vagy esetleg milyen javítani valók vannak rajta.

A gyerekek külön kategória. Nekik Ti vagytok a biztos pont. Nagyon sok mindentől függ mennyi és milyen veszteséggel kell szembenézniük a külföldre költözés miatt. És az is egyéni, hogy melyikük milyennek látja a nyereség/veszteség mérleget. Egy kisbabának anya-apa a fontos, egy tinédzsernek ott kell hagynia a barátait. Ti tudtok a legtöbbet segíteni nekik. Nem csak azzal, hogy egyedileg támogatjátok őket és mellettük álltok, meghallgatjátok őket és együttéreztek velük. Hanem azzal is, hogy Ti jól vagytok – egyénileg is és mint pár is.

Nagy nyereség lehet az a minta, amit a gyerekek tőletek láttak – főleg, ha egészségtelenül ragaszkodók (voltak) a Ti szüleitek –, hogy el lehet jönni, el szabad költözni, felnőttként dönthet úgy is, hogy szembe megy a szülői elvárással. És ez nektek szülőknek is nyereség ám, akkor is, ha fájdalmas: Ti „leléptetek”, a saját gyerekeiteknek mégis milyen jogon tiltanátok meg? És elkezdhettek azon dolgozni, hogy a származási családból hozott mintátokat tudatosan átírjátok. Az esetleges görcsös ragaszkodást (kontrol) szabad választássá konvertáljátok a saját gyerekeitek számára.

Na és Te?

A külföldre költözés egy hatalmas önismereti túra, ahol olyan dolgokat fedezhetünk fel önmagunkról, amiket máshol nehéz lenne, ha egyáltalán. A baj csak az, hogy nem csak csupa szép és jó szokott felszínre bukkanni ilyenkor, hanem jön minden. A kellemetlen, a gázos, a szagos, a büdös is. Ezeket viszont el lehet kezdeni kitakarítani, ki lehet tisztára söpörni a portát, feldíszíteni azzal a csupa szép illatos szépséggel, amiket felfedeztünk magunkban. Mert az is van bőven.

Egyénileg mi lehet a legnagyobb veszteség és nyereség a külföldre költözéskor? Talán elveszíteni régi önmagunkat és megtalálni az újat.

<<< ELŐZŐ RÉSZ